Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

À Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. 335 vállalatban, amelynél az államnak bizonyos érdekei vannak és a minister tudtával és hozzájárulásával van benne . .. Gaal Gaszton : Valamennyien tudtával vannak benne. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter : ... erre mondtam, hogy sokkal rosszabbnak tartanám, ha nem nyilvános volna ez a nexus. Azt teljesen helyeslem, hogy tisztviselő ne foglaljon helyet olyan vállalatnál, amelynél mintegy magánember foglalna helyet, ahol t.i.nem az a hivatása, hogy állami ellenőrzést gyakoroljon, de azt csak praxisból mondhatom, hogy ha egy tisztviselő benne van valamely vállalatnál az igazgatóságban, akár részes abban az állam, akár pedig a vállalat tárgyánál fogva van érdekelve, a tisztviselőnek azért mégis meglehetősen független helyzete van. Nem ugy van az, hogy ha az igazgatóságban nem ugy szavaz, ahogy a vezérigazgatónak tetszik, akkor kidobják. Nem, a vállalat nagyon vigyáz arra, hogy az illető kormányhatóságot ne sértse meg ilyen esetben. Konkrét esetet méltóztatott felhozni, de nem tudom egészen biztosan, miféle eset az. Azt méltóztatott mondani, hogy most tényleg egy magasabb tisztviselő belépett valamelyik újonnan alakult vállalat igazgatóságába. A ministertanácsban nem emlékszem, hogy előfordult volna. Gaal Gaszton : A lapok közölték. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Ki az? Gaal Gaszton : Majd megmondom, Iá az illető tisztviselő. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Mert egy nyugalomba menő államtitkár van, aki elmegy és igy fog elhelyeződni, akkor tehát már nem lesz állami tisztviselő. (Mozgás.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez nem erősiti meg a t. képviselő ur álláspontját. Ami az inkompatibilitást illeti, azért helyeslem a pénzügyministeri szabályzatot, — s ezt a kormány is helyesli — mert nekünk is az a szándékunk, amit Gaál Gaszton t. képviselő ur kivan, hogy először revízió alá vegyük ezeket a ^tallumokat és ezekre is alkalmazzuk legszorosabban pénzügyministeri szabályzatot. Azt hiszem, megnyugtathatom azzal Gaal Gaszton t. képviselőtársamat, ha kijelentem, hogy a reviziót igenis megcsináljuk. Ismétlem, nagyon méltánytalan dolognak tartanám, hogy egyes neveket a napi vásár elé kicipeljünk. Magyarország az az ország, ahol legkönnyebben lehet minden gyanút felkelteni és ahol — sajnos — nagy örömmel fogadja ezeket az a közönség, melyet épen azok a lapok rontottak el e tekintetben, melyeket itt nagyon sokszor hallunk támadni. Ezek a lapok mételyezték meg a nagyközönség gondolkozását. Minden ember a másikban possibilis gazembert lát és ha akad valaki, aki rámondja erre az emberre, hogy gyanús, ime, felordit az egész kórus, hogy : gazember ! Magyarországon elsősorban is törvényt kellene hozni a becsület védelméről. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől. Egy hang a jobboldalon : Már van !) Nálunk az egyik ember már gyanús szemmel nézi a másikat, akinek 800 koronával járó stalluma van. Gaal Gaszton : Azért kell megszüntetni ezt a helyzetet ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Azért nem lehet itt neveket közölni, mert ebben az országban nincs meg az a szükséges érzés, hogy az emberek mindaddig tiszteljék egymást és higyjenek egymás becsületében, mig az ellenkezőjéről meg nem győződnek. (Ugy van! a baloldalon.) Vannak közöttünk sokan, akik már áldozatai voltak ilyen kampánynak ; a kommunizmus alatt én is voltam. Amikor máskép nem tudtak engem leütni a szövetkezetnél, akkor kitaláltak egy vádat s a Vörös Újság közölte is ezt és nem lehetett védekezni ellene, A cél az volt — meg is mondták őszintén, — hogy ezzel a kisgazdák előtt állitsanak pellengérre. Olyan országban, ahol a radikális sajtó igy készitette elő a közvéleményt, nagyon kell vigyázni, mert lehet, hogy a tisztviselőknek az a része, amely nem részesül ezekben a stallumokban, eg)?- kissé görbe szemmel nézi azokat, akik e stallumokban részesülnek. Ez az életben mindenütt igy van. Gaal Gaszton t. képviselőtársammal is megeshetik, hogy az az ember, akinek nincs kastélya, ha elmegy az övé előtt, bizonyos irigységgel gondolja, hogy de jó dolga van annak, akinek kastélya van. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy nálunk a lelkek meg vannak mételyezve. Nem szabad, hogy ez befolyásolhasson olyan testületet, melynek kötelessége a legnagyobb objektivitás. A magam részéről kérem, méltóztassék ezt a tisztviselőkre nézve szerintem kinos vitát lezárni. Azt mondja Gaal Gaszton t. képviselőtársam, hogy itt csak nagyon kisszámú tisztviselőről van szó. Erre az a válaszom, hogy igen, de : vota non numerantur, sed ponderantur. A legkiválóbb tisztviselőkről van itt szó . . . Gaal Gaszton : Elég szomorú ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : ... akik milliárdokat kezelnek, százmilliós üzletekbe egész nyugodtan beengedhetők, mert tudjuk, hogy ezek legbiztosabban az ő kezükben vannak. Ezekről van szó és itt azt hiszem, fel kell hoznom, hogy azok a tisztviselők, akik milliárdos üzleteket kell hogy kössenek, akik ezen a szellemi nivón állanak, s ezekkel a képességekkel birnak, a szabad életben igen könnyen tehecnének szerb olyan állásokra, ahol százezreket keresnek. Nem méltóztatnak eléggé ismerni a tisztviselői életet. Az a tisztviselő, akinek osztálytanácsosi fizetése van, nem olyan, mint ahogy más körökben látjuk ; ha ő kap olyan stallumot, amely — mint a Postsparkassa is — 300 korona évi javadalmazással van összekötve, tisztviselő — praxisból mondhatom — hálás a ministerium iránt nem is a pénzért, és jól esik neki az a 300 korona is, akármit vásárol is érte. Ilyenek a magyar tisztviselők és ezért, mondhatom, kár ezt a kérdést nagyon feszegetni. Azok a tisztviselők, akik szellemi képességüknél fogva elmehetnének bárhova 100.000 koronás fizetéssel,