Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-36
332 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hé 27-én, kedden. ban való részesedéssel, jelenléti illetménnyel vagy egyéb jutalmazásokkal van összekötve.« Hegyeshalmy Lajos : A III. pont haimadik bekezdéséiől volt szó. Gaal Gaszt on : A TIT. pont harmadik bekezdése most következik és ez a következőket mondja : folvassa) : »A második bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor az állami tisztviselő az ilyen állásokra hivatalból neveztetik vagy jelöltetik ki.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Múltkori felszólalásomban rámutattam már arra, hogy az ujabb időben egészen különös gyakorlat fejlődött ki, melyben meg sem kérdik a ministeriumot, amikor egy részvénytársaság egy magasrangu tisztviselőt be akar választani, hanem egyszerűen beválasztja. Amikor a tény már megtörtént, az illető a választást bejelenti a ministernek, aki esetleg a ministertanács elé viszi és a ministertanács a választást utólag tudomásul veszi. A napokban is megtörtént, hogy egy behozatali és kiviteli részvénytársaság. . . (Zaj. Elnök csenget.) amint a lapokban olvastam, beválasztott az igazgatóság közé egy földmivelésügyi államtitkár urat. Nem értelmeztem rosszul a szakaszt î En tudom, sőt hangsúlyoztam a múltkor, hogy a minister uraknak joguk van megengedni azt, hogy ilyen állásokban az illetők helyet foglalhassanak, pláne. ha kiküldetésről van szó. Erről lehetne ugvan disputálni, már t. i. arról, hogy hivatalos kiküldetésről van-e itt szó, vagy arról az engedélyről, hogy nem hivatalos megválasztást elfogadhasson egy képviselő? E tekintetben kétfélekép is lehetne magyarázni a szakaszt. De eltekintve mindentől, én épen az ellen a gyakorlat ellen szólalok fel, hogy a minister urak megengedjék akár egyenként, akár a ministertanácsban azt, hogy ilyen állásokat tisztviselők elfogadhassanak, mert akkor ellenkezésbe jönnek — és itt állítottam fel az ellentétet akkor is, — a szakasz első bekezdésének azon rendelkezésével, hogy a tisztviselő az elfogultság látszatának még a gyanúját is tartozik kikerülni. Erre mutattam reá a tétényi esetnél és itt nem tudom megérteni, hogy t. képviselőtársam hogyan juthatott arra a konklúzióra, hogy én helytelenül magyarázom ezt a szakaszt. Azt méltóztatott még mondani t. képviselőtársam, hogy itt a kormány nem is intézkedhetik, mert hiszen szerzett jogokról van szó, és azoktól a tisztviselőktől, akik erre egyszer már az engedélyt megkapták, ez az engedély többé jogosan meg sem vonható. Ha nem csalódom, ezt méltóztatott t. képviselőtársam mondani. Hegyeshalmy Lajos : Azt, hogy nem lehet tőlük most megvonni, mert nem lehet őket kárpótolni. Gaal Gaszton : Tehát meg sem lehet vonni tőlük, miután már engedélyt kaptak rá. Bocsánatot kérek, ebben a bizonyos III. §-han — amelyet én »rosszul» értelmezek, t. képviselőtársam pedig »jól« értelmez — egyetlenegy olyan szó sincs, amely kimondaná azt, hogy ez a ministeri megbízatás vagy kinevezés, vagy kijelölés, amiről szó van, örökös és végleges lenne. Ennek a szakasznak egész szelleme nem azt mutatja-e, hogy ez csak ideiglenes kiküldetés vagy megbízatás lehet a minister részéről, amely azonban minden tisztviselőre nézve csak addig tart, amig ez a megbízatás vissza nem vonatik ? Hegyeshalmy Lajos : Természetes ! Gaal Gaszton : Mert akkor ez intézményessé és állandóvá tenné az összeférhetetlenséget és lehetetlenné tenné azt, hogy egy jobb kormány, amely egy rosszabb kocmány helyébe jött, amely utóbbi az összeférhetetlenségeket eltűrte, hogy egy jobb kormány ezeket az összeférhetetlenségeket valaha is megszüntethetné. De még tovább megyek, t. Nemzetgyűlés ! Azt kérdem t. képviselőtársamtól, hogy ez a kiküldetés, amiben ezek a tisztelt inkompatibilis köz tisztviselő urak vannak, valamely kiküldetés-e, vagy nem kiküldetés ? Weiss Konrád : Megbízás ! Gaal Gaszton : Ha kiküldetés, akkor eo ipso nem végleges. Akkor szerzett jogokról kiküldetésnél pedig beszélni, t. képviselőtársam, nem lehet. Azt a felfogást tehát, hogy itt azért sem. lehet ehhez a kényes szituációhoz ma már hozzányúlni, mert szerzett jogokról van szó, amelyeket megbolygatni nem lehet, — bármint sajnálom, hogy nem vagyok egy véleményen a t. képviselőtársammal — de magamévá tenni nem tudom. Azt is méltóztatott mondani, hogy a tabula rasat nem tartja helyesnek. Én pedig az ellenkező tiszteletteljes véleményben bátorkodom lenni : én pedig igenis a tabula rasat tartom helyesnek. Mert ha van inkompatibilitási rendelet, amely a tisztviselőknek inkompatibilitását szabályozza, akkor ezt a rendeletet tessék végrehajtani A-tól Z-ig, kis állásnál, nagy állásnál egyformán, mert különbséget tenni sem állásban, sem tisztviselőben nem lehet. Itt a tiszta és egyenes álláspont csak a tabula rasa. Mert amint a megalkuvás mezejére léptünk, abban a percben kisiklott alólunk az erkölcsi és törvényes alap s én •— a magam részéről legalább -— nem vagyok hajlandó erre a siklós lejtőre rálépni és t. képviselőtársam felfogását követni. (Helyeslés jobbfelől.) Azt méltóztatott még mondani, mélyen t. Nemzetgyűlés, t. képviselőtársamnak, hogy a javaslatomnak az a része, amelyben én az inkompatibilitásban leledző tisztviselő uraknak névszerinti felsorolását kérem a Ház asztalára letenni, hogy ez az illető tisztviselőknek pellengérre állítása. Hát már bocsánatot kéiek, t. képviselőtársam, szeretném én látni azt az állást, amelyet betöltők. Mert nekem is van jó néhány elfoglaltságom, s bátran idehozhatja mindenki a Ház asztalára és leteheti, én egyiket sem szégyellem, mert amiben vagyok, az mind törvényes, az ugy az erkölcsi, mint a polgári írott törvényeknek minden tekintetben megfelel. Ha ugyanez az eset áll azon tisztviselő urakra, nézve is akik itt a képviselő ur szerint törvényes alapon, szerintem azonban törvény-