Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. 333 telén alapon inkompatibilis állásban vannak, I akkor azt kérdezem : mi itt a pellengér ? Vagy jogos az az állás, amelyet elfoglalnak, s akkor nincs mit szégyelni rajta, vagy pedig jogtalan, akkor pedig eo ipso meg kell szüntetni abban a pillanatban ; amint bogy szerintem jogtalan és szerintem meg is kell szüntetni. Hogy miért mondom, bogy a Ház asztalára legyen ez a névsor letéve ? Azért, mert hiszen a kormánynak eddig is módja volt, hogy ebben a kérdésben segitsen, csakhogy a kormányt kötötte igen sok olyan obligó, amelyek bennünket, Nem­zetgyűlést, nem kötnek. A kormány tagjai külön­külön nem is igen intézkedhettek, legfeljebb együtt intézkedhettek volna és a kormánynak akárhány­szor félnie kellett attól, hogy az inkompatibilis tisztviselők, ha hozzányúl az ő érdekeikhez, a kor­mányt cserben hagyják, nem ugy dolgoznak, ahogy kell, szóval, majd amerikáznak és más ilyen fegy­vereket szegeznek a kormány ellen, ugy hogy a kormány oly súllyal és tekintéllyel nem tud fel­lépni, mint amilyen súllyal fellépni a Nemzet­gyűlés hivatott és nézetem szerint köteles is fel­lépni. (Mozgás a baloldalon.) Ezért kivántam, hogy ez a kérdés ide hozassék. Mert ha a kormányon múlt volna, a kor­mány nélkülünk is segithetett volna a kérdésen, de nem segitett idáig és épen a legújabb időkben is, amint már az előb b hivatkoztam rá, történt egy olyan választás, amelyről még nem tudom, hogy a kormány jóváhagyta-e, de történt egy olyan választás, hogy egy kereskedelmi kiviteli és be­hozatali részvénytársaság egy földmivelésügyi államtitkárt választott igazgatósági tagjai közé. Én a garanciát épen abban látom, hogy ez a kérdés gyökeresen, abszolúte a fennálló rendel­kezéseknek megfelelően oldatik meg. Hogy ez ne a kormány diszkréciójára bizassék, ne a kormányt tegyék érte odiózussá, hanem az ódiumot, amely ebben a kérdésben kétségkivül fennáll és a köteles­séget, amely rajtunk nyugszik, a Nemzetgyűlés a maga egészében, pártokra nem tekintve, a maga tekintélyével vegye magára és a kormányt ez alól szabadítsa fel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekkel félig-meddig megfeleltem azokra is, amiket a t. pénzügyminister ur volt szives ebben a kérdésben felhozni. Néhány kérdésre azonban amiket a t. pénzügyminister ur felhozott, szeret­nék még reflektálni. Azt méltóztatott mondani, hogy már csak a legtávolabbi látszata is annak, hogy quasi az illetők ide hozassanak és a Ház asztalára a névsor letétessék, kinos benyomást kel­tett a tisztviselői kar ama részében, amely érde­kelve van. (Mozgás.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Általá­ban az egész tisztviselői karban. Gaal Gaszton : Általában az egész kérdés. Méltóztassék elhinni, a kinos benyomás tényleg fennáll, de nemcsak az érdekelt pár tisztviselőben, de az oiszág érdekelt millióiban, akik a kérdést már évek óta látják és évek óta helytelenitik és akik nem találtak idáig sem parlamentet, sem kormányt, I mely ezen a kérdésen segitett volna. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani a tisztelt pénzügy­minister urnák, hogy a nyilvános összeköttetés jobb, mint a titkos. Aláirom, de, bocsánatot ké­rek, még ennél is jobb, ha semmiféle összekötte­tés nincs. Az állami tisztviselő ne legyen össze­köttetésben mással, mint az állammal, amellyel közjogi kapcsolatban van. (Ugy van! a jobbolda­lon.) Sem nyilvános, sem titkos összeköttetésben. Es ez nemcsak elvi kérdés, mert a fennálló törvé­nyek és rendeletek szerint az állami tisztviselőt más vállalathoz kapcsolni nem szabad, (ügy van ! a jobboldalon.) Ami azt illeti, hogy jobb a nyilvános, mint a titkos összeköttetés. Bocsánatot kérek, ha ezt mondja a minister ur, akkor nem én vagyok a gyanúsítás mezején, hanem a tisztelt pénzügy­minister ur lépett arra, mikor quasi feltételezi, hogy ha az állami tisztviselőt nem engedik nyil­vános érdekkapcsolatba kerülni a vállalatokkal, akkor ennek a következménye az lesz, hogy tit­kos kapcsolatba kerül. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Nem mondtam ! Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, másként értelmezni nem lehet, amikor azt mondja a mi­nister ur, hogy jobb a nyilvános, mint a titkos összeköttetés. En azonban azt állítom, vissza­térve az eredeti álláspontomra, hogy legjobb, ha semmiféle összeköttetés nincs, (ügy van ! a jobboldalon.) De ha már van összeköttetés, legyen inkább titkos, mert a titkos összeköttetést csak azok a köztisztviselők hozhatják létre, akik becstelenek és tisztességtelenek. Ezekre aztán, ha meg lehet őket fogni, a törvény egész súlyával és erejével lehet és kell is lesújtani. Ellenben a nyilvános összeköttetés egy sal vus conductus, egy bizonyos, hogy ugy mondjam, fügefalevél, mely eltakarhat olyan dol­gokat is, amelyeket ezentúl takargatni, rejtegetni, védelmezni ennek a Nemzetgyűlésnek hivatása nem lehet ( Ugy van !) és amely dolgok egyúttal a generalizálás folytán tulaj donképen az egész magyar köztisztviselői karra vetnek hátrányos világot. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani még, hogy a pénz­ügyministeriumi stallumok milyen kicsinyek és milyen semmiségek és ezzel is indokolni méltóz­tatott azt, hogy miért ne hagyhatnánk azokac meg nekik. Hát, ha semmiségek, akkor nincs ér­telme, hogy fentartsuk őket, ha pedig nagyobb dolgok, akkor eo ipso el kell őket törölni ; de az én nézetem szerint, sem a kicsinyeket, sem a nagyokat nem szabad megtűrni. (Helyeslés jobb­felől.) Mivel pedig ugy méltóztatott beállitani a dolgot, mintha én nem foglalkoztam volna va­lami nagyon alaposan a Pénzügyministerium dol­gaival, amennyiben csak a földmivelésügyi minis­teriumi érdekeltséget soroltam fel, ezért leszek bátor felolvasni azoknak a vállalatoknak névsorát is, ame­lyek a pénzügyministeriummal vannak nexusban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom