Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

À Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. 321 telmi jogukban sértet nemzetgyűlési tagokat, továbbá Mattyasovszky György budapesti államrendőrségi főkapitányt. Ezeknek vallomásából megállapítható volt, hogy a katonaság, a fegyveres erő alkalmazása ezúttal tényleg jogtalan volt, mert egyetlen illeékes polgári hatóság sem hivta fel a katonaságot fegyveres beavatkozásra s a rend fenntartásában való közreműködésre, enélkül pedig a katonaság megjelenése teljesen jogtalan volt, mert a katonaság régi törvényeink szerint is, de az 1920-ik évi I. te. szerint is a belső rend fencartásában csak közreműködésre hivatott és a beavatkozása attól függ, hogy erre az illetékes polgári hatóság felhivja-e vagy sem. Mindenképen jogtalan volt a fegyveres erő alkalmazása különösen annyiban, hogy a fegyveres erőnek egyes részei a Házban is megjelentek, a hova pedig a Ház elnökének hozzájárulása, illetőleg a .Nemzetgyűlés engedelme nélkül igy belépniök nem lett volna szabad. Megállapítást nyert a tanúvallomásokból az is, hogy a Ház két tagjának mentelmi joga tényleg megsértetett, mert őket az ülésen való részvételben a katonaság — amennyiben tőle függött — megakadályozta. Mindezek a cselekmények azonkívül még megállapíthatók voltak a vezérkar főnökének a ininistereinökhöz intézett felterjesztéséből is, amelyet a ministerelnök a Ház elnöke utján a bizottsághoz áttett. Ezek a cselekmények mind olyan súlyos természetűek, amelyek ellen minden állam büntetőtörvényei szokták a törvényhozást védelmezni, s igy az ilyen cselekmények ellen a magyar büntetőtörvénykönyv is védelmezi a törvényhozást. Mindazonáltal a Mentelmi Bizottság érezvén azt is, hogy hiszen a Ház tulaj donképen a saját ügyében bíráskodik, és igy az ő részéről most, különösen az első alkalommal, helyén van a legnagyobb mérséklet és objektivitás, mondhatom, teljes jóakarattal vette ezen tényállást vizsgálat alá, és különösen kutatta azt, hogy vájjon itt a bűnösségnek egyik feltétele, a legfontosabbik feltétele, lényeges alkateleme, t. i. az emberi öntudat is közbenjátszott-e ezen cselekmények elkövetésénél, vagy pedig ezek egyszerűen csak külső tények láncolatát képezik. Már maguknak a mentelmi jogukban megsértett nemzetgyűlési tagoknak a vallomásából, azonkivül a Ház elnökének, a háznagynak és Mattyasovszky főkapitánynak vallomásából s a vezérkar főnökének felterjesztéséből is arról győződött meg a mentelmi bizottság, hogy ami történt, az ezúttal minden rosszakarat, szándékosság és bűnös mulasztás nélkül történt, egyszerű külső cselekmények láncolata volt csupán. Ezért, t. Nemzetgyűlés, ezekben az esetekben a Mentelmi Bizottság nem látván fenforogni a bűnösség egyik lényeges alkatelemét, a szándékosságot, vagy a súlyos gondatlanságot, nem volt abban a helyzetben, hogy itt megállapíthassa azt a jogsértést, amelynek megállapítása involválta NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. - II. KÖTET volna maga után azt, hogy egyuttaí a mentelmi jog súlyos sérelme és pedig a felelősség szempontjából is megállapittassék. A Mentelmi Bizottság mindössze azt találta, hogy a szándékosság, a pszichikai elemek szempontjából a bűnösség csak azon egyeseket terheli, akik olyan súlyos cselekményeket követtek el, hogy helyes jogérzék és alkotmánytisztelet mellett ezeket elkövetni egyáltalában nem lett volna szabad, nem lehetett volna. Ezek az esetek azok, hogy elsősorban a Házba törekvő két nemzetgyűlési tagnak a kordon parancsnoka még az igazolást sem engedte meg. Ezt az eljárást menteni nem lehet, mert hiszen a legegyszerűbb állampolgárban is feltételezhető jogérzéknek meg kellett volna súgnia az illetőnek, hogy ezúttal jogtalan dolgot cselekszik, helytelenül jár el, s ennélfogva az illető kell is, hogy felelősséggel tartozzék ezen tényéért. Azonkivül egyes felfegyverzett katonák megjelentek a Házban, s megint a legegyszerűbb polgárnál is feltételezendő helyes alkotmányos és jogérzék mellett ezeknek is tudni ok kellett volna, hogy az efféle nincs megengedve, azt még parancsra sem követheti el,- mert hiszen a Házban való megjelenéshez mindig a Háznak, illetve a Ház elnökének vagy esetleg háznagyának engedelme szükséges, tehát mint hallgatóságnak sem volt joguk itt a Házban megjelenni. Azonban a Mentelmi Bizottság ugy látta, ebben az első esetben, hogy az illető kordonparancsnok, akinek a tényéről egyébként akként számoltak be az illető nemzetgyűlési tagok, hogy különös rosszakaratot nem láttak az illetőnél fenforogni, hanem csak túlbuzgóságot, az ő ténye nem számítható be az erkölcsi törvények teljes mértékével. Egy hosszú háborús idő után vagyunk; ebben a háborúban az embereknek jogi és erkölcsi Ítélőképessége mintha egy kissé megcsökkent volna, mintha az alkotmányosság iránt való tisztelet is egy kissé elhomályosodott volna. De különösen azt vette figyelembe a Mentelmi Bizottság, hogy a Ház, illetve az országgyűlés, a törvényhozás ellen a közelmúltban nagyon sokszor követtettek el sérelmek és pedig megtorlás nélkül, ugy hogy itt a mi országunkban nem fejlődhetett ki a közelmúltban az a finom alkotmányos érzés, amely mellett minden állampolgárnak látnia, tudnia, éreznie kell, hogy a törvényhozás ellen elkövetett bárminemű sérelem a lehető legsúlyosabb sérelmek közé tartozik és a lehető legsúlyosabb állampolgári kötelességszegés, Ugyancsak mentséget talált a Mentelmi Bizottság azoknak a tiszteknek a számára is, akik fegyveresen a Házban megjelentek, és a képviselőket, a Ház tagjait az ülésteremben való megjelenésben akadályozták, azonkivül a Ház egyéb részeiben is fegyveresen megjelentek és a ministerelnöki szoba mellett lévő titkári szobában fegyveres őrség foglalt helyet. Mentséget talált számukra a Mentelmi Bizottság annyiban, hogy a háznagy vallomása 41