Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

322 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. szerint ő egynéhány tisztnek megengedte, hogy mint hallgatóság, a Házba bejöhessen. Mikor a kormányzó ur megérkezett, ezek a tisztek, akiknek a háznagytól engedélyük volt a megjelenésre, a Házba betódultak; a többi tiszt pedig, nem lévén tájékozva, hogy emezek miért jönnek be a Házba, hogy a bejövetel nekik, mint hallgatóságnak, megengedtetett, ezt a példát látva, utánuk özönlött. Egyébként annak az oka, hogy a felfegyverzett tisztek a kormányzó ur után a Házba tódultak és igyekeztek személyét körülvenni, az volt, hogy amint a vezérkar főnökének jelentéséből kitűnik, aznapra egy egészen komolynak vehető anarchista-merényletet terveztek a kormányzó személye ellen. Érthető tehát, hogy a kormányzó személyéhez ragaszkodó tisztek igyekeztek a kormányzó közelében lenni, hogy őt minden ilyen várható esetleges merénylet ellen megvédelmezhessék. Amit azután itt a Házban elkövettek, az szintén jóhiszemű cselekedet volt. Arra ugyanis, hogy az ülésterembe senkit be ne bocsássanak, a teremszolgák kérték fel a tiszteket. Itt ugyanis idegen elemek is megjelentek a folyosón és a teremszolgák egyedül nem birván a rendet fentartani, kérelmet intéztek a megjelent tisztekhez, hogy illetéktelen egyéneket ne engedjenek be az ülésterembe. Természetes, hogy a teremszolgáknak semmiféle joguk sem volt ahoz, hogy bárkit is felkérjenek, hogy itt a rend fentartásában közreműködjék. Az idegen urak, a tisztek azonban nem tudhatták, hogy a teremszolgák nem jogosan járnak el. így történt, hogy a Házban is megjelent egykét tiszt fegyveresen, Beniczky Tamás rendőrségi főparancsnok vezetése mellett. Ennek a magyarázata pedig az, hogy amint Mattyasovszky főkapitány vallja és amint Beniczky Tamásnak általa beterjesztett jelentéséből kitűnik, csakugyan ő, Beniczky volt az, aki a tiszteket behívta. T. i. az üléstermen keresztül akartak máshova jutni, ahova már szabad lett volna menniök. Erre megint áll az, hogy ezek a katonák nem tudhatták, mert nem voltak tájékoztatva, hogy Beniczky Tamásnak nincsen joga az effélét megengedni. Ami a harmadik esetet illeti, hogy a ministerein oki szoba mellett lévő titkári szobában fegyveres őrség foglalt helyet, erre nézve az a mentség és pedig elfogadható mentség, hogy a rendőrség nem volt tájékoztatva aziránt, hogy a kormányzó ur az eskü letétele után a ministerelnöki szobába fog vonulni, ennélfogva ott nem történt gondoskodás a ministerelnöki szoba kellő őrzéséről. Ekkor Görgey József huszárkapitány felszólítást kapott a kormányhatóság részéről, hogy gondoskodjék a ministerelnöki szobának őrizet alá helyezéséről, ö tehát megint jóhiszeműen járt el akkor, amikor ott az őrséget alkalmazta. A vezérkari főnök jelentéséből egyébként kitűnik, hogy itt senkinek parancsa arra nézve nem .volt, senki felbátoritást, biztatást arra nézve nem kapott, hogy a Házban fegyveresen megjelenjék, különösen pedig, hogy az ülésterembe is évi éprûîè hó 27-én, heddeú. bemenjen. Mindaz, ami történt, a vezérkar fel* terjesztése szerint csak sajnálatos félreértés következménye és inkább múlt az egyesek túlbuzgóságán és kíváncsiságán, semmint jogsértő szándékon. Ezekkel a jogsértésekkel szemben különben, t. Nemzetgyűlés, annakidején már bizonyos elégtétel nyújtatott a Ház részére, amikor a Ház elnöke, megfelelő önérzetes szavakkal adott a maga és a Nemzetgyűlés felfogásának is kifejezést és visszautasitotta mindazt a cselekményt, amit akkor a Ház tanácskozási szabadsága és egyes tagjainak mentelmi joga ellen elkövettek. Ezenfelül pedig,— a már emiitett mentségeket is figyelembe véve, amelyek szintén enyhe elbírálásra intették a mentelmi bizottságot — még egyéb elégtétel is nyújtatott. Nevezetesen a vezérkari főnök felterjesztéséből kitűnik az, hogy a jogkörét a vezérkari főnök felterjesztése szerint is átlépő annak a tisztnek, aki a két nemzetgyűlési tagnak a Házba való bejutását megakadályozta, szigorú felelősségrevonása helyeztetett kilátásba, mert ő a vezérkari főnök felterjesztése szerint is súlyos hibát követett el. Ezenkivül pedig március 10-én megjelent a Nemzetgyűlés elnökénél Ostenburg százados két más tiszttel, szolgálati díszben és kijelentették előtte, hogy (olvassa) : »a fővezérség parancsára annak kinyilatkoztatása végett keresték fel, hogy távol állott tőlük az a szándék, hogy a Nemzetgyűlés és tagjainak mentelmi jogát megsértsék ; az egész eset több véletlenség sajnálatos összetalálkozása következtében történt és ezért arra kérték, hogy ezt a Nemzetgyűlés tudomására hozza«. Mindezeket figyelembe véve, a menteimi bizottság arra a megállapodásra jutott, hogy a fennforgó, tényleg megállapított sérelmek ezzel reparációt nyertek, ezekért a Nemzetgyűlés, a Ház elégtételt nyert, ennélfogva ezek a mentelmi sérelmek tulaj donképen megszűntek és így a mentelmi bizottság azt javasolja a Nemzetgyűlésnek, hogy a tárgyalás befejezése után a bejelentett és megállapított mentelmijogi sérelmeket megszűntéknek kimondani méltóztassék. (Általános helyeslés.) Elnök : Kivan valaki a Mentelmi Bizottság jelentéséhez szólni % Ha szólni senkisem kíván, berekesztem a vitát. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a Mentelmi Bizottság jelentését az 1920. évi március hó 2-án hozott nemzetgyűlési határozattal eléje utasított mentelmi ügyben tudomásul venni, igen vagy nem ? (Felkiáltások ; Igen 1) Ha igen, akkor kimondom a határozatot, hogy a Ház a Mentelmi Bizottság jelentését tudomásul vette s igy ezen mentelmi sérelmek megszűntéknek nyilváníttatnak. Következik a Nemzetgyűlés Mentelmi Bizottságának jelentése a becsületsértés vétségével vádolt báró Szterényi József nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó.