Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-36
320 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. kijelentést tette, hogy az államkincstár alkalmazottainak a mulasztása, hogy a közigazgatás egyetlen ágazatában sem történik annyi disznóság és nincs annyi piszok, mint az erdészetnél. Ez a kijelentés vizsgálat tárgyává tétetett ; az előnyomozási eljárás lefolytattatott és a nyomozó hatóság és ennek jelentése alapján a kir. ügyészség a maga indítványában megállapította azt, hogy ez a kijelentés tulaj donképen nem megnevezett személyek ellen, hanem általában a közigazgatás erdészeti osztálya ellen tétetett. A Mentelmi Bizottság beszerezvén az ügyészségtől az iratokat, elhatározta, hogy a következő jelentést, illetőleg javaslatot terjeszti a nemzetgyűlés elé (olvassa.) : »T. Nemzetgyűlés ! A balassagyarmati kir. ügyészség által megküldött iratokból az tűnik ki, hogy jelen esetben nincs olyan sértett, aki ellen a panaszlott kifejezések irányultak volna, mert az egyetlen tanú vallomásából megállapítható, hogy Hencz Károly az erdészetre« — általánosságban — »mondta, hogy annak kebelében sok a piszok. Az erdészet pedig nem jogi személy, még kevésbé fizikai személy. De még ha ez nem állana is, elutasitandó a kiadatási kérelem, mert a sértettnek feltüntetett alerdőfelügyelő nincs feljogositva az erdészetet képviselni, illetve ennek az erdészetnek, — amely egyébként nincs is, — képviseletére semmi felhatalmazást nem nyert. De meg sem indítható az eljárás a jelen ügyben, mert az elkövetés helye megszállás alatt van, illetve Magyarországtól el van szakítva s mert mindettől eltekintve az iratok tanúsága szerint az ügyre vonatkozó fontos iratok Beszterczebányán lekúsznék«, — vagyis azok az iratok, amelyek az erdőkezelés ottani módozataira vonatkoznak — »amely városból azok be nem szerezhetők és "ezek nélkül az ügy nem bírálható el. Végül az előttünk fekvő tanúvallomások szerint Hencz Károly a sérelmezett kijelentés, után azonnal megjegyezte, hogy személyeket, vagy intézményeket sérteni nem volt szándékában, csak kritikát akart monadani az erdőkezelés körül követett eljárásokat illetőleg. Tekintettel tehát körülményre, hogy a vád tárgyát képező cselekmény az iratokból nem volt megállapítható, a Mentelmi Bizottság tisztelettel javasolja az igen tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy Hencz Károly nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát az ügyből kifolyólag ne függessze föl.« Elnök : Kivan valaki hozzászólni ? (Nem J) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a mentelmi bizottság jelentését, amellyel a rágalmazással vádolt Hencz Károly nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében a mentelmi jog fel nem függesztését javasolja, elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés elfogadta a Mentelmi Bizottság jelentését és igy Hencz Károly nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi joga ez ügyből kifolyólag nem függesztetik fel. Következik a Nemzetgyűlés Mentelmi Bizottságának jelentése az 1920. évi március 2-ikán hozott nemzetgyűlési határozattal eléje utasított mentelmi ügyekben. Rupert Rezső előadó urat illeti a szó. Rupert Rezső előadó : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Bálijuk !) A Nemzetgyűlésnek április 15-én tartott ülésén ez ügynek helyettes előadója, Wagner Károly képviselőtársam már szives volt ismertetni ennek az ügynek egyik részét. Az igen tisztelt Nemzetgyűlés amúgy is teljes tudatában van ebben az ügyben a tényállásnak, mert hiszen itt, a szemeink előtt játszódtak le azok az események, amelyekről itt szó van. Nevezetesen március 1-én a kormányzó választás és a kormányzó eskütétele alkalmával a katonaság, a fegyveres erő, illetve annak egyes tagjai részéről a Nemzetgyűlés tanácskozási szabadsága, a Ház területi integritása ellen elkövetett mentelmi jogi sérelmek ezek, azonkívül pedig két nemzetgyűlési tagnak, úgymint báró Korányi Frigyes pénzügyministernek és Vass Józsefnek mentelmi joga ellen elkövetett sérelmek. A tényállás, amely a március 2-iki ülésen bejelentetett, az, hogy az illetékes polgári hatóságok felhívása nélkül fegyveres erő alkalmaztatott o\jképen, hogy az Országháza előtti tér egyik részét a katonaság egyszerűen lezárta, kordont vont ott és az ülés tartamának egyik időpontjától kezdve a Nemzetgyűlésre már senkit be nem engedett. Ekkor történt, hogy a kordonon át akart menni báró Korányi Frigyes pénzügyminister és Vass József, de visszautasították őket, annak dacára, hogy kilétüket is felfedték és magukat igazolni akarták. A kordon parancsnoka nem engedte át őket a kordonon, sőt b. Korányi Frigyest azzal utasította el, hogy még ha maga a minis + erelnök volna is, akkor sem engedné át. Ennek folytán báró Korányi Frigyes pénzügyminister a kormányzóválasztó ülésen meg sem jelenhetett, Vass József nemzetgyűlési tagnak pedig csak ugy sikerült a kormányzóválasztó ülésre még idejében megérkeznie, hogy másik bejárót keresett, ahol az államrendőrség teljesítvén szolgálatot, az <ő igazolását elfogadta és a Nemzetgyűlésre beengedte. Ugyanezen a napon egyéb sérelmek is történtek a Nemzetgyűlés ellen. Nevezetesen a kormányzó megérkezése után katonai szolgálati ruhában nagyobb számú, szolgálati jelvényt viselő, felfegyverzett, részben kézi gránátokkal ellátott katona is megjelent a Nemzetgyűlés épületében és folyósóján a Nemzetgyűlés tagjait akadályozták abban, hogy az ülésterembe lépjenek. Közülök egyesek az ülésteremben is megjelentek, ezenkívül pedig fegyveres őrség foglalt helyet a ministerelnöki szoba mellett, ahova a kormányzó a megválasztása, illetve eskütétele után menendő volt. Ezen bejelentett tények valósága a Mentelmi Bizottság által megtartott vizsgálaton beigazolódott. Nevezetesen meghallgatta a Mentelmi Bizottság a Nemzetgyűlés elnökét, Rakovszky Istvánt, háznagyát, Lukovich Aladárt, ezenkívül a men-
