Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
312 A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. daság termelt, maximálás és rekvirálás tárgya volt vagy legalább is ezeknek a cikkeknek szabad forgalma korlátozva volt. Ilyen dolog volt tulajdon képen ez az 1918 : I. te. is, amely mindjárt iparkodott azt a kis hasznot, amelyet a mezőgazdaság a bortermelés terén előállított, megkapni és az államkincstár javára lefölözni. De magának a törvényjavaslatnak benyújtói sem tervezték ezt a törvényt valami végleges törvénynek, mert hiszen minden felszólalásban és az indokolásban is megnyilatkozott az, hogy ezt egy ideiglenes, kivételes rendszabálynak tekintik arra, hogy a háborúban előállott többköltségeket, amelyre hirtelenében nem tudtak pénzt előkeríteni, valahogyan fedezhessék. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ma jóformán ez az egyetlen mezőgazdasági cikkünk, amelyből kivitelre és valutajavitásra számithatunk. Lehetne még szó a gyapjúról, de azt hiszem, a kormánynak sem érdeke, hogy a gyapjút nagyobb mértékben kivigyék és itt a közruházkodást megnehezítsék ; inkább az lenne az érdeke, hogy azt itt bent tartsa és itt bent dolgoztassa fel. En tudom, hogy ez teljes mértékben nem lehetséges gyáraink hiánya folytán, tehát a gyapjú egy része ki kell hogy menjen. De borunk az egyetlen cikk, amelyből ma számottevő nagyobb kivitelt érhetünk el és amelyet ennélfogva valutánk javítására fordíthatnánk. Azonban azt látjuk, hogy a magyar kormány, ahelyett, hogy előmozdítaná a bortermelést, minden tekintetben megnehezíti. Nemcsak ilyen adókkal, hanem más dolgokkal nehezíti, amelyekre most szintén kötelességemnek tartom rámutatni. Nehezíti pl. azáltal, hogy szénkénegezést ma jóformán lehetetlenség csinálni és mindazok a szőlők, amelyek nem oltványszőlők, hanem csak ritkítási eljárással menthetők meg a filoxera pusztítása elől, azok jóformán halálra vannak ítélve, mert öthat év óta szénkéneget vagy egyáltalán nem lehet kapni, vagy olyan horribilis áron, hogy nem fizeti ki magát és ami kapható, az is annyira haszontalan hamisítvány, hogy hatása jóformán semmi. Műtrágya egyáltalán nem kapható, kötözőanyagok nem kaphatók ; most ugyan a kötözőanyagok terén már némi javulás állott be, de ma is még horribilis áron kell azokat fizetni. De rá akarok mutatni különösen egy cikkre, amely jóformán állami monopóliumot képez, mert hiszen a rezet annakidején az állam rekvirálta valamennyiünktől, állítólag hadicélokra és az állam gondoskodott a háború folyamán valamennyiünk rézgálic-szükségletéről. Mégis, mit látunk ? A múlt év őszén a rézgálic kilogrammját 10 koronával kinálták; annyit vehetett a gazda, amennyit akart. Józan ésszel senkise ment bele a vásárlásba, mert mindnyájan ugy gondolkoztunk, hogy ha most, a háború végén, a rézgálic 10 korona, a jövő évre csak olcsóbb lehet, mert hiszen a réz-szükséglet a háború után feltétlenül kisebb, töltényeket nem gyártanak már és igy a réz árának le kell szállni. A kereskedők kezén igy rengeteg rézgálic maradt meg a múlt évről, amelyet nem tudtak 10 koronás áron eladni. Még az OKH-nak is volt igen nagy készlete, amelyet 10 koronával kinált. Ezzel szemben most mit látunk? Azt, hogy az a rézgálic, amelyet a kormány ad a szőlősgazdáknak, először 30, sőt most már 40 korona kilogrammonkint, míg a kereskedelemben a rézgálic ára 60—65 korona körül van. Itt valamire rá kell mutatnom, amit én feltétlenül helytelennek és elítélendőnek tartok. A földmivelésügyi Ministerium a rézgáliccal üzérkedik. Üzérkedik nem rossz szándékból, de nagy hasznokat szerez magának a rézgálicből és ezeket a hasznokat azután holmi szőlőfejlesztési befektetésekre fordítja. Engedelmet kérek, ez a rendszer nem tartható fenn. A ministeriumnak nem az a feladata és hivatása, hogy a gazdák rovására ilyen cikkel üzérkedjék, ezt a gazdáknak megdrágítsa és ezzel a lánckereskedelmet is buzdítsa, hogy azt a részét a rézgálicnak, amelyet a ministerium utján a gazda nem szerezhet meg, lánckereskedőktől még drágább áron kelljen neki megvenni. A földmivelésügyi ministerium hivatása minden . ilyen kérdésben csak egy lehet: az árakra mérséklőleg hatni, nem pedig emelőleg. Az a kifogás és az az indok, hogy hiszen a ministerium ezt a pénzt, amit igy keres, majd szőlőfejlesztési célokra fogja fordítani, semmi körülmények között nem állhat meg, mert hiszen akkor ez megint mit jelent, mélyen t. Nemzetgyűlés? Egy uj, rejtett és indirekt termelési adót, amelyet külön szed rajtunk a földmivelésügyi minister ur és amelyre csak rádupláz más formában, az itteni szakasz formájában a pénzügyminister. Hogy az adók tekintetében hogyan állunk, mélyen t. Nemzetgyűlés, legyen szabad csak rámutatnom a következőkre: röviden felsorolom, hogy hányféle adót fizet a bortermelő ; fizet mindenekelőtt földadót és pedig a szőlőkertek kulcsa alapján, ahol a kataszteri tiszta jövedelem természetesen sokkal magasabban van megszabva, mint a szántóföldeknél; fizet azután általános jövedelmi pótadót, fizet községi pótadót, fizet vármegyei pótadót, fizet országos betegápolási pótadót, fizet útadót, fizet boritaladót, fizet a hadi nyereségadóban felszámítva szőlőjének nagyobb jövedelme után adót, tehát hadi nyereségadót; fizet kilencedszer vagyonadót, amelynél a szőlő is betudatik és most tizediknek fizeti az 1918: 1. te. alapján még a külön bortermelési adót. Bocsánatot kérek, ha nekem egyetlen más olyan kereseti ágat tud mutatni a pénzügyminister ur, amelyikről a magyar államkincstárnak tiz bőrt sikerült lehúznia, kivéve a magyar mezőgazdákat , . . (Kögbessólásolc a baloldalon. Zaj.)
