Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. 313 Szabó József: Másról nincs már mit lehúzni. Talán a közalkalmazottak fizessék ? (Zaj. Einöle es eng et.) Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, igen sok bőrt tudnék, amit még le lehetne húzni. En az Adókivető Bizottságnak is tagja voltam és csak annyit mondhatok, hogy ott olyan tisztelt ügyvéd urak és olyan tisztelt orvos urak, akiknek a jövedelmét bármely órában szívesen megcserélném a magam 1000 holdas birtokom jövedelmével, fizettek maximum 3000 korona tiszta jövedelem után adót és ott ez a sok mindenféle adópótlék, amelyet én itt voltam bátor felhozni, nincs is meg, azoknak csak egy igen kis része terheli a törzsadót, amit ilyen alacsony jövedelem után fizet. Arról nem. is beszélek, igen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy mit nyertek egyes iparvállalatok, mert hiszen méltóztassék csak elővenni a mérlegeket, amelyeket a háború idejében ezek kiadtak. Egy alkalommal egy gazdasági gyűlésen voltam bátor egész sorozatát bemutatni ezeknek. Akárhány olyan iparvállalat volt, amely a rengeteg rejtett tartalék ellenére, a mindenféle eldugott tétel ellenére egyetlen esztendőben kétszeresét kereste meg egész részvénytőkéjének. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mondom, amikor a bortermelés és a szőlőtermelés egyrészről úgyis már annyi mindenféle teherrel van sújtva, amikor, mint látjuk, indirekt és rejtett adókkal nehezitik azt, a kormány támogatása helyett jóformán kormány-handikapelést látunk, akkor feltétlenül arra az álláspontra kell nekünk, gazdáknak helyezkednünk, hogy eddig és nem tovább! (Helyeslés jobb felől.) Az 1918 : I. te. is már igazságtalan dolog, mert termelési adó. Annál kevésbé mehetünk bele mi abba, hogy még egy ilyen lényeges ujabb adóemelés történjék, pláne akkor, mint volt alkalmam és módom kifejteni, ezen a tételen a földmivelésügyi minister ur már úgyis külön adót vetett ki ránk és szed be rajtunk. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Még más szempontok is dominálnak itt. Ennek az adónak a legnagyobb igazságtalansága az, hogy ezt a termelt hektoliterek száma után vetik ki. Nem azt nézi, jövedelmezett-e valamit nekem a szőlőm, haszonnal járt-e annak azon évi művelése, egyszerűen azt nézi, mit termett? Méltóztassék a mai helyzetet venni, amikor — a mi vidékünkön legalább, — egy magyar hold szőlő termelési költsége esztendőnkint — ebben benne van a művelési költsége is, — 5000 korona körül jár, egy huszholdas szőlő évi rezsije tehát 100.000 korona! Ezt nekem feltétlenül ki kell adnom és ki kell fizetnem, mert termelési költség. Most, ha nekem csak annyi borom terem, hogy a 100.000 korona sem térül meg, akkor még engemet ez után a bor után külön megadóztatnak ! Azután, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, a bor nemcsak termeivény, nemcsak jövedelmi NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - II. KÖTJ forrás a gazdának, hanem valósággal termelési eszköz is. Mert pl. vincellért nem lehet kapni anélkül, hogy annak fizetésébe egy pár hektoliter bor benne ne legyen, szőlőmunkást egyáltalában nem lehet kapni anélkül, hogy az a napi l'liter bort meg ne kapja, nyáron az aratómunkás nem dolgozhatik bor nélkül, nem is tud dolgozni, a legtöbb helyen ki is köti magának, de még ha nem köti is ki, meg kell neki adni, mert ha az aratáskor csak vizet iszik, megbetegszik és az aratást nem tudja elvégezni. Ugyanígy vagyunk a cselédséggel is, akiknek a takarodási és aratási idő alatt szintén kell bort kiadnunk. Egy olyan kisebb gazdaságban is, mint amilyen az enyém, egy ezerholdas gazdaságban a saját szükségletre 25—30 hektoliter bor kell azok számára egy esztendőben, de ezután a bor után én egyszer már meg lettem adóztatva, mert a boritaladót a termelőkre megszabott kisebb kulcs szerint már megfizettem s noha a boritaladót ezután is meg kellett fizetnem. Meg kell még fizetni a 14 illetve 42 koronát is hektoliterenként. Bocsánatot kérek, ami nálunk termelési eszköz, ami nélkül a gazdaságot vezetni egyáltalán nem lehet, hogy ezt most négyszeres adóval, 42 koronával sújtsuk és a termelést ennyivel is drágítsuk, ezt helyesnek, jónak, a termelést előmozdító eszköznek el nem ismerhetem. (Helyeslés jobbfelöl.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Van ennek a javaslatnak aztán még egy pontja, amely engem •— megmondom őszintén — nagyon diszgusztál. Maga a törvény is olyan és a javaslat sem iparkodik azon segíteni, hogy megtudja fogni a bort a termelőnél akkor is ha termelő bebizonyithatóan veszteséggel dolgozott, de kérdem, mivel fogja meg azt a száz- és százmilliókra menő hasznot, ami a borkereskedelemben áll elő azáltal, hogy szüretkor összevásárolják a bort 6 — 7 koronáért, amint ez a múlt évben történt és félév múlva eladja a kereskedő ugyanazt a bort 20 koronáért! így 14 koronát keres literenként adó nélkül. Ez lényegesen nagyobb jövedelem, mint amit a gazda szerzett és mégsem talál rá módot sem ez a felhatalmazási, sem más javaslat, hogy ezt az igazán semmivel sem indokolható óriási konjunkturális hasznot valamiképen megfogja. (Ugy van! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ugy a törvény ellen, de különösen a felhatalmazási javaslat ellen vannak tehát, amint kifejtettem, elvi indokaim. Voltak és vannak tárgyi indokaim, de van azonkívül még egy indokom, amely azt hiszem, az egész kérdést eldönti. Erre a szakaszra itt az indemnitási javaslatban semmi szükség nincs, még pedig azért, mert a multévi szüretelés!! borokért már megadóztunk. Visszamenőleg ennek egyáltalában nincs semmi értelme. A következő évi bor pedig, amely adózhatna, csak októberben, novemberben kerül szűrés alá. Bőven van tehát ideje a minister urnák és azoknak a szakközegeknek, akik ezt a IT. 40