Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
308 A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. Gaal Gaszton: Mint 11. §-t! Elnök: Kivan valaki szólni? Hencz Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó ur által beterjesztett indítványt én csak a következő módosítással vagyok hajlandó elfogadni. Javaslom, hogy e szavak helyett: »azon összeg erejéig«, a következő kitétel jöjjön: »követelési összegűk nagyságáig«. Megindokolom álláspontomat, miért kívánom ezt (Halljuk! Halljuk!) Ez a szakasz rendkívül erős vitát váltott ki a pénzügyi bizottságban. Nem is akartam ezúttal a kérdéshez hozzászólni, mert hiszen ez az előadó ur által előterjesztett szakasz tulajdonképen kompromisszumnak eredménye. Ugy látom azonban, hogy a kompromisszumnak ez az egy kitétele — lehet hogy tévedésből, lehet hogy félreértésből — nem teljesen tartatott meg. Én rá akarok mutatni a kettő közötti nagy különbségre. Annak idején rendkívül erősen megvitattuk ezt a kérdést, hogy miért nem lehet az ország mai helyzetében sem jogi, sem politikai, sem gazdasági szempontból 1800 millió korona előlegezését az adott helyzetben a hadiszállítóknak az ország pénztárából engedélyezni. Nem akarok tehát most újból részletesen foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Ha azonban ugy fogadjuk el ezfc a szakaszt, mint ahogy a t. előadó ur előterjesztette, hogy a hadiszállítók követeléseire adunk előleget, akkor mindaz a jogi, politikai és gazdasági szempont megint fennáll, amely miatt e szakasz törlését a pénzügyi bizottság kívánta. A t. pénzügyminister urnák inteni méltóztatik, hogy ez nem áll. Az a különbség, hogy »követeléseire« és »követeléseik erejéig« nagy különbség,, mert ha mi a követeleseikre előlegezünk kölcsönt, ki vagyunk téve annak, hogy ez a kölcsön»elvesz, akkor, amikör a felszámoló bizottság kimutatja, hogy tulajdonképen a közös ügyekből eredő követeléseink nem is ütik meg azt az 1800 millió korona értéket, amelyet ezen hadiszállítóknak előre ki kellett fizetni. Ha azonban csak követeléseik erejéig adunk nekik kölesönképen az állampénztárból, akkor ezek a hadiszállítók és hadimilliomosok még mindig jók az ország részére, ha mi a felszámolásból ezen összeg erejéig visszatérítést nem kapunk, hogy ezen kölcsönadott összegeket az állam ezektől a hadiszállítóktól és hadimílliomosoktól behajthassa. Még egyszer utalok erre a Pénzügyi Bizottságban elfoglalt álláspontunkra és azt a javaslatot, amelyet az előadó ur előterjesztett, csak ezzel a módosítással vagyok hajlandó elfogadni. Kérem módosításom elfogadását. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Sajnálom, hogy megint ismétlésekbe kell bocsátkoznom. Már délelőtt igyekeztem részletesen megmagyarázni, hogy itt nem csupán hadimilliomosokról van szó és- nem 1800 millióról, hanem körülbelül 1 milliárdról, ha nem számítjuk azt a követelést, ami az állami intézmények részéről áll fenn és megmaradt követelési öszszegben is bizony nagyon sok kisember, kisiparos szerepel. De ettől eltekintve nem értem meg ennek a szónak a kifogásolását, hogy »követeléseire«, mert az természetes, hogy többet nem lehet valakinek adni, mint amennyi követelése van. En a magam részéről szívesen hozzájárulok ahhoz is, hogy azt mondjuk, hogy legfeljebb igazoltan fennálló követelési erejéig, ha ez megnyugtatja a képviselő urat. A magyar államnak a közös felszámoló hivatallal, a volt a hadügyminisztériummal szemben 2 milliárdon felüli követelései nincsenek és ezen az alapon szerintem nem lehet visszaperelni azt egy szállítótól, aki szerződésszerűig szállított és akinek mi most kölcsönt adunk addig, míg elszámol a felszámoló hivatallal. A magam részéről proponálom, hogy a szakasz a következő módositással fogadtassák el (olvassa): »Felhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy à magyar állampolgároknak, illetve a magyarországi cégeknek legfeljebb a volt császári és királyi hadügyi igazgatással szemben hadiszállításokból kifolyólag igazoltan fennálló követeléseik erejéig« . . . stb. A többi megmaradHencz Károly : Visszavonom inditványomat és hozzájárulok a pénzügyminister ur indítványához, mert ugyanazt jelenti. Elnök : A képviselő ur visszavonja indítványát. Iklódy-Szabó János előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Inditványomat visszavonom és a magam részéről is hozzájárulok a pénzügyminister ur által előterjesztett módosításhoz. Elnök : Tehát ugy Iklódy-Szabó János előadó urnák indítványa, mint Hencz Károly képviselő urnák módosítása visszavonatott és igy csak a pénzügyminister ur által beterjesztett uj 11. §. kerül szavazás alá. Felteszem a kérdést : elfogadja-e a tisztelt Nemzetgyűlés az újonnan javasolt 11. §-t a pénzügyminister ur szövegezésében, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ilykép mondom ki a határozatot. Következik a 12. §. Bródy Ernő jegyző (olvassa a 12. §-t). Iklódy-Szabó János előadó: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Bátor vagyok az uj 12. §-hoz mint második bekezdést a következő kiegészítést ajánlani (olvassa): »Felhatalmaztatik a ministerium, hogy a volt Osztrák-Magyar Mon* archia területén kívül fekvő és a közös külképviseleti hatóságoknak és hivataloknak, valamint egyes közös intézményeknek használatára rendelve volt ingatlan államvagyont, az Osztrák Köztársaság érdekeltsége esetében az osztrák kormánnyal létesítendő megállapodás után elidegenithesse, megterhelhesse, vagy más módon értékesíthesse. Az erre vonatkozó szerződés megkötéséről a törvényhozó testületnek jelentést kell tenni«.
