Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

296 A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. érni fog. Hát kérdezem, t. Nemzetgyűlés, lehetséges az, hogy akkor, mikor a világon minden gondolkodó államférfi meg van győződve arról, hogy az egész világnak, a nagynak, a kicsinynek, a nagyhatalomnak és a kisebb hatalomnak is össze kell fognia, hogy a világot rekonstruáljuk, hogy ismét a művelstég és a haladás útjára tudjunk lépni, midőn ebben mindannyian egyetértünk, kérdem, lehetséges az. hogy ugyanekkor egy olyan békét nyújtsanak át nekünk, amelynek feltételeit teljesíteni egyáltalában nem lehetséges, (ügy van! ügy van !) mert ennek az országnak abszolút katasztrófájára vezetne?(Taps.) A magyarázatot erre én csak abban látom, hogy az a jóakarat, az a megértés, hogy valamennyiünknek, nagyhatalmaknak és kisebb hatalmaknak, győzőknek és úgynevezett legyőzötteknek egyaránt össze kell fognunk, hogy a világot megmentsük, még nem alakult ki abban a pillanatban, amidőn azokat a békefeltételeket megszövegezték, amelyeket a magyar békedelegációnak Parisban átnyújtottak. Mert ha kialakult volna, akkor lehetetlennek tartom, hogy itt, Kelet-Európa közepén egy oly államot akarjanak teremteni, mely önnönmagában hordja mar előre is a gazdasági katasztrófa jellegét és következményeit, körülötte pedig ugyanezen államból kihasított oly államokat, melyeknek népe nem fog belenyugodni az uj szuverenitásba. (Élénk taps.) Igenis, mi készek vagyunk arra, hogy a 'világ újjáépítésén hathatósan közreműködjünk és minthogy mi vagyunk Kelet-Európa szive, mi vagyunk itt a központ, igenis készek vagyunk arra, hogy, amint már eddig is sikerült annyi viszontagság után országunkat konszolidálni, ezt a konszolidációt előmozdítsuk és továbbítjuk, de adják meg nekünk ehhez a létfeltételeket ! (Elénk helyeslés és taps.) Hogy mik lesznek a végleges békefeltételek, azt nem tudom. Nagyon csodálkozom, hogy a kormány megengedte, hogy a sajtó, bár a legnagyobb jóhiszeműséggel, de nap-nap után mindig ellentétes hírekkel jött és ezáltal tulaj donképen a publikumot annyira félrevezette, hogy ma már — bár talán paradoxonnak hangzik — tulaj donkép valami kétségbeesett közönbösséggel tekintenek a békefeltételek elé. (Igaz ! ügy van !) En azonban nem indulok ki másból, mint azokból a békefeltételekből, melyeket a magyar kormány kiküldöttjeinek Neuilly-ben átnyújtottak. Ez a béke, ugy, ahogy azt ott átnyújtották, a magyarság által soha akceptálva nem lesz (Ugy van ! ügy van !) és bár megtörténhetik, hogy a kormány olyan helyzetbe jut, hogy engedve a kényszernek, ezt a békét valakivel aláíratja, de akkor is csak ugy teheti ezt a kormány, ha azonnal óvást emel a békefeltételek ellen és felhívja a világ figyelmét arra, hogy ez a béke tarthatatlan. El is várom a kormánytól, hogy, ha ebbe a helyzetbe kerül, ezt megtegye, mert olyasmit aláírni, amit betartani nem tudunk, aminek betartási képtelenségéről meg vagyunk győződve, oly politikai erkölcstelenség volna, melyet magyar emberről fel nem tételezek. (Élénk taps a baloldalon.) De ha a kormány akceptálja is ezt a békét, ha el is fogadja kényszerűségből, tiltakozás mellett, ezeket a feltételeket, akkor is annak tulajdonkép csak azon területre kell szorítkoznia, amelyen a magyar kormány ma impériumot gyakorol, (Ugy van! Ugy van!) mert sem a magyar kormány, sem a Nemzetgyűlés nem hivatott arra, hogy olyan országrészek felett rendelkezhessék, melyeknek lakossága ebben a Házban képviselve nincs. (Élénk helyeslés és taps.) Gróf Apponyi Albert abban a nagy beszédében, amelyet bizonyára aranybetükkel fog feljegyezni a történelem, erről a kérdésről a következőleg nyilatkozott (olvassa) : »A népszavazás az elszakítandó területeken annál szükségesebb, mert az a magyar Nemzetgyűlés, amely a javasolt békeszerződés iránt a végső döntést fogja kimondani, csonka, a megszállott területek lakossága ebben képviselve nincs, már pedig sem a kormánynak, sem a Nemzetgyűlésnek nincs sem jogi, sem erkölcsi jogosultsága arra, hogy benne nem képviselt népnek sorsáról határozzon.« (Ugy van! Ugy van!) De épen azért, mivel azon a területen, ameh

? most magyar fennhatóság alatt áll, az idő rövidségének s a sors viszontagságának ellenére sikerült bizonyos rendet teremteni és a konszolidációt előbbre vinni s az a végtelenül nehéz életfeltételek dacára nap-nap után erősödik, kötelessége a kormánynak a magyar impérium alatt álló területnek minden talpalatnyi földjét megvédené (Ugy van! Ugy van!) és szó sem lehet arról hogy mi ma magyar impérium alatt lévő területet bárkinek is átadjunk. (Élénk éljenzés és taps.) Szó sem lehet arról, hogy mi Nyugatmagyarországot felsőbb parancsra kiürítsük (Lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) és szó sem lehet arról, hogy ha ennek a területnek átadása a békefeltételekben benne foglaltatnék, mi azt ideiglenesen is elfogadjuk. (Taps.) Szeretném, hogyha nem kellene itt érzelmi momentumokat felemlítenem, de kénytelen vagyok vele, mert mi, akik Nyugat-Magyarországnépét és vidékét ismerjük és ezen megismerés folytán szeretjük . . . Hu

ber János: Ugy van ! Gr. Sigray Antal : . . . mi, aldk Nyugat-Magyarországért dolgoztunk, Nyugat-Magyarországért harcoltunk és Nyugat-Magyarországot akkor, mikor az veszélyben volt, egyszer máj meg is mentettük, sohasem fogunk belenyugodni abba, hogv ezt az országrészt harc nélkül bárkinek átengedjük. (Lelkes taps a jobb* és a baloldalon.) Azt mondják, izolálva állunk, azt mondják, a magyarnak nincs barátja. Tény, hogy Magyarország minden szövetségtől teljesen függetlenül áll, de tény az is, hogy a magyar nép, amely megmutatta a múltban, hogy szövetségese iránti hűségből még egy vesztett ügy mellett is mindvégig kitartott, mindenesetre a jövőben meg fogja mu-