Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. 295 rosnak, minden termelőnek kell, hogy meglegyen az az érzése és érzéke, hogy minél többet produkál, annál közelebb hozza országát és az egész világot ahhoz, hogy ismét normális állapotok álljanak elő. A földmíveseknek pedig becsületbeli kötelességükké kell tenni annak az átérzését, hogy nekik meg kell mutatniok, hogy az anyaföldből több hozadékot tud előteremteni a béke, mint a háború. ( Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Legfontosabb természetesen a békés állapotok helyreállítása a szomszédok között, különösen Kelet-Európában, ahol a helyzet még nagyon is labilis és a legfontosabb, hogy azok az államok, amelyek még mindig nagy hadseregeket tartanak fenn, ezeket a hadseregeket a békelétszámra redukálják. A nagyhatalmak, amelyek abban a helyzetben vannak, hogy Európát e szomorú helyzetéből kisegítsék és e szomorú helyzetet megszüntessék, el vannak tökélve arra, hogy igenis, mindent meg fognak tenni a béke helyreállítására s hogy a szükséges nyersanyagokat és a megújhodáshoz szükséges hiteleket az illető államoknak rendelkezésére bocsássák, ép ugy, mint 1815-ben a bécsi kongreszszus alkalmával, amikor Castelar azt mondotta, hogy a kongresszusnak legfőbb feladata az, hogy a világot ismét visszavezesse a békés állapotokhoz. A párisi békekonferenciának, illetve a most Londonban vagy máshol ülésező békekonferenciának legfőbb feladata szintén az, hogy helyreállítsa azokat az állapotokat, amelyeket ismét békéseknek lehet nevezni. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az intenció komoly s hogy ez az intenció minden komoly államférfmban megvan nemcsak a nagyhatalmaknál, hanem a kisebb hatalmaknál is, és hogy mindenki át van hatva annak tudatától, hogy igenis, valamennyiünknek össze kell fognunk, ha a világot meg akarjuk menteni a katasztrófától, s ha azt akarjuk, hogy újra civilizált állapotok és modern haladás következhessek be. (Ugy van! ügy van! balfelől.) De kérdezem : megvan-e az egyetértés, megvan-e a komoly elszántság, megvan-e a szükséges hatalom s megvan-e másrészről a lehetősége annak, hogy ezeket a visszás állapotokat már most szanálni kezdjük s hogy a békés munkára áttérjünk. Ha a nagyhatalmak helyzetét vizsgálom, konstatálnom kell azt, hogy bizonyos feszült viszony uralkodik a két világrész : Európa és az Újvilág között. Hogy ez mikor kezdődött, arra visszamenni talán nehéz volna, de bizonyos, hogy a német békeszerződés, amelybe bekapcsolták a nemzetek ligájának eszméjét és annak pontozatai már elvetették ott azt a konkolyt, amely miatt tulaj donképen itt egészséges és harmonikus egyetértés ki nem fejlődhetett. Az bizonyos, hogy a nemzetek ligájának első pontjába már beleütközött Amerika érdeke, hogy az első pont miatt felborult a tizedik pont és hogy most valószínűleg beáll az a helyzet, hogy a kongresszus a szövetséges nagyhatalmak akarata ellenére és még saját elnökének vétója ellenére is napirendre fog térni a versailles-i béke felett és hogy Amerikában egy Európával ellentétes különleges helyzet fog előáll ani. Természetes, hogy az a flotta-programm, amelyet Amerika magának adott és amely minden évben körülbelül egy milliárd dollárnyi értéket épit három vagy négy éven át az Egyesült-Áll amok flottájába, mindenesetre kiváltotta a többi nagyhatalmak irigységét. Bizonyos az is, hogy a külföldi sajtó egészen hangosan vádolja Amerikát azzal, hogy az európai vagyon nagy része már ott van Amerikában, hogy Amerika egy bizonyos blood money-t, bizonyos vérpénzt szerzett Európától és hogy ennek gyümölcseit élvezi. Viszont az amerikai álláspont az, hogy az amerikai pénzintézetek már elég kölcsönt adtak Európának és hogy több kölcsönt most adni nem fognak, nem azért, mintha nem akarnának, hanem mivel óriási módon előnyös kereskedelmi mérlegük ellenére azt a pénzt, amely erre szükséges volna, tulaj donképen nem tudják megtalálni. A t. pénzügyminister ur ma délelőtt is emiitette, hogy egy rekonstrukciós kölcsönt lehetne esetleg Amerikától kapni. Én amerikai pénzügyi auktoritásoknak megjelent nyilatkozataira hivatkozom és azt mondom, hogy -ezidotájt ez teljesen ki van zárva és hogy a legtöbb, amit egyáltalában elérhetünk : egy hosszúlejáratú áruhitel. Ha pedig nem Amerikát nézzük, hanem a többi nagyhatalmak állapotát, akkor itt van Anglia, amelynek mégvan a maga labour-problémája ; itt van Franciaország és Olaszország, amelyek tulaj donképen gazdasági katasztrófák előtt állanak. Mindenütt ott vannak azok az óriási munkásproblémák, amelyek a munka- és nyersanyaghiány folytán, másrészt az árak óriási emelkedése folytán előállanak. Azonkívül Angliának megvan az ir-problémája és megvan a hasonló problémája minden más államnak, megvan a problémája minden nagyhatalomnak, mert hiszen a kolóniák nem fehér népei az önrendelkezési jogot, amelyet nálunk — sajnos — má senki sem vesz komolyan, nagyon is komolyan veszik. Mindenütt zavarok vannak, mindenütt bomlás van. Itt van az izlam, amely egy nagy hadsereget tart fenn és amely karddal kezében újból ébredni kezd ; itt van Oroszország, amely hivatalos becslés szerint, amennyire megközelítőleg meg lehet állapítani, másfélmillió embert tart fegyverben, Románia és a körülöttünk keletkezett apió államok, amelyek még mindig egymilliónál több embert tartanak fegyverben azért, hogy azokat a népeket, amelyeket akaratuk ellenére leigáztak, valahogyan békés állapotban tudják megtartani és a lázadásokat leverhessék. Ha ezeket igy elgondoljuk, ha ezt a világhelyzetet igy átlátjuk, akkor konstatálnunk kell, hogy még korán sincs vége a háborúknak és nagyon könnyen lehetséges, hogy még a háborúk és forradalmak kellő közepén állunk. (ügy van !) Ez az a világhelyzet, amelyben minket a béke átnyújtása, a béke végleges átadása valószínűleg