Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

'À Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április kó 26-án, hétfőn. 289 A nemzetközi érintkezés felvételének kétségkívül egyik igen alkalmas módja az, hogy a nemzetközi sportba kapcsolódunk bele és azokat igyekszünk közelebb hozni hozzánk, akik a múltban a mi testnevelésünket, illetve sportunkat úgyis megbecsülték és megtisztelték, azt igen sokra értékelték és akiket ennélfogva, ha megfelelő berendezéseket tudunk teremteni, igen könnyű lesz ide, Magyarországra elhozni. A Stadion megépítésére szerintem is szükség van. Hogy ezt hol tudjuk majd megcsinálni, arra nézve nem vagyok abban a helyzetben, hogy most nyilatkozzam, . . . Gaal Gaszton : A Vérmezőn ! Haller István : . . . mert hiszen azt különböző tárgyalások kell, hogy megelőzzék. A magam részéről szükségesnek tartom ennek az ideának a megvalósítását, és miután nem hiszem, hogy az előttünk álló nehézségeket ne lehetne legyőzni, megígérhetem azt, hogy ebben a tekintetben okvetlenül tenni fogunk valamit, és én hiszem, hogy egészen meg fogjuk tudni közelíteni azt, amit a nemzetgyűlési képviselő ur, mint a sportkörök óhajtását, itt kifejezett. (Helyeslés.) Ugyanez a válaszom a testnevelési főiskolára is. Ha mi azt akarjuk, hogy a gimnáziumokban a testnevelésre nagyobb súly legyen fektetve, akkor természetszerűleg nekünk képesíteni kell az embereket arra, hogy ezt az uj rendszerű és a nemzet igényeinek és a fokozott követelményeknek jobban megfelelő testgyakorlást tudják is tanítani. Azért a tornatanárképzést uj alapra kell fektetnünk és a testnevelési főiskolának felállítása révén kell megteremtenünk azokat az egyéneket, akik a nemzetet a sport és népjátékok, az egészségügyi testnevelés terén előbbre vigyék. T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden kívánom jelezni, hogy még minő reformtervekkel foglalkozom. (Halljuk ! Halljuk !) A fővárosi iskolákból került ki igen sok ofyan ember, aki a kommün alatt vezető szerepet vitt. (Igaz ! Ugy van !) Hogy egyebet ne említsek, a fővárosi közoktatásügy személyzetéből 250 ellen kellett az ügyészségen tenni feljelentést. (Felkiáltások : Hallatlan I) Épen ez vezetett engem arra, hogy foglalkozzam azokkal a módozatokkal, amelyek mellett az állam a főváros iskoláira nagyobb ingerenciát tudjon gyakorolni. (Halljuk ! Halljuk !) Ezeknek a módozatoknak egyike a fővárosi iskolák államosítása. (Élénk helyeslés.) Hogy vájjon tényleg ezt a legcélszerűbb, a leginkább és legrövidebb utón célhoz vezető eszközt fogjuk-e használni és alkalmazásba venni, az még függ azoknak a pénzügyi nehézségeknek a megoldhatásától, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatosak. Természetes dolog, hogy igyekezni fogunk azon, hogy a pénzügyi terheket lehetőleg ugy lecsökkentsük, hogy ez ne álljon az iskolák átvételének útjában. Ha azonban most momentán nem volnánk erre képesek, akkor is feltétlenül gondoskodni kívánunk arról, hogy a fővárosi iskolákban az állami ellenőrzést a múlttal szemben sokkal hatályosabbá tegyük. (Általános helyeslés.) Nem kivánom mellőzni a tanítótestületek igényeit, óhaNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—192Í. - II. KÖTET jait, eszméit, ennek a kérdésnek megoldásában, azért mindazokat az illetékes testületeket, melyeknél meg vagyok arról győződve, hogy csak a nemzeti célt nézik és saját önös érdekeiket is háttérbe tudják szorítani akkor, mikor a nemzet magasabb érdekeiről van szó, meg kivánom hallgatni, hogy ne mondhassa senki, hogy róluk, nélkülük intézkedünk. (Helyeslés.) És hiszem, hogy a fővárosi tanitószemélyzet java része attól a belátástól vezetve, hogy Budapestet és a budapesti közoktatást okvetlenül a nemzeti nevelésnek fókuszává kell tenni, azon az állásponton lesz, hogy az államosítást szükségesnek tartja és ehhez telj es lelki nyugalommal hozzájárul. Foglalkozom a tanfelügyeletnek reformjával is. Sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy rendkívül sok a feles tanerő és igen nagy épen a tanfelügyelő személyzetben is a felesleg. A megszállott vidékekről a tanfelügyelő személyzet jóformán egészében elmenekült. Tanárok és tanítók is rendkívül nagy számban vannak. Ezeket kénytelenek vagyunk foglalkoztatni, mert hiszen az állami és szociális érdek is megköveteli, hogy gondoskodjunk a lehetőségig ezeknek a szerencsétleneknek a sorsáról, akik a nemzetért szenvedtek. (Ugy van !) De miután igy felesleges személyzettel rendelkezünk, ezzel kapcsolatban és ezek felhasználására azt hiszem, hogy a tanfelügyeletet sokkal intenzivebbé lehefe tenni, hogy az iskolákban komolyan tudjuk ellenőriztetni, vájjon azokafc az intenciókat, melyek bennünket vezetnek, jól szolgálja-e a tanítói személyzet. (Helyeslés.) A tanítói személyzet, az oktató személyzet anyagi helyzete, mint általában a köztisztviselőké, siralmas. Legjobban szeretné, azt hiszem, ma minden felelős kormánytényező azt mondani, hogy a legszélsőbb határokig kielégít minden anyagi kívánságot. Hiszen végtére nincs közöttünk senki, aki szántszándékkal akarna embereket nyomorúságban tartani, (Ugy van !) akinek az okozna örömet és gyönyörűséget, hogyha tudja, hogy a tanítóság energiájának és erejének egy jókora kvantuma arra van fordítva, hogy az életéhez szükséges mindennapit valamiképen előteremtse és igy csak fél energiával tudja nemzetmentő hivatását teljesíteni. (Ugy van !) Nem hiszem, hogy bárki is volna, aki ennek örülne és ne látná, hogy ez a nemzeti kultúra szempontjából rendkívül veszedelmes és sajnálatos dolog. (Ugy van!) A magam részéről tehát mindent el fogok követni, ami emberileg lehetséges és ami az állam mai pénzügyi ereje mellett lehetséges, hogy az oktató és tanitó személyzet megtalálja a maga mindennapi megélhetésének lehetőségét, (Helyeslés.) hogy egész lélekkel és energiával szentelhesse magát nagy hivatásának. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! A katholikus autonómiát több oldalról megsürgetik. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, a katholikus autonómiáról sokat beszélni felesleges. Ez a kérdés teljesen megérett ; 37