Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

290 À Nemzetgyűlés 35. illésé 1920. évi április hó 26-án, héifon. (Ugy van ! jóbbfelől.) itt az ideje annak, hogy a Nemzetgyűlés foglalkozzék vele. Én érintkezésben vagyok az összes tényezőkkel, akikkel bizonyos kérdések tisztázása okából érintkeznem kell és megvan az a reményem, hogy igen rövid idő alatt ezt a kérdést a Háznak Ítélete alá leket böesátani. (Élénk helyeslés.) Hiszem, hogy a Ház minden oldalán megvan a teljes készség arra, hogy a katholikusok végre hozzájussanak ehhez a régi-régi joghoz és megtalálják a saját önkormányzatukban azt a lehetőséget, hogy vallási ügyeikkel komolyan és intenziven ők maguk foglalkozhassanak (Elénk helyeslés.) és végre ki legyen zárva lehetőség, hogy minduntalan más oldalról, nem mindig jól informált intenciókkal nyúljanak bele ezekbe a kérdésekbe, nem azért, mert segiteni akarnak, hanem akárhányszor azért, hogy a helyzetet elmérgesitsék. Nem voltam még felelős állásban a kommün bukása utáni legelső napokban, amikor már igyekeztem módot keresni arra, hogy a többi keresztény vallásfelekezetek különféle vezető tényezőivel, sőt magával a publikummal is, érintkezésbe jussak. Mindjárt az első napokban hangoztattam, hogy elérkezettnek látom az utolsó időpontot arra, hogy becsületes őszinteséggel minden vitás pontot, minden olyan dolgot, amely bennünket egymástól el tud választani és amelynek felhasználásával a harmadik bennünket egymás ellen tud forditani, okvetlenül kiküszöböljünk. (Elénk helyeslés és taps.) Nem voltam felelős állásban, amikor az 1848 : XX. tcikk becsületes és tisztességes végrehajtását azoknak, akikkel beszéltem, a magam részéről kilátásba helyeztem. Most, hogy ezen a helyen vagyok és mint felelős tényező kell hogy erről a helyről nyilatkozzam, csak megismételhetem azt, amit ebben a kérdésben mondtam. (Helyeslés.) Legteljesebb őszinteséggel, a legnagyobb jóindulattal és elszánt akarattal azon vagyok, hogy ezekben a kérdésekben az összes keresztény felekezetek megnyugvását érjük el (Elénk helyeslés.) és ezeket a kérdéseket ugy intézzük el, hogy bennünket a közös keresztény ideálok szolgálatában többé semmiféle félreértés el ne válasszony. Patacsi Dénes : Akkor lesz egy a magyar ! Haller István : Egyet kérek, tisztelt Nemzetgyűlés. Ne akarjunk dogmatikus kérdéseket a politikában elintézni. (Helyeslés balfelől.) Ezekhez a kérdésekhez hiába szólnánk hozzá, hiába akarnánk mi törvényt hozni, itt az egyházak kétségkívül a maguk hitét, meggyőződését, tradicionális dogmatikájukat fogják követni és ezt, mint a teljes vallásszabadságnak hivei, semmiféleképen nem kivánjuk alterálni. (Helyeslés.) Szerintem a keresztény egyházak veszedelme a múltban nem is az volt, hogy egyik vagy másik vallásfelekezet talán innen vagy onnan néhány embert át tudott kapcsolni a maga felekezetébe, mert igy történtek itt is, amott is veszteségek s azok legtöbbször ki is egyenlítődtek, de még ha nem is egyenlitődtek volna ki, az szerintem sokkal kisebb veszedelem volt, mint a másik, mely az összes keresztyén felekezeteket állandóan gyen* gitette. Nem egymás ellen kellett volna nekünk a múltban küzdenünk és nem egymás ellen kell a jövőben sem, hanem azok ellen a közös vészedéi meg ellen, melyek egyformán fenyegetnek minden keresztyén felekezetet. Nem az volt a hiba, hogy itt-ott egynéhány ember egyik vagy másik felekezetre áttért, a hiba az volt, hogy az atheizmusra tért át sok százezer ember, (ügy van! Ugy van!) a hiba az volt, hogy az egoizmus, az utilitarizmus, az anyagiasság fertőjébe sülyedt innen is, onnan is sok százés százezer ember és az egyházak igazi vesztesége tulaj donképen ebből támadt. Ezt a veszedelmet kell kikerülnünk azzal, hogy mindegyik egyház igyekezzék az intenziv hitéletet kifejleszteni (Élénk helyeslés.) a maga hivei körében és ha ezt a hitéletet mélyíteni tudja, ha a vallási öntudatot is ép ugy fel tudja fokozni, mint ahogy mi országosan akarjuk a nemzeti öntudatot felfokozni, akkor keresztény szempontból sem kell félni semmitől s egész biztos vagyok benne, hogy a külön-külön intenziv hitéletet, valódi keresztény életet élő keresztény felekezetek egymással mindig békés harmóniában lesznek. ( Ugy van ! Ugy van !) A visszavonást legtöbbször olyanok okozzák, akik alapjában véve sem az egyik, sem a másik felekezetnek a hitét nem követték ; (Ugy van ! Ugy van !) legtöbbször olyanok, akiket BiZ cl vallási kérdés, amelyért exponálták magukat, lelkükben tulajdonképen egyáltalán nem érdekelt, akik csak bizonyos ki nem mondott, de néha igen könnyen megsejthető célokat követtek akkor, amikor a felekezeti békét igyekeztek erőltetett dolgokkal megzavarni. (Ugy van! Felkiáltások a jobboldalon : A Galilei-kör és a páholyok I) T. Nemzetgyűlés ! A munkáskérdésről kivánok még néhány szót ejteni. (Halljuk ! Halljuk I) A munkásLérdést ugy állítják be a külföldön, mintha a magyar állam üldözné a munkásokat. Ennek a gondolata ellen tiltakozom. Mi a munkásságot nem üldözzük semmiféle formában. Mi nem terrorizáljuk azokat, akik a maguk gazdasági érdekeinek védelmére becsületes szervezetet alkotnak. Én tudom, hogy mi az a terror, mert a saját fejemen én is éreztem a szociáldemokrata terrort: az én fejemet is beverték annakidején, amikor a szervezkedési szabadságért harcoltam épen a szociáldemokratákkal szemben. Mi, akik ezeken végigmentünk, nem fogjuk -velük szemben ugyanezt a módszert alkalmazni. Mi a munkásszervezkedés szabadságának hivei vagyunk ; mi tudjuk azt, hogy a tőkével szemben a munkásság kétféle módon tudja csak -a maga érdekét megvédelmezni : az egyik az önsegélynek a módja, ami magá\al hordja a szervezkedés szükségességét, a másik pedig a törvénynek védelme. Mindkét módszert akarjuk alkalmazni és mindkét módszerre vonatkozó szabad elhatározást fentartjuk a munkásságnak. (Helyeslés.) Ennek a törvényhozásnak szociális gondolkozással kell telitettnek lennie. (Ugy van ! balfelől.)