Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
238 À Nemzetgyűlés 35. ütése 192 felelte állnak tudás és praktikus ismeretek dolgában a körülöttünk lévő bármelyik náció hasonló pályáján működőkkel szemben. De hogy ezt elérhessük, kétségen kivül figyelembe kell vennünk az egyetemi tanácsoknak azt az egyöntetű felterjesztését, hogy kontingentálni kell az egyetemre bocsáthatók számát, /ügy van I ügy van I) Annyit szabad csak oda bocsátanunk, amennyit az egyetemi tanácsok tényleg kiképezhetőnek minősítenek. Gaal Gaszton : Es a legjavát ! Haller István : Hogy aztán ezt a kontingentált mennyiséget kikből és hogyan állitsuk össze, arra vonatkozólag ez idő szerint még többféle felfogás van. Általános a felfogás a tekintetben, hogy az érettségi vizsgálat ne adjon eg} 7 szeiüen szabadságlevelet az egyetemre, hanem az egyetemen való beiratkozást folyamodás előzze meg. Ennek alapján az egyetem illetékes faktorai döntenének afelett, hogy az illetőt alkalmasnak és képesnek tartják-e arra, hogy annak,a fakultásnak tudományos működésében részt vegyen. Azokat a szempontokat, amelyek szerint meg fogják állapítani, hogy ki legyen felvehető, a nemzet érdeke fogja diktálni. (Elénk helyeslés és taps.) Azokat fogják felvenni, akik nemzeti megbízhatóság szempontjából nem kérdésesek, akiknek szellemi tehetsége és erkölcsi arravalósága garancia arra, hogy ezt a tudományt, magas fokon fogják elsajátítani és művelni tudni és tényleg az emberségnek szolgálatára tudnak lenni. Nem felekezeti szempontok szerint fogunk itt dönteni, hanem magyar és nemzeti szempontok szerint (Altalános helyeslés és taps.) Ezek a szempontok nekünk elég garanciát nyújtanak arra, hogy a jövőben a magyar a,lma mater keblén nem fogunk tömegesen olyanokat nevelni, akik tudásukat a nemzet ellen fogják forditani. (Általános helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Az elnök ur figyelmeztet, hogy a tárgyalásra szánt idő letelt és én igyekezni fogok a legrövidebben . . •.Elnök : Kérem, a minister ur 4 órakor folytathatja beszédét. Haller István : Akkor inkább folytatom délután. Elnök : Az ülést két órára felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur folytatni fogja beszédét. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés 1 A mi köznevelésünk harmadik hibájául azt jelöltem meg, hogy nem forditott elég gondot arra,-hogy testileg is egészséges generáció kerüljön ki az iskola padjai közül. "Nagyon hálás vagyok Karafiáth Jenő t. képviselőtársunknak azért, hogy ennek a kérdésnek megfelelő időt szentelt és szakértelmével rámutatott ennek a kérdésnek rendkívüli fontosságára egyrészt, másrészt arra, hogy minő módok szerint '. évi április hó 26-án, hétfőn. lehetne ezt a kérdést a jövőben jobban kezelni és lehetne közelebb vinni a nemzet érdekéhez. A gyermek kétségkívül a nemzet legnagyobb kincse. Nekünk a jövendő magyart erőssé, bátorrá, vállalkozó kedvűvé, kitartóvá kell tennünk. (Helyeslés.) Ezek ugyan kétségkivül elsősorban lelki tulajdonságok, ele mindenki tudja, hogy épen ezek a lelki tulajdonságok olyanok, amelyek igen szorosan összefüggnek az ember fizikai állapotával. A beteg ember többnyire pesszimista, a beteg ember legtöbbször bátortalan, cinikus, nem tud önfeláldozó lenni, nem képes ideálokért lelkesedni, mert hiszen el van foglalva saját testi nyomoruságával. Az egészséges ember, aki fizikai erőfc érez magában, az, aki bátor is, aki vállalkozni is tud, aki egyszóval a munkára is alkalmasabb, mint a testileg gyenge, vagy épen beteges ember. Patacsi Dénes : Ép testben ép lélek. Haller István : Minthogy mi munkára akarunk egy generációt képezni és pedig sokkal nagyobb munkára, mint amilyen munkát nemzetünk a múltban végzett, nekünk testileg jól megedzett, fizikai erővel rendelkező generációt kell kiképeznünk. (Helyeslés.) Ennek az egyik módja az, hogy már az iskolában is nagyobb súlyt fektessünk a testgyakorlásra, a szabadban, való játékokra, az egészségügyre, általában véve mindarra, ami az egészséges test kiképzését tudja előmozdítani. Ezzel a kérdéssel egyébként, amint elfoglaltam a hivatalomat, mindjárt törődtem is. Január 3-án összehoztam egy ankétot az elnökletem alatt, amelyben lésztvett a honvédelmi minis teiiumnak egynéhány • szakembere, a testnevelési tanács, a toinataná.rok egyesületének képviselete s ott az ankét keretében azzal foglalkoztunk, hogy hogyan lehetne egy állandó országos szervet, egy országos testnevelési és sportintéző és vezető hivatalt létesíteni, amely egyesítse magában mindazokat az egyéneket, akik szakszerüleg eredménynyel és hivatással foglalkoztak a testnevelésnek és a sportnak és népjátékoknak kérdésével. Azt akartuk már akkor, amire most Karafiáth Jenő tisztelt képviselőtársam mutatott rá, hogy a francia testnevelés és Sportok Állandó Nemzeti Hivatala, vagy a német Zentral aussehuss zur Förderung der Volks- und Jugendspiele in Deutschland mintájára csináljunk egy országos testnevelési szervezetet, amely azután azokat a reformterveket megérleli, amelyek alkalmasak arra, hogy az egész országban, a mi egész oktatásunkon keresztül vigyük őket. Nem adtam fel ezt a tervet és újból össze fogom, hivni ezt az ankétot, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben. nem tudtunk akkor még dönteni, a döntést meghozzuk és amennyiben a mi anyagi erőnkkel összeegyeztethető, megkezdjük már most a testnevelésnek uj alapokra való helyezését. (Helyeslés.) Amit Karafiáth Jenő tisztelt képviselőtársam a Stadionról mondott, azt kénytelen vagyok aláírni. Mi a nemzetközi kapcsolatba bele akarunk jutni minden áron, mi nem akarunk izoláltan maradni sem gazdasági, sem kulturális téren.
