Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

Á Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. 287 Sándor Pál : Ez cionista, ez nem magyar zsidó. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter : Igen, ez cionista. (Zaj. Ellenmondások. Felkiáltások : Mindegy az !) Ami pedig a mi aggodalmainkat illeti, akkor, amikor a zsidóságnak az egyetemre való korlátlan beözönlésére gondolunk s keressük azokat a módokat, amelyekkel az egyetemet is közelebb hozzuk a nemzeti tradiciólioz és a magyar nemzet életszükségleteihez, akkor bennünket ezekben a törekvéseinkben megerősit ennek a könyvnek a következő idézete : »Saját történelmét pedig nemcsak megtanulja, hanem át is éli minden nemzet. Az asszimilans zsidóság más nemzetek történelmét tanulta és megtanulta. Az ott szereplő ősök nem az ő ősei, a harcok, szenvedések és örömök nem az ő harcai, örömei és szenvedései. Ezek a történetek és történelmek reá nézve : olvasmány, vagy legjobb esetben tudomány. Ezek tanulása vagy tanulmányozása után benne nem élmények szűrődnek le, hanem tanulságok és tapasztalatok. Az asszimiláns zsidóságnak van tehát történeti tudása, de nincs történelmi érzéke. Ismeri a multat, de nem éli át. A történelmi érzés és a múlt átélési képességének, mint a tradicionális nemzeti gondolkozás alapjainak megszerzése : az első feltétele annak, hogy a zsidóság a keresztény nemzetek lényegét és mivoltát megértse«. Még egy utolsó idézet, amely arra vonatkozik, hogy a zsidóság mennyiben volt részes vagy nem volt részes a kommunizmus borzalmaiban (olvassa) : »Mert kérdjük a radikális és forradalmár keresztény magyaroktól, nem többet ártott-e mint használt a forradalmi eszmének és radikális politikának, hogy minden magyar forradalmi és radikális tábor és vezérkar oly nagyszámú zsidóeredetü tagban bővelkedett ? Gondoljunk csak arra, hogy mi lett volna a francia forradalomból, ha a harmadik rend vagy a jakobinusok ugyanazt az arculatot viselték volna, mint a magyarországi radikális vagy kommunista vezérkarok és hangadó hivek ? Soha sem válhatott volna a polgári Európa megteremtőjévé. A demokratikus Nyugateurópa legdemokratikusabb polgári közvéleménye is zsidónak bélyegezte meg a bolsevizmust, mely Svájcban nemcsak antibolsevista, lianem antiszemita hangulatot is teremtett. Tisztelettel kérdezzük a radikális és forradalmár keresztény magyaroktói : oly nagy szerencsétlenség lesz-e a haladásra, ha nem egy zsidó apának mind a tiz fia, hanem tiz zsidó apának gyermekei közül csupán csak egy lesz forradalmár ? Okvetlenül szüksége van-e a forradalomnak arra, hogy vörös szine a sárga folt sorsára jusson ? Erdekében áll-e a forradalmi erőknek, hogy a forradalmi tábor egy uj ghetto legyen ? A messiási álmodozások helyett a forradalmi álmodozások ghettojává ? A hazánkban lefolyt események épen az ellenkezőjét bizonyitják. Az asszimiláns zsidóság és a legutóbb lezajlott forradalmak kapcsolata azzal az eredménnyel járt, hogy a forradalom zsidónak bélyegeztetett meg, a zsidóság pedig a forradalmár melléknevet kapta. Mindkettő egyformán rosszul járt. Mert a kommunista-uralom minden kegyetlenségét és más bűnét keservesebbé és elviselhetetlenebbé tette ugy a keresztény társadalom mint a zsidóság számára az az első pillanatra szembetoluló állapot, hogy igen sok helyen az apró és kevésbé apró »bocher«-nek csoportjába botlott. A népbiztosoktól le a politikai megbízottakig nem egy helyen volt szerencsénk a talmudi iskolák hajdani növendékeit mint tetőtől-talpig asszimilált és kérlelhetetlen forradalmárokat viszontlátni. A kommunista Marat-k, Danton-ok, Eobespierre-ek és Saint-Just-ök mint a pozsonyi, hunfalvi és egyéb jesivák (talmudi iskolák) volt növendékei 1 Öh kommunista-forradalom, ha a legideálisabb lettél volna valamennyi forradalmak között, ha nem háborús pusztitás, gyilkolás, rablás és fosztogatás jeleznék görbe irtaidat, akkor is meg kellett volna téged Ölnie csupa árnyoldalaid ezen legnevetségesebbjének«. Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : E szerint a veszélyes az asszimiláns zsidó ! Haller István : Természetesen nem kivánok vitába-szállni ezzel a cionista Íróval. Azt a cionista és az asszimiláns zsidók intézzék el egymás közt. Sándor Pál : Semmi közünk hozzá ! Haller István ; Azt azonban kénytelen vagyok itt a Nemzetgyűlés szine előtt megállapítani, hogy nemcsak mi vagyunk abban a véleményben, hanem, a zsidók is, hogy a zsidóság a magyar nemzet tradícióiba belegyökerezni eddig nem volt képes, (ügy van ! ügy van !) és ezért minden forradalmi, minden nemzetellenes áramlatnak kész terjesztője. Ezért nekünk, akik tudjuk, hogy az intelligencia vezeti egy ország sorsát, gondosan keli ügyelnünk arra, hogy ebben az intelligenciában túlnyomó nagy többségben és vezető poziciókban állandóan azok maradjanak, akik tradicióban, lélekben, neveltetésben magyarok, (Taps.) akiktől az országot veszélyek idején se kelljen félteni. (Élénk helyeslés.) Eljutottam a numerus clausus kérdéséhez. (Halljuk ! Halljuk ! A numerus clausust meg fog kelleni valósitanunk, (Taps a baloldalon.) mert lehetetlenség, hogy elnézzük azt, hogy egy olyan fakultás, mely legfeljebb 400 vagy 600 hallgatót tud saját állítása és jól mérlegelt megfontolása után tisztességes, az orvosi kar becsületének, a nemzet érdekének és a szenvedő emberiség érdekében is megfelelő kiképzésben részesíteni, hogy az az orvosi kar ki legyen téve annak, hogy akkor, amikor összesen 1600, vagy mondjuk, mindössze 2400 hallgatót tud intenzív oktatásban részesíteni, 7000 hallgatólepje el az egyetemet. A numerus clausust tehát itt is, de más iskolákban is be kell hoznunk a tanítás érdekében. (Ugy van ! ügy van I) A kultúra érdekében törekednünk kell arra, hogy egyetemeink necsak kvantitative, de főleg kvalitative olyan erőkel bocsássanak ki, akik magasan