Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

284 A Nemzetgyűlés 35. ülése 192 keztünk már most a lehetőség szerint közelebb vinni az iskolát a gyakorlati élethez. A másik szempont, t. i. hogy a nemzeti szellemet fejlesszük és ápoljuk és a nevelés legyen más irányzatú, mint volt eddig, erre vonatkozólag is van egy uj rendelet, amely a nemzetnevelés szempontjainak az elemi népiskolákban Taló érvényesítéséről, intézkedik. Végül van egy harmadik rendelet, amelyben igyekeztünk magát a tanár- és oktatószemélyzetet ezekről a feladatokról felvilágosítani és bennük felkelteni azt a kötelességérzetet, hogy nekik ebbe a munkába minden energiájukkal és egész életükkel bele kell menniök. Ez a rendelet vonatkozik az iskolák belső életének felügyeletére és irányítására. Amig a tanév tart, addig ezen túlmenő reformokat szerintem nem lehet megvalósítani. Hogy azonban az uj tanév kezdetére megfelelő reformok legyenek keresztülvihetők, kultuszkormány a maga hatáskörében mindent el fog követni és azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés segíteni fog engem abban, hogy ennek financiális lehetőségeit is valamiképen megteremthessük. S Helyeslés.) Azt mondja Schandl Károly t. képviselőtársam, hogy az egyetemi ifjúság körében el van terjedve, hogy a kultuszkormány nem akar, vagy a ministernek nincs bátorsága erélyesen közbelépni és határozni a zsidó-kérdésben. (Halljuk ! Halljuk!) Erről a kérdésről szerintem nem szabad túlsókat beszélni, (Igaz! Ugy van!) hanem leszek bátor felolvasni egy statisztikát, amely talán feleletet ad erre a kérdésre. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1913—14 tanévben a budapesti kir. magyar tudományegyetem hallgatóinak létszáma 8185 volt. Ebből ' keresztény volt 5413. Ma, amikor nincs rendes egyetemi félév, hanem az , összes ifjúsági egyesületek ismételt unszolására, a tanárikar hozzájárulásával egy katonai póttanfolyamot, pótszemesztert nyitottunk, ezen a pótszemeszteren be van irva 4589 tanuló. Méltóztassék érdeklődni, hogy ez a 4589 tanuló felekezetileg hogyan oszlik meg s akkor fogja látni t. képviselőtársam, hogy nem illethet engem az a vád, hogy ebben a kérdésben nem akartam, vagy nem mertem volna állást foglalni. (Helyeslés balfelől.) Schandl Károly: Ez ideiglenes rendezés. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: A végleges rendezést a Nemzetgyűlésnek kell megcsinálnia, ez azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeket nekünk szeptemberig el fog kelleni intézni. (Ugy van! Ugy van!) Schandl Károly t. képviselőtársam azt is kifogásolta, hogy nem történik gondoskodás arról, hogy az az intelligencia, amely kénytelen vagy abbahagyni régi pályáját, vagy nem is tudja most már elérni azt a pályát, amelyre készült, valami segítésben részesüljön, valami kiképzésben, hogy könnyebben tudjon elhelyezkedni. Gon'. évi április hó 26-án, hétfőn. dolom, épen Lengyelországot emiitette, mint amely országban igen sok intelligens magyar ember találhatna tisztességes megélhetést. Ami ezt a kérdést illeti, igazán nem szeretném, ha valaki csak egy pillanatra is azt gondolná, hogy én szellemi exportra törekszem, vagy mintha mi arra akarnánk herendezhedni, hogy az intelligenciának minél nagyobb kvóciense elmenjen Magyarországból. Schandl Károly : Azt ón sem mondtam ! (Felkiáltások jobbfelöl : Azt csak Kun Béla akarta !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Kérem, én nem állítom, csak magamat akarom igazolni, nehogy valaki félreértsen abban, amit ezután mondani kívánok. Tökéletesen igaz, hogy nekünk minden lehetőséget meg kell adnunk, hogy a mi intelligenciánk el tudjon Magyarországon helyezkedni, uj gazdasági lehetőségek között, bele tudjuk kapcsolni intelligenciánkat a mi reorganizálandó közgazdasági életünkbe, bele tudjuk kapcsolni a földbirtokpolitikába, hogy valamiképen elhelyezést találjon. De amennyiben ez nem sikerülne, végig, az egész vonalon, akkor is legalább lehetővé kell tennünk, hogy annak az embernek, akinek talán mégis el kell mennie erről a földről, időlegesen, ne kelljen — mint régen a magyar kivándorlóknak — a legalantasabb munkát végeznie éhbérért vagy még jóformán azért sem, ne kelljen az intelligens kivándorlónak pincérnek, vagy utcaseprőnek lennie, egy szóval ne kelljen azokat a foglalkozásokat vállalnia, amiket ott, ahova megy, már a kevésbé intelligens ember is magához méltatlannak tart. Tehát azt akarom, hogy az intelligenciát olyan tudással fegyverezzük fel, hogy ha lehetséges — és mindent el kell követnünk, hogy lehetséges legyen — itt bent az országban tudjon uj pályára átmenni, ha pedig ez nem lehetséges és azok számára, akiknek nem lehetséges, olyan ismereteket adjunk, hogy a külföldön is a maguk intelligenciájának megfelelő foglalkozást űzhessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy erre hogyan készülünk, annak bizonyítására csak fel kívánom olvasni a most megindítandó négy hónapos kurzusoknak a címét. Ezek a kurzusok kvalifikálni fognak s diplomát adnak annak, aki a kurzust elvégezte. Komoly ambícióval fognak a tanárok is ehhez a munkához és hiszem, hogy azok is, akik már érett és komoly ésszel iratkoznak be ezekre a kurzusokra, komolyan akarnak tanulni. Ez a két komoly akarat •— azt hiszem — a legszebb eredményt fogja felmutathatni abból a szempontból, hogy az illetők megfelelő hasznos ismeretekkel lesznek ellátva. Az egyik: építőipari tanfolyam, a másik : gazdasági és vasúti, a harmadik : szerelőipari tanfolyam, a negyedik : általános géptani tanfolyam, az ötödik: mezőgazdasági géptani tanfolyam, a hatodik : mérési és kitűzési tanfolyam, a hetedik: kereskedelmi és nyelvi tanfolyamok, amire épen méltóztatott alludálni; azután szövetkezeti tisztviselők tan-