Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

'À Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. 285 folyamának részletes terve, közegészségügyi tanfolyamok részletes terve, mezőgazdasági üzemi és mezőgazdasági üzleti tanfolyamokra vonatkozó javaslat. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy ezeknek a tanfolyamoknak költségeihez, melyek nem lesznek horribilisek, bár a mi szerény viszonyaink között ma minden összeg ijesztő a pénzügyminister úrra nézve, de tekintettel mégis arra, hogy óriási nagy nemzeti célt akarunk vele szolgálni, a financiális támogatást is meg fogjuk kapni. Mahunka Imre: Halljuk a pénzügyministert! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Schandl t. képviselőtársamnak még csak azt jegyzem meg, hogy a kritikát, még ha a legerősebb is, nagyon szívesen veszem, de mégis kérnem kell arra, hogy a kritika lehetőleg alapos és igazságos legyen. Szóltam a múltkor egy interpelláció kapcsán arról, hogy ha mi kulturális fölényünket nem fogjuk tudni fentartani illetve fokozni, akkor a nemzetek versenyében nem fogjuk tudni megállani a helyünket. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ezen a téren a vezetés kétségkívül az egyetemé. És itt igazat adok Korányi igen t. ministertársamnak, aki azt mondotta, hogy ennek a nevelésnek reorganizálását is felülről, az egyetemen kell kezdeni. Ez nagyon természetes is. (Ugy van! ügy van!) Kell tehát, hogy rendkívül nagy gondunk legyen az egyetemre s az egyetem fejlődésének minden feltételét, bárminő áldozatba kerül is, megteremtsük. Konstatálnom kell, hogy egyetemünket a múltban teljesen elhanyagolták. (Ügy van! Ugy van!) Tanulmányi szabályai, gazdasági hivatala, autonómiája és sok minden egyéb kérdése a legnagyobb mértékben elmaradott. Voltak mindig harcok, amelyekben hol az egyik, hol a másik tényező húzta a rövidebbet, általában véve azonban mindig maga a tanügy maradt alul. Az egyetemi tanítást az egész vonalon kétségkívül reorganizálni kell. IJj egyetemi törvényt kell hozni, melyben a német nevelési és tanítási rendszert az angollal és franciával kell valahogy közelebbi viszonyba hozni, hogy a teoretikus tudást a praktikus pályára való ismeretekkel lehetőleg jobban kiegészítsük, mint ahogy az ma van. Reformálni kell a gazdasági hivatalt. Itt azt hiszem, a pénzügyminister urnák segítségére fogunk tudni jönni. Azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy a reformokhoz alig áll pénz rendelkezésre és esetleg épen az egyetemek, melyekhez pénz kell, vannak abban a veszedelemben, hogy a budget ezeket a tételeket meg nem birja. Igyekeztem utánajárni az egyetemi gazdálkodásnak. Konstatálnom kellett, hogy ez a gazdálkodás nem felel meg sem a takarékosság igényeinek, sem a mai modern viszonyoknak. Olyan dolgokat, melyek ha az egyetem saját maga állítaná elő, 40—50 fillérbe kerülnének, ma 40 koronával fizet az egyetem gazdasági hivatala. Lehet saját üzemeket beállitani, lehet a klinikáknak élelmezését saját kezelésbe venni, lehet magának az egyetemnek bizonyos olyan iparágakat folytatni, amelyek az orvosi műszereket és egyéb szükséges segédeszközöket jól, olcsón fogják tudni előállítani, aminek a révén, hiszem, hogy milliós megtakarításokra lehet kilátás. En tehát a reformot ugy akarom kezdeni, hogy először minden felesleges kiadást és pazarlást eltöröljünk, az egyetem és a klinikák gazdálkodását pedig ugy rendezzük be, hogy azok lehetőleg maguk termeljék a számukra szükséges dolgokat, ha e réven sikerült az egyetemet konszolidáltabb gazdasági bázisra állítani, akkor azt hiszem, hogy talán nem is lesznek szükségesek uj befektetések és uj milliók, de ha szükségesek is lesznek, a pénzügyi kormányzat abban a tudatban járulhat hozzá ezekhez, hogy itt tényleg az államnak minden fillére a kultúra nagy céljait fogja szolgálni és senki nem fog azzal könnyelműen bánni és gazdálkodni. (Helyeslés.) Hogy egyebet ne említsek, ma az egyetemi tankönyvek majdnem megfizethetetlenek. Külföldi nagy egyetemek már régen saját rezsijükben maguk adják ki az egyetemi tanárok könyveit, amely rendszer mellett az egyetemi tanár nincs kitéve annak, hogy szellemi produktumának minden gyümölcsét a könyvkereskedő és a könyvkiadó lássa, ő maga pedig jóformán egy egész életen át ingyen dolgozott, (Igaz ! Ugy van !) másrészt a tanítvány sincs kitéve annak, hogy oly horribilis árakat fizessen a könyvekért, amelyek a mai körülmények között reá nézve jóformán elérhetetlenné teszik a könyvet. Az Alma Mater kebelén igen sok kigyót neveltünk a múltban. (Ugy van!) Nagyon sok embernek adtunk módot arra, hogy állami pénzen, katholikus vagyonon és egyéb alapítványi pénzeken élesítsék azt a kardot, azu a szellemi fegyvert, amelyet azután a nemzet megsebzésére használtak fel. (Ugy van! Ugy van!) A mi intelligenciánk jó része el volt távolodva a múltban a nemzeti érzéstől és gondolattól. ISTeki nyűg volt a múltnak tradíciója, neki nyűg volt a mi históriánk, számára ismeretlen valami volt a nemzeti érzés és azért minden forradalomnak készséges médiumává és minden forradalmi eszmének fanatikus terjesztőjévé lett az intelligenciának igen jelentékeny része. Nem is csodálatos, hiszen nálunk az intelligencia volt az, — részben, ismétlem, mindig csak részben, — amely magáévá tette Yeigelsberg-Ignotus Hugónak a mondását, hogy a múlttal szemben egy kötelességünk van, hogy azt minél hamarabb elfelejtsük. (Mozgás és zaj.) Az egyetemünkön nevelkedett intelligenciának egyrésze sietett is ezt a tanácsot követni, sőt nemcsak elfelejteni igyekezett a multat, a tradíciókat, hanem egyenesen gyűlölni kezdte ezeket a tradíciókat és mindent elkövetett, hogy mind-