Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

)20. évi április hó 26-án, hétfőn. 268 A Nemzetgyűlés 35. ülése 19 Sajnos, kevés visszhangot keltett az az eszme, amelyet az expozémban felvettem, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a mai helyzetben, amikor újra kell építeni az országunkat annak minden terén, nem lehet egyedül egy emberre vagy tizennégy emberre bizni azt, hogy a rekonstrukciós programmot jól megcsinálja, hiszen itt olyan óriási kérdések vannak, melyeket maga a kormány felállítani és kidolgozni talán tudna, de az ország szempontjából kívánatos, hogy ebben a munkában mindenféle politikai tekintet nélkül rósztvegyenek mindazok, akiknek szaktudásuk és tapasztalatuk van. (Ugy van! a jobboldalon.) Én ezt ugy képzelem, hogy valami országos nagy bizottságié] ét alakítsunk ennek a nagy rekonstrukciós programúinak kidolgozására, melyben a pénzügy, ipar- kereskedelemügy, hitelügy és egészségügy mindezekbe a nagy témákba bekapcsolódik és ott a legkiválóbb szakemberekkel megbeszélve a kérdést, olyan programmât hozzunk létre, mely azután természetesen a kormány bírálatával kerülne a törvényhozás elé és amely programm irányadó volna az egyes igazgatási ágazatokban a további munkálatokra nézve. Ehhez nem egy zseni kell, hanem száz és száz, annyi zseni, amennyit egyáltalán lehet kapni, és én azt hiszem, hogy csak igy lehetne célszerű munkát végezni. Egyébként a pénzügyi egyensúlynak helyreállítása nem olyan egyszerű dolog, hogy azokkal az eszközökkel, amelyekről most sok szó esik, meg lehetne csinálni. Mindig azt halljuk, hogy a jövedelmi adó kulcsának emelését kell keresztülvinni ; halljunk a nagy vagyonadóról és a földreformról is, amely elvégre szoros kapcsolatban van a pénzügyi helyzet szanálásával. Ezek igen nagy és nehéz kérdések, de még nem merítenek ki mindent, amit el kell végeznünk. Nagyon komoly, mély reformokra van szükségünk s ezeket — ismétlem — nem lehet gyorsan megcsinálni. Friedrich t. képviselőtársunk forradalmi elan-t kívánna a pénzügyi igazgatásban. Hát kérem, forradalmi elan-nal lehet rombolni, lehet ezeréves institúciókat pár nap vagy pár hét alatt felfordítani, de hiszen láttuk nemrégen is, hogy azok, akik jóhiszemüleg mentek bele forradalmi elan-nal a rombolásba, nagyon rövid idő alatt megtudták azt is, hogy mi az a késő bánat. (Ugy van ! Ugy van !) Az a példa, amelyet Friedrich t. képviselőtársam felhozott : a 48-as törvények alkotása, abszolúte nem meggyőző. Az ősiségi és úrbéri törvényeken Deák Ferencz és Bezerédj már 1836-ban dolgoztak és 1848-ban megjelentek ezek a törvények, melyek röviden azt foglalták magukban, hogy az urbériséget örökre el kell törölni, a végrehajtás módjait pedig a jövő országgyűlésen fogja a kormány előterjeszteni. Ugyanez áll az ősiségre nézve is. Azok tehát, akik forradalmi elan-nal dolgoztak 1848-ban, de azért meggondolt és higgadt emberek is voltak, azok sem három nap alatt csinálták meg az urbériség eltörlését, csak egy deklarációt. csináltak meg három nap alatt. Sajnos, azért is rossz ez a példa, mert épen az urbériség eltörlésének következményei dezasztruózusak voltak nem azért, mintha az elv lett volna hibás, hanem épen a végrehajtás volt hibás. Nem az akkori magyar kormány hajtotta végre, hanem az abszolutizmus kezdte végrehajtani és mert akkor is gyorsan akartak dolgozni, rosszul dolgoztak, akkor is csak azt az egyszerű célt tartották szem előtt, hogy eltöröljék az urbériséget, ellenben senki sem gondolt avval, hogy annak a felszabadított jobbágynak és annak a mindenesetre sújtott uraságnak hitelszer vezetékre lett volna szüksége előbb (Ugy van !) és ezeknek a hitelszervezeteknek hiánya okozta azt, hogy a jobbágy is tönkrement, az ur is tönkrement. Ez a példa tehát, reám legalább, nem hatott meggyőző]

eg. Ilyen deklarációt tenni — nem is kell három nap — nagyon röviden tudnánk mi is az adókra vonatkozólag, mert hiszen azt ki lehetne mondani, hogy az állampolgárok vagyonuk és jövedelmeik arányában fokozatosan kötelesek hozzájárulni az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállításához. Ez körülbelül olyan értelmű volna, mint volt annakidején az urbériségre vonatkozó deklaráció. De ilyen deklarációval a hiányt fedezni még nem lehet és a végrehajtás bizony kitolódnék még hosszabb időre. Ilyen gyors intézkedéssel százmilliókat talán lehetne szerezni, de bizonyos, hogy milliárdokat veszítenénk. Nem kell talán alábecsülni azt a munkát, amelyet a kormány és ennek a kormánynak az elődei végeztek ezen igen nehéz idő alatt. Ha végig méltóztatnak gondolni, talán méltóztatnak látni bizonyos programmszerüséget és céltudatosságot ebben a munkában. Hiszen a bolsevizmus letörése után mégis csak nem olyan kis dolog volt, amikor jóformán semmi sem volt a helyén, mikor minden rend fel volt bomolva, hogy a kormány a legnagyobb nehézségek között, teljesen kötött kézzel, minden mozgási szabadság nélkül — ugy, ahogy — mégis helyre tudta állítani a rendet, meg tudta indítani a közigazgatást, tudott gondoskodni a szükségletek fedezéséről, akkor, amikor jóformán semmi anyagi eszközt nem talált, amelyet felhasználhatott volna, tudott gondoskodni a közélelmezésnek, a honvédelemnek financirozásáról, tudott gondoskodni arról, hogy mezőgazdasági égpek mégis csak fognak a mezőgazdaság rendelkezésére állani. A vasutakat, az utakat rendbehoztuk ugy ahogy, a külforgalmat borzasztó nehézségek közt annyira, amennyire a viszonyok megengedték, mégis csak helyreállítottuk. Amit egyéves felfordulás és bizonytalanság után igazán csak egykét hónap munkájával csinált ez a kormány, •— kénytelen vagyok rámutatni — talán mégis csak mutat bizonyos céltudatosságra és arra, hogy azt gondolkozással csináltuk. (Ugy van!) Majdnem ugy jött egy-egy képviselő urnák a szemrehányása, mintha nem dolgoznék ez a kormány. Méltóztassanak elhinni, hogy dolgozik, még pedig azt lehet mondani, éjjel-nappal dolgozik, de ennek a munkának egy-egy része ma még