Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
244 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. ein április hó 24-én, szombaton. élni, a népnek úgyszólván vezetői és nevelői lenni. (Ugy van! Ugy van/) Rendezni kell a jegyzői jogkört is, a jegyzőknek különböző óhajait is. Fizetésük, mondhatom, édeskevés, de hát, ugy tudom, a pénzügyminister ur nem szereti, ha ezekről a dolgokról beszélünk. De édes Istenem, ha ő nem is tudja előteremteni, nekünk kötelességünk a legnyomorgóbbakra rámutatni. Egy közepes, három-négyezer lakossal biró községnek jegyzője mindenestől keveset kap. Kikapok egyet közülök. Fehérmegyében egy körjegyzőnek, akinek két községe van, évenként 8400 korona fizetése és 3200 korona családi pótléka van, — mert véletlenül az Ur szőllőjében elég szorgalmatosan működött és a feleségén kivül három gyermeke is van, tehát négy családtagja — összesen tehát 1.1600 koronát kap. Szabó István (nagyatádi) közéíelmezésügyi mi : n ister : Ez még jó jegyzőség ! Gr. Széchenyi Viktor : Csak egy tételre akarok rámutatni. A 13 éves kis lányát polgári iskolában taníttatja Székesfehérvárott és ezért fizet egy esztendőben tandij és ellátás címén 8, sage und schreibe : nyolcezer koronát. A fizetése pedig 11.000 korona. Azonkívül van még két másik gyereke. (Zaj.) Hiszen az is álláspont, hogy maradjon otthon és tanuljon kapálni. De hát nekünk utóvégre talán kötelességünk, hogy azoknál az osztályoknál, melyek magasabb intelligenciára törekszenek, ennek az útját egyengessük és olyan internâtusokat teremtsünk, melyekbea a falun élő és ott a gyermekeinek kellő nevelést adni nem tudó jegyző a gyermekeit intelligens, hasznos polgárokká neveltethesse. A községi jegyzők 8 / 10 részben tulaj donképen nem községi, hanem állami funkciót végeznek. Ott vannak —'hogy mást ne mondjak — az adóügyek, az anyakönyvvezetés stb. Az adóreformokkal összefüggésben mindenesetre nagyon üdvös volna, ha járási adótisztek segítségével az adóügyek terhét le lehetne venni a jegyzőkről. T. Nemzetgyűlés ! A háború, a forradalom és a megszállás anyagi javakban mérhetetlen károkat okozott az országnak, tehát kötelességünk, hogy azt a kevés megmaradt értéket igyekezzünk legalább megvédeni, megóvni. Itt a tűzrendészetre gondolok. Óriásiak azok a károk, sok-sok millióra rúgnak, melyeket évente, különösen nyáridőben a tüzesetek okoznak az országban. A statisztika ijesztő számokat közöl, de most nem akarom ezzel untatni az igen t. Nemzetgyűlést, elsősorban azért, mert a legutóbbi hat évben, a háború alatt igen hézagosan érkeztek be ezek a statisztikai adatok, másodsorban azért, mert e statisztikai adatok még a régi Magyarországra vonatkoznak s az uj határokra vonatkozóan úgysem tudnánk tiszta képet kapni a dologról. Csak egy pár háború előtti rövid számadatot leszek bátor előadni, melyek a tűzrendészet álapotát a nyugati kulturállamokkal kapcsolatosan mutatják be a t. Nemzetgyűlésnek. Egy régi beszédemből idézek : Bajorországban 407 lakosra esik egy fogatos fecskendő s e fecskendőnek mindössze 4*7 négyzetkilóméteren kell a tűzvédelmet teljesíteni. Ausztriában az állapot valamivel rosszabb, ott 896 lakosra esik egy fecskendő és ez 4 négyzetkilóméteren teljesít szolgálatot. Ezzel szemben Magyarországon 1439 lakosra esik egy fecskendő és ennek 22 négyzetkilómétert kell megvédelmeznie. Ez az oka annak, hogy Magyarországon oly nagyarányú a tűzkár, összehasonlítva a tűzkárok tekintetében Magyarország és a külföld helyzetét, azt látjuk, hogy mig Franciaországban egy lakosra évente átlag csak 1 K 60 fillér tűzkár esik, Ausztriában pedig 2 K 20 fillér, addig Magyarországon 2 korona 90 fillér tűzkár esik évente egy lakosra. Méltóztassanak meggondolni azt. hogy tulaj donképen még sokkal rosszabb az arány, mert a kulturállamokban sokkal több érték van felhalmozva és ennek dacára mégis kisebb a tűzkár, mint minálunk. Magyarországnak t. i. nincs tüzrendészeti törvénye ; ennek megalkotását az Országos Tűzoltó Szövetség, melynek évek óta szerencsém van elnöke lehetni, már évtizedek óta sürgeti. Kapott is minden kormánytól Ígéretet, de törvényt sohasem. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Az országnak tüzrendészeti jogalapja az 1880ban kibocsátott kormányrendelet, amely azonban még rendkívül hézagos és nagyon sok pontban sürgős pótlásra szorul. A főrendiházban ismételten felszólaltam a tűzrendészet érdekében, de Ígéreten kivül bizony itt sem kaptam egyebet. Szabadjon egyik 1911-ben tartott beszédemből egy rövid passzust felolvasnom. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Természetes, hogy a tűzrendészet fejlesztése nem szorítkozik csakis a fecskendők szaporítására, a tűzoltóságok gyarapítására, hanem egyik első és főkelléke a tűzbiztos építkezés, amelyre nézve — sajnos — nálunk törvényhozási intézkedés abszolúte nincs«. Méltóztassék ezeket az adatokat, melyek nagyon érdekesek, meghallgatni (olvassa) : »Magyarországon van ma — ez persze a régi Magyai országra vonatkozik — 3,227.000 lakóház ; ennek a fele : 49*4 lék nád- és zsuptető, 25.8 százalék pedig fatető, tehát a 49 és a 25 százalék, ez'mind tűzveszélyes tetőzettel van ellátva és ezzel szemben csak 24 százalék van tűzálló anyaggal fedve. "* "Az országban a legnagyobb és a legtöbb tüzeset, méltóztatik tudni, mindig július és augusztus hónapokra esik, akkor olvashatjuk a lapokban majdnem naponként azon szivettépő híreket X. Y. község pusztulásáról, olvassuk, hogy 10—20, sokszor 100 ház égett el és jutott koldusbotra egész vagyonos községek lakossága, akik nemcsak hajié-' kukat veszítették el, de állatjaikat is és egyszersmind elpusztult az egész esztendőnek verejtékes munkája, a "termés is. A termésnek elpusztulása javarészt azért történik, mert az 1888-iki kormányrendeletnek azon pontja, amely a belsőségekbe való betakarodást megtiltja, édes-kevés helyen
