Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 223 egy üzérkedő pénztőzsér-uzsorás az összes kitermelt fát összevásárolta és elszállitotta, hogy nyerészkedjék rajta. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : No meg azért, mert nem arra szavaztak, akire akartak! Patacsi Dénes : Ezért az erdőkérdést is ugy kell megoldani, hogy ezentúl az erdőből mindenki el legyeji látva és az erdőbirtokot rendező törvényekben a falu népének érdeke figyelembe vétessék. A falu szellemi színvonalának emelése érdekében nagy feladatok várnak reánk. Pákozdy András t. képviselőtársam emiitette, hogy a népiskolákat fejleszteni kell, de egyúttal a tanítókat is jobban kell díjazni. Ezt én is mindenben aláirom, mert az a tanitó, akinek anyagi gondokkal kell küzdenie, sajnos, nem fordíthat oly teljes munkát a "népoktatásra, mint az anyagi gondoktól ment tanitó, aki teljes odaadással hivatásának szentelheti magát. De különösen gazdasági középiskolák felállítását javasolnám, ahol a falusi gazdák fiai az általános ismereteken és a gazdasági szakoktatáson kivül még oly elméleti kiképzést is nyerjenek, hogy visszatérve az ő falujukba, a szövetkezeti élet vezetői lehessenek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az ilyen gazdasági iskolákat a földmivelésügyi minister rendelkezése alá kívánnám bocsátani. Drozdy Győző: Mindössze hat ilyen iskola van ! Patacsi Dénes: Azért kell felállítani. De n'emesak a falu részére kérek, hanem a városi lakosság részére is az ipari és kereskedelmi szakoktatásnak megfelelőén berendezett szakiskolákat, hogy ugy az iparnak, mint a kereskedelemnek haszncs keresztény munkaerőket neveljenek (ügy van!) és ezzel oldjuk meg a zsidókérdést minden gyűlölködés nélkül. (Vcflf van!) A kultusz terén a színházaknál a nemzeti érzés és erkölcsös szellemnek kidomboritását követelem. Kívánom, hogy jó magyar népszínműveket, csak lélekemelő, erkölcsi színvonalon álló, a magyar nemzeti érzést a népben nevelő darabokat adhassanak elő a színházak, nem pedig olyanokat, amelyek nemzetünket és népünket -a nemzeti gondolattól eltávolítják és amelyek az u. n. modern világnézlet alapján a lejtőn való lecsusztatását segitik elő. Különösen kulturális szempontból még megemlítem azt, amit Barla Szabó József t. képviselőtársam a múltkor emiitett, hogy a kolozsvári és a pozsonyi egyetemeket el kell helyezni. Épen az én vármegyémben levő Pécset említem. Most már remény van reá, hogy az eddig is jogtalanul ott tartózkodó szerbek — mert hiszen a Clemenceau-vonal sokkal messzebb állapíttatott meg számukra — ki fognak onnan vonulni. Nagyon kívánatosnak tartanám, hogy Pécsett, ahol Nagy Lajos az első magyar egyetemet felállította, ahol most kell, hogy a keresztény kultúrának és a magyar nemzeti érzésnek egy védbástyája emeltessék, állítsuk fel az egyik egyetemet. Ezáltal még a horvátországi magyar véreink is megmenthetők lennének a magyar nemzetnek. (Igaz ! Ugy van!) A kisipar védelmét és az ipartörvény revízióját is követelem, mert nem lehet tovább az, amit eddig folytattunk, hogy a nagyipar szubvenciót élvezett, holott úgyis versenyképes volt, a kisiparnál pedig az utolsó kaptafát is megadóztatták és alig birt mozdulni. És nem lehet az, hogy mi ezután is szem elől tévesszük a kisember védelmét, mert minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a városi kisipar a nagyiparral, a gyáriparral szemben mindenkor nagyobb támogatásban részesüljön. A munkás védelem kérdésnek jó népjóléti törvényekkel, munkásbiztositással való megoldása szükséges. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és utalok arra, amit előttem szólott t. képviselőtársam is emiitett, hogy azoknak a munkástörvényeknek és munkás jól éti intézményeknek megvalósításával kell segíteni, amelyek a magyar munkásságot boldogítani fogják. Azt követelem azonban, hogy a magyar munkásság akkor szeresse is a hazáját, fogjon munkához, dolgozzék velünk és akkor nem lesz különbség a város munkássága és a falu munkássága közt ; mert ha magyar hazaszeretettől, keresztényi testvéri gondolkozástól lesz áthatva mindkét munkásréteg, akkor ebből a haza boldogsága fog felvirágozni. (Helyeslés.) Most még arról kívánok szólni, ami belül a rendnek és az ellenség ellen a hazának legnagyobb biztositéka: a hadseregről. (Halljuk! Halljuk!) Mert hiába beszélnek a pacifisták, mondhat akárki akármit, de minden nemzetnek az értéke annyi, amilyen súlylyal birja a kardját a mérlegbe helyezni. (Mozgás.) Nem azt akarom ezzel mondani, hogy talán háboruspárti vagyok. Hiszen a közelmúlt eléggé megtaníthatott bennünket; azonban kötelességünk, hogy akkor, amikor körülöttünk vulkanikus talaj van mindenütt, ugy a románoknál, mint a cseheknél is alá van aknázva minden, Jugoszláviában pedig forrongás van ! (Igaz ! Ugy van! balfelől.) akkor ezt a nemzeti hadsereget erőssé tegyük, hogy amikor a hazának szüksége van rá, mindenkor rendelkezésre álljon. Ezért a mi gyermekeinket, a jövő nemzedéket, az ifjúságot az ősi magyar hazafias katonai erényekben kell nevelni, akkor is, ha nem katonák, hogy tudják meg, hogy egykor katonái, védelmezői lesznek ennek a hazának, hogy minden pillanatban készen álljanak, ha a hazának szüksége van rájuk. Hegyeshalmy Lajos : A belső ellenségekkel szemben is. Patacsi Dénes : Ezért kell ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot sürgősen tető alá juttatni, hiszen tudjuk, hogy a mai nehéz helyzetben bizony a katonaság is sok pénzt igényel, de nem a pénz, hanem a haza megy veszendőbe, ha hadsereg nincs és nekünk a hazával együtt elvész minden vagyonunk. (Ugy van !) Bizalommal és szeretettel kell lennünk a hadsereg iránt (Ugy van!), amely eddig csak álom, csak ideál volt, — mint ilyet emlegették ezekről a