Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

224 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. padokról, — s most valósággá vált : a nemzeti hadseregben, a mi véreink vannak és ami szavunk, ami édes magyar hazánk zengzetes nyelve hangzott az eskünél fiaink ajkairól, amikor az alkotmányra és a magyar haza biztosítására esküdtek fel, nem pedig, mint eddig, idegen hatalom szolgálatára. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés.) Áttérek ezekután az én megszállt vármegyémnek, Baranyának ügyeire. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy nem én izgatok a zsidók ellen és nem én szitok zsidógyülöletet, azt leszegezni kívánom abból a tényből, ami legutóbb Baranyában történt. Tessék elmenni valakinek oda és érdeklődni, ugy volt-e, amint mondom. (Halljuk ! Halljuk !) Alak ma ott vezetőhelyen vannak, elődjükhöz, Hajdú Gyulához illően, aki először züllesztette le Kaposvárott a magyar nemzeti érzést a kommunizmus fertőjébe, akként cselekszenek, hogy ott nemcsak a munkásságot vezetik félre, hanem —• hogy egy példával illusztráljam — a múlt héten két baranyai gazdatársamnál is kísérletet tettek. Magyartelken kocsmáros ez az egyik gazda, vendéglője van és elment hozzá egy Pécsről kiküldött zsidó agitátor, aki azt a határozatot, amit ők Pécsett hoztak Baranya nevében, amelyben a »fehér-terror hadsereg« bevonulása ellen tiltakoznak és kérik Baranyának Szerbiához való csatolását, Magyartelek falu népével is alá akarta iratni. (Zaj és felkiáltások : Gyalázat ! Le kell tartóztatni!) Oda, a kocsmába gyűjtötte a falu népét, hogy ott irják alá. Az én becsületes gazdatársam azonban, aki mellesleg vendéglős, azt mondta, hogy én magyar vagyok és az én vendéglőmben ilyet ne hirdessen, összeszólalkoztak és erre amúgy magyarosan megragadta a gallérját s kitette ezt a zsidót az utcára. (Általános helyeslés.) De akkor jöttek a szerb csendőrök, 25-öt vágtak rá és még egy másik vajszlói polgártársunkra is és Albániába akarták őket internálni kényszermunkára. (Zaj.) Mind a ketten kénytelenek voltak megszökni ; feljöttek ide Budapestre és könyörögtek nekem, hogy életük biztcsithatására addig, mig a szerbek kimennek, valami munkát szerezzek nekik. Munkát szerezni nem tudtam, hisz itt is vannak munkanélküliek, elmentem hát a honvédelmi minister úrhoz és megkértem, hogy ezt a két magyart, akik, ha odaérkezik a nemzeti hadsereg, úgyis katonák lesznek, legalább létfentartásuk biztosítására vegye fel a hadsereg kötelékébe. Be is vette. Mindkettő őrmester volt a harctéren, most a sásdi zászlóaljban vannak. Kérdem azt a sajtót, amely engem zsidógyűlölet szitásával vádol, hogy akkor, amikor ez a két megkínzott katona beteheti lábát a zsidók által felbujtott szerbek közé, kell-e ott zsidógyülöletet szitani ? (Ugy van ! taps.) Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister; Majd elbánnak azok a zsidókkal! Fel a fára S Schandl Károly : Ezt irják meg Parisba ! (Mozgás a jobboldalon.) évi április hő 24-én, szombaton. Patacsi Dénes: De tovább megyek. örülök, hogy már van külügyministerünk és remélem, hogy külügyi képviseletünk révén valamit el tudunk érni. Ëpen ma hallottam, hogy a Bácskában, olyan területe^, ahonnan a napokban kell kivonulniok a szerbeknek, a tisztviselők összes bútorát összeszedik és lefoglalják a szerb állam részére. Ezt nagyon ajánlanám a külügyminist er figyelmébe és hogy beigazoljam, hogy mi minden történik nálunk, felhozom, hogy Muszti István t. képviselőtársam vagyonát is zár alá vették a szerbek, még pedig csak azért, mert bár semmíjt sem tett a szerbek ellen, egy szót sem szólt, — mert hisz úgyis nekünk rendelte már azt a területet a. Clemenceau-vonal megállapításával a békeegyezmény, tehát ő nem is akart ellenük semmit sem tenni — mert hazáját szeretve eljött ide, hogy itt a Nemzetgyűlésben szolgálja a hazáját, lefoglalták a vagyonát. Ezzel kapcsolatban említem fel, amit előttem szólalt t. képviselőtársam mondott, hogy nálunk a hazaárulók szabadon élvezhetik vagyonukat. Schandl Károly : Károlyi Mihály is ! (ügy van ! johbfelől.) Patacsi Dénes I ... mig tőle annak dacára, hogy nem küzdött ellenük, csak nemzetét szerette, el akarják venni vagyonát. (Zaj.) Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : El is vették ! Patacsi Dénes : Ezzel szemben mi, annak dacára, hogy valaki nyomorba, Ínségbe döntötte hazáját, kirabolta és kifosztotta, megengedjük, hogy vagyonát tovább is élvezhesse, sőt folyósítani engedjük, hogy a külföldön annál jobban agitáljon ellenünk. (Zaj. Felkiáltások : Gyalázat I) Sziráki Pál : Bég el kellett volna kobozni ! Rubinek István : Károlyi Mihály megkapja a bérjövedelmét. Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaügyi minister : Elég nagy hiba ! (Zaj.) Patacsi Dénes.* Most még a pénzügyminister ur figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a pénzlebélyegzés kérdésében Baranyában különleges helyzet fog előállani. Ott kétféle szerb lebélyegzésü pénz van. Az egyiket mindjárt lebélyegezték a szerbek, amikor bejöttek, másodiknak pedig azután jött az úgynevezett márkázott pénz, amelyet felülbélyegeztek, de márkázva. Ezt vállalta el a szerb állam. Ha megnézzük a mi lebélyegzési rendeletünket, látjuk, hogy az van benne, hogy idegen állam bélyegzőjével ellátott pénzt nem lehet lebélyegezni. Ez igen nagy igazságtalanság volna azzal a néppel szemben, amely megszenvedte az idegen megszállást és amely nem fogadhatott el más pénzt, mert a gazdasági összeomlás következett volna, ha azt a pénzt, amely ott volt forgalomban, nem fogadta volna el. Miután most kivitték a márkázott pénzt a szerbek, igen igazságos volna, hogy az a szegény nép ne veszítse el ráadásul még vagyonát is, hanem garantáljuk