Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-33
180 A Nemzetgyűlés 33. ütése 1920, magyaroknak nem ez volt az érdekük, ők nem akartak magyarosítani, ők csak urak akartak lenni. henyélni és parancsolni akartak és most, hogy az 54 vármegyéből csak 14 maradt meg, a sok tisztviselő, aki állás nélkül maradt, kenyéririgységből rávetette magát a zsidókra és irigyli azok kenyerét : (Zaj és felkiáltások : Hallatlan !) Hu ber János : Régi zsidó cinizmus ! (Ugy van !) Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Dolgozni sohasem tudtak, nem is akartak. Kétféle magyar van (Halljuk ! Halljuk !) az egyik buta és becsületes, a másik eszes, de becstelen.« (Felkiáltások : Ez a zsidói Nagy zaj minden oldalon.) Karafiáth Jenő: Rabbimorál! (Zaj.) Gunda Jenő : így szoktak a zsidók beszélni maguk közt ! (Igaz ! Ugy van ! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Bozsik Páí (tovább olvassa) : »Ezt a nyilatkozatot a szegedi főpolgármesterrel kapcsolatcsan mondotta a főrabbi. Fel akartuk keresni a polgármestert, mire ő kij elentette : Mit akarnak az urak ettől a szegény buta embertől ? (Zaj.) Gunda Jenő ; Mindig igy szoktak beszélni ! Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Hasonló hangon beszélt Horthy kormányzóról, akit szerinte Magyarországon mindenki hadügyi népbiztcs néven isméi. (Nagy zaj. Felkiáltások : Hallatlan !) Ereky Károly : Hallatlan gazember ! Le kell nyomban tartóztatni ! Horthy személye sérthetetlen, nem lehet őt rágalmazni ! (Igaz ! Ugy van ! Nagy zaj.) Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Elmondott egy epizódot Horthy szegedi látogatásáról, amidőn a Széchenyi-téren, ünnepi mise alkalmával, ahelyett hogy letérdelt volna, kardbojtjával játszott és nyilvánosan sértette meg a katolikus vallást.« Kovács J. István: Református nem térdelhet le! Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Képtelenség volna elsorolni mindazokat a nyilvánvaló rágalmakat, amelyeket dr. Lőw főrabbi Magyarország ellen felhozott. Hogy a katolikusok ölették meg a protestáns gróf Tisza Istvánt. (Felkiáltások : Hallatlan ! Derültség.) Hogy Ferenc Feidinánd sohasem lehetett volna magyar király, mert a magyarok elhatározták, hogy a koronázás napján megölik. (Nagy zaj. Felkáltások : örült !) Meskó Zoltán : Ez megőrülhetett ! (Zaj.) Gunda Jenő: Az a csodálatos, hogy a rabbik mind ilyen őrültek ! A szombathelyi is ! (Igaz ! Ugy van I) Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Hogy Cserncch János biboros-hercegprimás nem más, mint Tisza István pénzével megvásárolt alak, aki Tisza által megfizetve, vállalkozott arra, hogy egy protestánssal együtt koronázza meg Magyarország királyát. (Derültség. Felkiáltások : Hülyeség !) Meskó Zoltán : Ez egy meschüge zsidó ! Bozsik Pál : Csak egy pillanatnyi türelmet kérek még. (Halljuk ! Halljuk ! Tovább olvassa) : »Mint külföldi, valósággal szédültem mindezek hallatára és támolyogva hagytam el a szegedi főrabbi lakását, alá abban a reményben búcsúzott évi április hó 23-án, pénteken. el tőlünk, hogy ennek az országnak úgyis vége van, ezt úgyis fel fogják oszlatni.« (Nagy zaj minden oldalon.) Friedrich István : Ezt ő gondolja! Bozsik Pál : Szives bocsánatát kérem az igen t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a hcsszadalmss dolgct feklvastam, de magyar és hazafias kötelességemnek tartcttam ezt. (Általános élénk helyeslés.) Vass József: El kell fogatni ezt az embert ! Bozsik Pál : Tartózkodom ebben a tekintetben minden kommentártól, de követelem, hogy Löw Immanuel ellen hazaárulás miatt az eljárást azonnal inditsák meg. (Általános élénk helyeslés.) Az indemnitási törvény]avaslatct a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszantartó általános élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Amit Bozsik Pál képviselőtársam felolvasott, az annyira megdöbbentő s a gonoszságnak és hitványságnak oly halmazata együtt, (Ugy van!) hogy egy pillanatig sem lehet a kormány tagjának ülve maradnia. Ki kell jelentenem, hogy azonnal sürgönyileg fogunk intézkedni, hogy minden megtörténjék, hogy ez a tényállás megállapítást nyerjen s a mennyiben ez tényleg megállapítást nyer, az esetben garantálhatom és biztosithatom a t. Nemzetgyűlést az egész kormány becsületével, hogy a legszigroubb eljárást fogjuk megindítani. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző : Kovács Emil. Kovács Emil : T. Nemzetgyűlés ! Nem minden megilletődés nélkül állok fel szólásra, nemcsak azért, mert csakugyan érzem, hogy jogosult a elnök ur ő nagyméltósága beszédében emiitett az a kijelentés . . . Elnök : Kérem, ne méltóztassék itt cimezni senkit. Itt csak képviselő, házelnök és minister van. (Ugy van ! Ugy van !) Kovács Emil : . . . hogy itt ezen a helyen a felelősség érzetében nem lehet meggondolatlanul, sőt megilletődés nélkül szólni, hanem azért is, mert most már az indemnitási vita végén annyi szónok, annyi felszólalás után nem is könnyű megtalálni azt a vidéket, melyen az ember még járhat ugy, hogy az még letarolva nem volna. De ha ez megnehezíti is nekem, hogy újdonságokat találhassak, más oldalról örvendetes bizonysága annak, hogy nincs igazsága azoknak, akik odakint és a sajtó egy része utján az országban és az országon kivül azt akarják elhitetni a világgal, hogy ez a Nemzetgyűlés, ennek tagjai nem teljesitik kötelességüket. Hiszen épen az a körülmény, hogy már-már nehéz lesz egyetlen egy letarolatlan helyet is találni a vitatkozás s az eszmecserék mezején, bizonyitja legfényesebben, hogy itt jóformán már minden szőnyegre került, ami a mostani nehéz viszonyok között is e társadalom sebeinek feltárására és gyógyítására alkalmas diszkusszióra módot ad. És végre is a nemzetgyűlés tagjainak hivatása, ugyebár,