Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-33

174 'A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi áprüis hó 23-án, pénte'ken. de nem őt fogom megkérdezni, hanem megkérdezem magát az életet, a gyakorlatot. Kerületemben is 18 olyan község van, amely főképen szőlőtermeléssel foglalkozik és a legtöbbjében egykét hét óta működik is a kisüst. Én számos helyen tájékozódtam., hányszor tudják naponként megtölteni a kisüstöket. Nem mondtam, hogy az adó szempontjából kérdezem, hanem azon voltam, hogy egészen őszinte választ kapjak. így megerősödtem abban a tapasztalatomban, hogy az a gazda, ha tisztességes törkölye van, hatszor-nyolcszor tudja megtölteni azt a kisüstöt. Pásztor József: Hatszor, már ennyiben is állapodtunk meg ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfélől.) Bozsik Pál ; Talán megnyugszanak kisgazdapárti t. képviselőtársaim is, ha hozzáteszem, hogy ez a töltési szám csak ugy lehetséges, ha külön töményitő, külön finomitó van a rendes kisüst mellett, mert ha ugyanezen kisüstön kell tömíteni és finomitani, annak hétszeres-nyolcszoros töltése nem lehetséges. B tapasztalatomat a kérdés tárgyalásánál le kellett szegeznem. (Helyeslés.) Felemlítem még, hogy ez a töltési képesség milyen variációkon ment át az emiitett 1899. évi törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedése óta. 1914 június 16-ikán Teleszky János akkori pénzügyminister törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé. B törvényjavaslatban igen kis számmal, az első kategóriába tartozó kisüstöknél csak egy féllel, a második és harmadik kategóriába tartozóknál pedig egy-egy egésszel kívánta felemelni a töltési képességet. El kell itt mondanom, hogy én az én szűk kis körömben annak idején Tisza politikájával szemben mindig ellenzéki álláspontot foglaltam el. Ám érdekes, hogy abban az időben hogyan gondolkoztak a felelős körök a kisüstök kérdésérőL A pénzügyi bizottság a következő jelentést terjesztette a Ház elé: »Mivel a gyümölcspálinkát leginkább a kisgazdák termelik, a törvényjavaslat ezeknek érdekeit különösen megvédi azáltal, hogy az adóztatást az átalányozási rendszer elvén állapítja meg.« Amint emiitettem, ez a törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedett. Alig bukott meg azonban a Tisza-kormány és a Pénzügyministerium vezetését alig vette át Wekerle — habár ideiglenesen is, — 1917 október 16-án törvényjavaslatot nyújtott be, amely szóról-szőra megegyezik a mostani indemnitási javaslatban benyújtott kisüst-paragrafussal. Ez a Wekerle-féle törvényjavaslat is tizenkétszeres, tizenhatszoros és húszszoros töltési képességet akar rátukmálni a szőlőtermelőkre és a gyümölcsből pálinkát főző kisgazda-közönségre. Szinte nem akartam hinni szememnek, mikor ennek a Wekerle-féle törvényjavaslatnak az indokolását olvastam. Mivel indokolta meg ez a törvényjavaslat ezt a négyszeres töltési képesség emelést ? Azzal, hogy a szesznagytermelést, tehát a mezőgazdasági és ipari nagy szeszfőzőket meg kell védeni a kisüstökkel szemben. Amidőn a központi szeszfőzdékről tárgyaltak ebben a Házban, az egyik szónok kimutatta, hogy kisüstön átalányozás szerint az akkori nagy Magyarországon 44.000 abszolút hektoliter szeszt termeltek, ezzel szen:ben a nagy szeszfőzdék, amelyeket Wekerle meg akart védeni, 1,265.000 abszolút hektoliter szeszt termeltek. És, íme, a négyszeres emeléssel, a 44.000-rel szemben akarta az akkori pénzügyminister megvédeni az 1,265.000-es termelést, tehát azzal a szegény falusi kisgazdával szemben meg akarta védeni a dúsgazdag szesznagytermelőket. Azonban ebből a Wekerle-féle törvényjavaslatból sem lett törvény. Kiütött ekkor a Károlyi forradalom. A Károlyi-kormány — amint tudjuk — nem lévén országgyűlés, uj jogforrást talált ki és ez az uj jogforrás »néptörvény« alakjában jelentkezett. A kisüstök töltési képességét most már, ha nem sikerült rendes törvénnyel, néptörvénynyel akarták szabályozni. 1918 november 27-én a Károlyi-kormány tényleg ki is adott egy rendeletet és e rendelet szerint a négyszeresére emelt töltési képességet irta elő, tehát 12—16— 20-szoros töltési képességet. Láttam Gyöngyösön ennek a rendeletnek kihatását. Először a kisüstnek a kezelője, bérlője, akarta rábirni azt a kisüstöt, hogy engedelmeskedjék a Károlyi-féle rendeletnek és legalább 12-szer engedje megtölteni magát. A kisüst azonban nem engedelmeskedett. Ekkor ment a finánc, akinek a kalapja mellett akkor már ott volt a vörös gomb és a forradalmi törvényszék elé állitással fenyegette meg azt a kisüstöt, ha 12-szeres töltési képességet nem enged meg magának. Az a kisüst azonban nem engedett, csak azt válaszolta : non possumus, nem lehet ! (Derültség.) Erre a Károlyikormány is belátta, hogy ez a szám tarthatatlan és háromhónapi idő elteltével, 1919 február 28-án leszállította a 12-szeres, 16-szoros és 20-szoros töltési képességet épen a felére, t. i. 6-szorosra, 8-szorosra és 10-szeresre. E rendelet szerint számítják ki a kisüstök után fizetendő átalányozási összeget a mai napon is. Mindenekelőtt egy tényt akarok leszögezni, midőn a kérdés e részének fejtegetését lezárni kívánom. Azt akarom leszögezni, hogy bizonyára valamennyien méltóztatnak megegyezni velem abban, hogy a gazdatársadalomban a szőlőtermelő gazdaközönség nem az utolsó helyet foglalja el. (Ugy van!) A szőlőtermelő közönség már a szorgalmánál fogva is s annál a műveltségénél fogva is, amelyet megszerez és amelyet ki kell fejtenie, teljesen tudatában van annak, hogy az állam iránt kötelességei vannak, ez a kötelezettség az adózásban jelentkezik s e kötelesség alól kibújnia nem szabad. (Ugy van!) Ha igazságosan, méltányosan adóztatják meg a kisüstöket, mi azt elviseljük, mert haza-