Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-33

À Nemzetgyűlés 33. ülése 1920, fias kötelességünket teljesíteni akarjuk. (Egy hang a jobboldalon : Máskép nem szavazzuk meg !) Az ellen azonban tiltakozunk, hogy akár a központi szeszfőzdével szemben, akár a szesznagyiparral szemben hátrányban legyünk. (Ugyvan! Ügy van! jobbfelöl.) Nekünk az igazságot kell keresnünk s az igazság ott van, hogy a kisüst is ugy adózzék, valami olyan számitást tegyünk, hogy megtudjuk, hány hektoliterfok abszolút szeszt termel és eszerint vettessék ki rá az adó. Az hiszem, valamennyien megegyezünk abban a gondolatban, (Ugy van! jobbfelöl.) hogy mi nem előnyöket, nem kedvezményeket kivánunk, csak igazságot. (Egy hang a jobboldalon : Minden igazságban egy eh vagyunk!) Amint már voltam bátor felemlíteni, az én utánjárásom arról győzött meg, hogy ha külön finomító töményitő van, hétszer-nyolcszor meg lehet tölteni a kisüstöt. (Igaz! jobbfelöl. Mozgás a középen.) Enélkül azonban hatszorosnál többet törvénybe nem iktathatunk. Nagy örömmel hallom, hogy a gazdatársadalom iránt az igen tisztelt pénzügyminister ur a legjobb akarattal viseltetik és a kormánynak ciZ EL törekvése, hogy ezt a kérdést a mi kívánságainknak megfelelően intézze el. (Helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdés fejtegetésének ezt a részét bevégezzem és áttérjek egy másik részre, t. i. a központi szeszfőzde intézményére. Méltóztassanak megengedni, hogy ez a kérdés ne elfogultság alapján és ne előzetes premisszák alapján, hanem a gyakorlat s az élet tapasztalatai alapján ebben a teremben is tisztáztassék. (Halljuk !) Teleszky pénzügyminister ur annakidején, midőn 1916-ban a központi szeszfőzdékről szóló törvényt tárgyalták, a következő kijelentést tette: »A központi szeszfőzde a közgazdaság és a gyümölcstermelő közönség érdekében jelentékeny lépés lesz előre«. Kerekes Mihály: A tőke gyarapodására! Bozsik Pál : Azonkívül még most is olvasok tiszteletreméltó gazdasági körök részéről olyanféle állításokat és kijelentéseket, hogyha még nem léteznének központi szeszfőzők, most kellene azokat megteremteni. Azt mondják, hogy nagyszerű munkát végeznek a központi szeszfőzők, nemcsak a fiskus, hanem a termelők zömének érdekében is. Azt mondják továbbá, hogy a gazdák nem jutottak a központi szeszfőzdék behozatala következtében kedvezőtlenebb helyzetbe, mint aminőban a múltban voltak, tehát felesleges volna a régi állapotot visszasírni. Sőt nemrégiben még olyan állítást is olvastam, hogy az adóban olyan nagy lett a különbség a központi szeszfőzdék behozatala következtében, hogy lelkiismeretes politikus és jó hazafi nem emelhet ellenük szót. Legyen szabad vindikálnom magamnak, hogy ehhez a kérdéshez nem teoretikus alapon, hanem az élet tapasztalatai alapján tudok hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk !) Nekünk Gyöngyösön olyan évi április hó 23-án, pénteken. 175 központi szeszfőzdénk van, amelyről igen sok helyen hallottam már, hogy ugy nagysága, mint az általa feldolgozott anyag mennyisége, továbbá berendezései szempontjából nincs párja az országban. A gyöngyösi központi szeszfőzdéhez Gyöngyös városán kívül 42 község tartozik. Óriási területet ölel fel tehát ez a központi szeszfőzde^ csaknem fél Heves megyét. Méltóztassanak azért megengedni, hogy mindazokat a vádakat, amelye* ket a központi szeszfőzde kedvelői és pártolói a kisüstök ellen felhoznak, vizsgálat tárgyává tegyem és az igazságot elfogulatlanul keressem. (Halljuk ! Halljuk !) Azt szokták mondani, hogy adózás szempontjából hátrányban van a kisüst a központi szeszfőzdével szemben. Ha azt a középutat keressük, amelyet beszédemben kifejtettem és amelyet megtalálni vél az igen tisztelt ministerium is, nem kell ebben a tekintetben aggódnunk. Ez a kérdés végleges elintézést fog nyerni, mert az igazságot azon elvek alapján, amelyeket kifejtettem és amelyeket az igen tisztelt kormány is helyesel, meg lehet ebben a tekintetben találni. Bizom azért abban, hogy a jövőben az adózás szempontjából indokolatlan és elfogultságon alapuló vádakkal senki sem fogja többé a kisüstöt kedvelő gazdatársadalmat illetni. Azonkívül szerencsétlenek voltak ezek a központi szeszfőzdék épen a miatt a nagy körzet miatt, amelyet fel kellett ölelniök. A mi központi szeszfőzdénkhez olyan községek is tartoznak, a melyek 20—25 kilométerre feküsznek Gyöngyöstől. Méltóztassék elképzelni, hogy járhatatlan, rossz utakon, télviz idején, amikor legfeljebb csak egyszer tud az a kocsi megfordulni, hogyan lehet a mai fuvarviszonyok között a központi szeszfőzde székhelyére azt a távoli törkölycefrét beszállítani. ( Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl!) Az én vidékemen ősszel 1500 korona is volt egy kétlovas kocsi fuvardíja. Télen ez az összeg lejjebb száll ugyan, de mégis óriási a fuvarköltség. Azonkívül naponként ily távoli községekben legfeljebb csak egyszer tud az a kocsi megfordulni. A törkölycefre tehát két-három napig ott hever kiöntve, kitéve a levegő hatásának, ugy hogy amíg sorra kerülne, megromlik és értékének legjavát elveszti. (Felkiáltások a jobboldalon : Milliók rothadnak el !) Azért ezek a távoli községek a legnagyobb aggodalommal vannak, — jól tudják ezt itt is az én gazdatársaim — hogy ne vegyék el tőlük a kisüstöt és hogy módjukban legyen ezt megszerezni. Épen a múlt napokban egyik Gyöngyöstől távolabb eső község, Markaz község egy kérvényt adott át nekem. A falu pszichéjét nagyszerűen tükrözteti vissza ez a kérvény, azért, mielőtt átadnám a pénzügyminister urnák, előbb bemutatom itt, hogy ebben a tekintetben a falu gondolkodását megismertessem a Nemzetgyűlés azon tagjaival is, akik oly közelről ezeket a bajokat és panaszokat nem ismerik. Ezt mondja ez a kérvény (olvassa): »Az 1917. év folyamán