Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. löö Tisztában kell lennünk azzal, hogy az internacionalizmus minden körülmények között ellensége a nemzeti szellemnek. Márpedig hiba volt a múltban a mindenkori kormányok részéről az, hogy az országban megtűrték azt az internacionalista j nemzetközi izgatást, amely ebben az országban a nemzeti szellemet egészen a sárga földig lerombolta. Azért felfogásom szerint az államnak igenis kötelessége kizárólag csakis a hazafias alapon álló munkásoknak a támogatására, segítségére sietni. Ellenben kötelességének tartom azt is, hogy a nemzetközi, internacionalista alapon szervezett munkásokkal szemben ezen a téren sem belügyministeri intézkedésekre, vagy csendőrcsizmára gondolok, a hazafias munkásságot a lehető legmesszebbmenő támogatásban részesitse a kormány. Mert meg vagyok arról győződve, hogy ez által a kormány megnyeri az internacionalista, nemzetközi munkásoknak a bizalmát és szeretetét is s minden felvilágosításnál többet ér ez a támogatás, mert egészen bizonyos, hogy akkor a munkásság is készségesen fog a hazafias, nemzeti alapon álló szervezetekbe tömörülni. T. Nemzetgyűlés ! B téren nekünk keresztényszocialistáknak egyik alapos és jogos kívánságunk az, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a munkáskérdéseknek intézésével végre-valahára valamelyik minister foglalkozzék. Tegnap Oláh Dániel t. képviselőtársam beszélt és valamit kért az egyik ministertől, azt hiszem, a munkaügyi és népjóléti ministertől, aki mindjárt kijelentette, hogy a dolog nem hozzá tartozik, kérte azután, a másiktól, és azt a választ kapta, hogy hozzá sem tartozik, ugv hogy végeredményben nem tudjuk, hogy a munkásügy melyik minister hez tartozik. Azért én azt javasolnám, hogy állítsa fel a kormány a munkaügyi ministeriumot (Helyeslés balfelől.) és minden munkásügyet — talán a kisiparosok ügyét is — ebbe a munkaügyi ministeriumba tegyen át s akkor ettől a munkaügyi ministeriumtól remélhetnék azt, hogy mindazok a kivánságok és kérdések, amelyeket a munkások támasztanak, könnyebben kielégíthetők lesznek. Azért felszólalásom kapcsán egy határozati javaslatot is terjesztek be, amely következőképen szól (olvassa) : »Határozati javaslat. A Nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a munkásügyek eredményesebb irányítása céljából az összes munkásügyeket, amelyek jelenleg különböző ministeriumok hatáskörébe tartoznak, utalja át a Munkaügyi és Népjóléti Ministeriumba«. — Ezt azért mondom, nehogy azt a látszatot keltse, mintha mindenáron egy ujabb ministerium kreálását tartanok szükségesnek ; csak azt kivánjuk, hogy egy helyen legyen a munkáskérdés. Tehát (olvassa) : ». . . utalja át a Munkaügyi és Népjóléti Ministeriumba, vagy amennyiben a kormány a fenti ministeriumot Egészségügyi Mimsteriummá szervezné át, állítson fel egy külön Munkaügyi ministeriumot, ahova az összes munkásügyek utaltasanak át.« (Helyeslés a baloldalon.) Mi ettől a ministeriumtól, az ilyen intézkedésektől várjuk aztán azt, hogy a kormány gondoskodjék mindenekelőtt arról, hogy az állami gyárakban, amelyek állami kezelés alatt vannak, más, mint hazafias munkás — nem mondom azt, hogy keresztény, mert zsidó úgyis kevés van köztük — ne legyen foglalkoztatva. Kerekes Mihály : A hazafiságot minden munkástól meg kell követelnünk ! Szabó József : A nemzetközi munkásokat, mint ellenségeket — legalább is az állami gyárakból — el kell bocsátani s azokat az állami gyárakban alkalmazni nem volna szabad. Budavár

y László : Seholsem ! Szabó József : Kívánatosnak tartanok azt, hogy csak olyan vállakozó és munkaadó kapjon állami támogatást és az államtól munkát, aki elsősorban maga is keresztény és magyar ember, másodsorban pedig keresztény és magyar munkásokat foglalkoztat is. Sürgősnek találnám, — most csak ilyen távirati stílusban fogok beszélni — ha a kormány intézkedést tenne az iránt, hogy a munkáskamarák minél előbb felállíttassanak. Én ezektől remélem azt, hogy a munkaadó és munkás között a viszályok egyszersmindenkorra ki fognak küszöböltetni, hogy ott, ahol a munkásság és a munkaadók is helyet foglalhatnak paritás alapján, minden visszaélést, minden igényt, minden kívánságot előre meg fognak beszélni és tanácskozni, tehát mindenféle sztrájknak és kizárásnak ezek a munkáskamarák elejét vehetik. Nagyon fontos dolog, hogy ma munkásaink közé ne vigyük be megint a sztrájkkedvet, hanem munkásainkat ott, ahol munka van, lehetőleg foglalkoztassuk. Oláh Dániel képviselőtársam tegnap, én pedig egy mulkori interpellációban szóvá tettem, — sajnos, ezideig még nem kaptam rá választ — kogy hasson oda a kormány, hogy a munkabéreket valamikép rendezzék. Ne bízza ezt a kormány a munkaadók kapzsi gondolkozására, mert ezen a téren ma a legnagyobb visszaélések történnek. Százezrével vannak a munkások munka nélkül és a munkaadók ezt a helyzetet nagyon is kihasználják a munkások rovására ; (ügy van ! jobb felől.) olcsó munkásokat keresnek és ha ajánkozik egy olcsóbb munkás, — mert kénytelen ajánlkozni — akkor a drágább munkást, ha még olyan szakképzett, ha még olyan használható is, elbocsátják abban a reményben, hogy amannak a munkájából több profitra tesznek szert. A ministerelnök ur nem válaszolt ugyan, mégis szóvá tette az interpellációmat és azt mondta, hogy a munkabérek minimális rendezését nem tartja keresztülvihetőnek, mert a mi ma minimum és ma talán kielégítő, az holnap már olyan kevés lehet, hogy nem lehet belőle megélni. Aláírom, teljesen helyesnek tartom ezt a felfogást. Ilyen értelemben tényleg nem is lehetne a munkabéreket rendezni. De valahogy módot lehetne találni arra, hogy a munkások munkabére lépést tartson a megélhetési cikkek árával és igy azt kívánnám, — erre