Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

160 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. kor a konszolidáció felé haladunk, mégsem helyes, hogy Sándor Pál képviselőtársunk ide áll, mint erkölcsbiró. Talán ezt a szerepet mégsem neki kellene betöltenie, mert nem illetékes reá és főképen nem illetékes, ha visszagondol Schlesinger és Polákovics ténykedéseire és ha tudj a, — amint nagyon jól tudja — hogy az akkori Sándor Pál, mint Schlesinger, mit csinált az Alföldön, mit csinált a Délvidéken, Torontálban, hogyan nyúzta meg — nincs más kifejezés rá — a parasztságot . . . Sándor Pál : Bizonyítsa be ! Ne csak állítsa, hanem bizonyítsa is be. Szabó József: Be is fogom bizonyítani, hogyan élt vissza a parasztság bizalmával, Ezt Sándor Pál nagyon jól tudja. És most, miután ő ezek örökébe lépett, a hasznot zsebrevágta, idejön és oktat bennünket, hogy tessék a rőföt kézbevenni, tessék élelmesebben dolgozni, tessék a keresztényeknek is a zsidóktól tanulni. Mi a zsidóságtól tényleg tanulni akarunk. Mi magunk is elítélj ük azt, hogy a keresztény tömegekben nincs meg az a kellő kereskedelmi szellem, nincs meg az az élelmesség, amely megvolt a zsidóságban, de viszont méltóztassék megengedni, hogy mi a zsidóságot ezen a téren mindenben nem is követhetjük. A magyar ember becsületérzése, önérzete nem engedi meg azt, hogy olyan módszerrel dolgozzék. mint dolgozik nálunk a zsidó kereskedő és általában a zsidó. (Mozgás.) Ezt a magyar nép sohasem fogja megtanulni. Épen azért én e helyen a kormányunktól azt kívánom, hogy a kereszténységet intézményesen támogassa. Menjen segítségére a keresztény kiskereskedőnek, a keresztény kisiparosnak és nem szabad még avval sem törődnie, hogy ez az intézkedés esetleg a zsidóságnak rovására megy. Budaváry László : A keresztény fogyasztási szövetkezeteket, a Hangyát kell támogatni. Szabó József : Intranzigens oldalról hangzott el az a kifogás, hogy a kormány egyáltalában nem említette a zsidó nevet. Én nem is óhajtom, hogy a kormány és a Nemzetgyűlés tagjai állandóan csak a zsidó nevet hangoztassák. Én inkább kormányintézkedéseket, rendeleteket, törvényeket várok, hogy a kormány intézményesen támogassa a keresztény dolgozó tömegeket. (Taps.) Azért, hogy valaki a ministerelnök ur szájából nem hallotta elégszer a zsidó nevet, nem kell kilépni a keresztény nemzeti egyesülés pártjából s nem kell ellenzékbe menni. Ezért nem kell intranzigensnek lenni, mert azt mondom, hogy aki nálunknál és főleg azoknál, akik a keresztény-szocialista pártban már munkálkodnak, aki azoknál, akik becsülettel, teljes meggyőződéssel állottunk a keresztény nemzeti egysülés pártjának zászlaja alá, intranzigensebbnek véli magát, az nem tesz jó szolgálatot a kereszténységnek és a keresztény magyar ügynek. Hogy tényleg intranzigensebbek volnának azok, akik pártunkból kiléptek, azt határozottan tagadom. Nem intranzigensebbek, mert maga Friedrich képviselőtársam Iá jelentette a zsidó-kérdésnél, hogy ő meg van elégedve, ha a galiciaikat kiküldjük. évi április hó 22-én, csütörtökön. Nem, nekünk a zsidó-kérdés gazdasági kér* dés is. Mi nemcsak felekezeti hajszának tekintjük ezt. Mi gazdasági megoldást várunk és nem elégszünk meg azzal, hogy a galíciaiakat kiküldik innen. Mi fel akarjuk rázni a keresztény társadalmat, uj életet akarunk belé lehelni, erőhöz, tevékenységhez akarjuk juttatni. (Helyeslés.) Hogy tényleg intranzigensebbek-e Friedrichék, arra nézve szó szerint idézem az ő mondását. Mikor a hadifoglyok hazaszállításáról beszélt, azt mondta tisztelt képviselőtársam (olvassa) : »Tudom én, hogy még nem lehet, de meg kell csinálni, bogy ugy lássék legalább, hogy majd lehet«. Hát t. Nemzetgyűlés, mi, akik a pártban maradtunk, nem dolgozunk látszatra, mi nem megyünk ki, nem kiabálunk, nem beszélünk sokat azért, hogy azt higyjék, hogy csinálunk valamit. Mi amit mondunk, azt meg is fogjuk cselekedni. (Ugy van ! Helyeslés balfelől.) Egyébként is, hogy Friedrich István nem intranzigens és nem olyan szélsőséges keresztény, azt legutóbbi nyilatkozatából is megállapíthatom, amit a »Világ«-nak adott le s ahol azt mondja, hogy neki nagyon sok jó zsidó barátja van. Én az intranzigenseknek nem is engedném meg azt, hogy nagyon sok zsidó barátot tartsanak maguknak, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy épen ott volt a hiba a múltban, hogy minden keresztény embernek volt egy házizsidója és azt a házizsidót mindig különbnek tartotta a többinél. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Hogy végeredményben azok az érvek, amelyeket annyiszor hangoztattak itt, megállják-e a helyüket és hogy valóban Friedrich István volt-e az első, aki keresztény politikát hirdetett és akinek épen ezért oka van arra, hogy ne elégedjék meg a kormány mostani politikájával . . . Avarffy Elek : Most meg Sándor Pált hívja meg az ellenzékbe ! Szabó József : . . . arra vonatkozólag, azoknak, akik ezt hiszik, emlékébe akarom ajánlani az eseményeket, amelyeknek tanúi voltunk, hogy mi történt Budapesten a kommunizmus bukása után. (Halljuk ! Halljuk ! báljelöl.) Mindenki tudja, hogy Friedrich István augusztus 6-án vette át a kormányt. Ekkor alapította meg kabinetjét és egészen augusztus 18-áig — pedig nagyon sok nyilatkozatot olvastam tőle az akkori hivatalos lapban és nagyon sokat beszélt is, elmondva, hogy mik a céljai — egyetlenegy esetben sem mondotta, hogy ő keresztény politikát akar csinálni, egyetlenegyszer sem mondotta ki a »keresztény« szót, hanem mindig csak azt hirdette, hogy nemzeti, magyar és nemzeti magyar politikát akarunk csinálni. (Helyeslés jobb felől.) Hogy ez helyes-e, az a mi szempontunkból nem egészen biztos, mert mi nemcsak magyar és nemcsak nemzeti, hanem keresztény, nemzeti, magyar politikát akarunk inaugurálni. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a hátoldalon.) Amit Friedrich hirdetett, az helyes lehet azoknak,