Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

'À Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. 161 akik eddig is abban a jelszóban éltek . , . (Zaj és közbeszólások jobb felöl. Elnök csenget.) Wagner Károly : Nemzeti és magyar. Ebben bennevan. , Szabó József:... mi azonban nem osztoz­hatunk ebben a nézetben, mert hiszen ezek szerint eddig is magyar politikát csináltunk. De vájjon lehetett-e az eddigi politikát kereszténynek mon­dani ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Szerintünk nem. Az eddigi politika minden volt, csak nem keresz­tény és igy végeredményben nem lehetett magyar politika sem. (Igaz ! Ugy van I balfelöl. Ellen­mondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Avarffy Elek : Liberális magyar politika. Szabó József : Különben, hogy Friedrich Ist­ván mikor és miért mondotta ki azt, hogy keresz­tény politikát akar csinálni, erre vonatkozólag elég az újságokra hivatkoznom. Hiszen akkoriban minden belekerült a lapokba. És ezek az újságok nagyon fényes bizonyítékát adják annak, hogy Friedrich István csak a keresztényszocialisták által szervezett deputációk, küldöttségek unszolására mondotta ki azt, hogy ő hát igenis, keresztény Magyarországot akar. Az; első küldöttség a nők küldöttsége volt, a későbbi küldöttségek tekintetében pedig száz­ezrekről beszélnek az akkori újságok, azokról a százezrekről, akiket a keresztényszocialista párt ból irányítottak fel a várba. E küldöttségek szó­nokainakunszolására mondotta csak ki Friedrich István, hogy Magyarország keresztény volt min­dig, kell is tehát, hogy keresztény Magyarország maradjon. De még akkor is hozzátette, hogy sem­miféle keresztény heccelődést azonban nem fog megengedni. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Minket a múltban is igy intéztek el, ha a kereszténységet hangoztattuk. Ha mi a kereszténységet hangoztattuk, azt min­dig felekezeti heccelődésnek minősítették. Ha a falun egy káplán a kereszténységről beszélt, ak­kor a Népszava azt irta, hogy a hecckáplán sze­repelt és ott keresztény politikát akar követni. Ezzel a kérdéssel le is zártam volna azt a gondolat­menetemet, hogy Magyarországon tényleg még sem ugy áll a dolog, hogy Friedrich István volt az első derék keresztény magyar ember, akinek az érdemeit egyébként mindenben aláírom, de nem ő volt az első, aki Magyarországon a keresz­tény magyar politikának hangoztatását ki merte volna mondani. Drozdy Győző:: Nem ; Szent István volt az első ! (Élénk derültség.) Friedrich István : Természetesen ! Szent Ist­ván volt az első, nem én ! (Derültség.) Szabó József: Teljesen igaza van, de amikor a képviselő urak kinn szerepelnek és beszélnek a pódiumokon, akkor -— mint nem is nagyon régen Ereky képviselő ur — azt hangoztatják, hogy igenis Friedrich István volt az első. En is jól tu­dom, hogy nem a kommunizmus bukásától kez­dődik a történelem, de azt mondják, hogy a kom­NEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ, 1920-1921,-11. KÖTI munizmus bukása után Friedrich István leit volna az első, aki kimondta a keresztény jelszót. Drozdy Győző: Ne azon veszekedjenek, hogy ki volt az első keresztény, hanem hogy ki lesz az utolsó. (Zaj.) Szabó József: Azt bizonyítom, hogy ez sem felel meg a valóságnak, mert Friedrich csak a mi deputációnk szónokainak unszolására merte ki­mondani, hogy ezután keresztény Magyarország lesz. (Egy hang a jobboldalon : De kimondta ! Zaj.) s-, Drozdy Győző: Mi volt előbb, tyúk vagy tojás ? (Derültség.) Szabó József : Én adatokkal jöttem és amit mondtam, azt bebizonyítottam, de hiszen ezeket nagyon jól tudják azok is, akik annak idején ott voltak. H Egy másik dologra is szeretném a t. Nemzet­gyűlés figyelmét felhívni : a koncentrációs kormány kérdésére. Friedrich Istvánnak a koncentrációs kormány ellen volt mindig a legnagyobb kifogása. Szegény Haszár Károlyt azért akarták kivégezni, mert vállalkozott arra, hogy koncentrációs kor­mányt fog csinálni. És Friedrich István képviselő­társunk volt mindig az, aki legjobban kárhoztatta a koncentrációs kormány megalakítását s folyton arról beszélt, hogy mennyi bűne van ennek a kon­centrációs kormánynak. Hogy ez nem egészen igy van, arra nézve a Budapesti Közlönynek augusz­tus 15-iki száma és az akkori események nagyon fényes cáfolatát szolgáltatnak. Az akkori kormányalakulásból kitűnik ugyanis, hogy Friedrich István is hajlandó volt koncentrá­ciós kormányt alakítani. Hajlandónak nyilatkozott erre, még pedig nem is ugy, mint a hogy Huszár csinálta, hanem a nemzetközieknek, a szociál­demokratáknak sokkal messzebbmenő kedvezmé­nyeket is hajlandó volt biztosítani. Megalakította a kormányát és még talán 10—15 napig — ezt is meg tudom pontosan mondani, ha érdekli a t. Nemzetgyűlést — három tárcát nem töltött be, még pedig a kereskedelemügyi, az ipari munkás­és a közélelmezés ügyi tárcát. Ezzel szemben itt vanFxiediich Istvánnak egy nyilatkozata is, amely­ben azt mondj a (olvassa) : »A három napos tárgya­lások eredményeként végre megalakulhatott a kormány. Természetes, hogy az összes kívánságo­kat és igényeket kielégíteni nem lehetett. A szer­vezett munkásság részére rendelkezésre áll három tárca és most már teljesen tőlük függ, hogy a kor­mány munkájában résztvegyenek. A szervezett munkásságnak be kell látnia, hogy ő nem Írhatja elő, hogy a polgári osztályok kiket delegálnak a kabinetbe, viszont természetes, hogy a polgári és földmivespártok sem akarnak beavatkozni abba, hogy a munkások kiket óhajtanak.« Tehát a szo­ciáldemokratáknak meg van engedve, hogy ők delegáljanak kiküldöttet három tárcára s a pol­gári ministereknek semmi kifogásuk sincs ezek ellen, még akkor sem, ha zsidót fognak oda dele­gálni. Avarffy Elek : Polnay nem volt zsidó ! T. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom