Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

À Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. egyezzenek akkor és egyesüljünk akkor, mikor egy magasztos cél felé kell elindulnunk. Ez a cél nem lehet más, mint az, hogy megkétszerezzük, megsokszorozzuk munkánkat és dolgozzunk teljes erőnkkel mindaddig, mig a hazának határait az ezeréves mesgyére vissza nem állítjuk, (Élénk helyeslés.) mert addig ez a nemzet nem lehet megelégedett, nem lehet boldog, amíg az a határ ott nem lesz, ahol azt őseink kijelölték. Csak akkcr tehetjük hazánkat virágzóvá, naggyá és ezt a népet, a magyar nemzetet, a mi utódainkat megelégedetté és boldoggá. A. törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Ki következik szólásra? Szabó Sándor jegyző : Szabó József ! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Az indemnitási vita során Sándor Pál képviselőtársunk egy olyan kérdést dobott ide, amely nemcsak ma lett aktuális, hanem lázba hozta a magyar népet minden időben. Egészen megértem azt, hogy a nemzetgyűlés tagjai, akik eddig felszólaltak, nem bírták e kérdés alól emancipálni magukat és polémiába bocsátkoztak Sándor Pállal. Én azt látom, hogy Sándcr Pál képviselőtársunk ezzel mintha célját el is érte volna, mert rendezett itt egy nagyon szép, csendes obstrukciót, csakhogy azt nem ő csinálta, hanem velünk játszatta le. Nem akarok abba a hibába esni, hogy én is szereplője legyek Sándor Pálnak, ezért a zsidó-kérdésről nem fogok beszélni, csupán csak egy tényre fogok szorítkozni. Sándor Pál : Nem én hoztam ide ! Szabó József : Hiszen nem most jött ide, rége/i itt volt. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Avarffy Elek : Nem kellett hozni, jött magától. (Helyeslés.) Szabó József: Csupán csak egy tényt akarok konstatálni, ez pedig a következő. Közismert dolog, hogy a zsidóság a háború alatt milyen magatartást tanúsított, mindenki tudja, hogy a zsidóság mily erkölcstelenül feküdt rá minden hadseregszáltitásra és minden háborús üzletre (Élénk helyeslés a Ház minden oldalári.) mindenki tudja, hogy e tekintetben eszközökben nem volt válogatós, (Ugy van!) hogy nem törődött azzal, hogy profitjának emelését csak ugy tudja elérni, hogy a mi szenvedő katonáinknak bőrbakancs helyett papirbakancsot szállít, nem törődött azzal, hogy a Kárpátokban katonáink megfagynak azokban a rongyokban, amelyeket ő szövetruha helyett szállított, nem törődött azzal, hogy katonáink, akik sokat szenvedtek a harcokban és sebesülten vagy betegen kerültek vissza, a kórházakban elpusztultak, mert az élelmes élelmiszerszállitók tisztességes élelmiszer helyett hamisított, rossz dolgokat szállítottak a kórházak számára. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Mikor ezek a visszaélések annak idején nyilvánosságra kerültek, a keresztény magyar tömegekben gyülöletérzés támadt a zsidósággal szemben. Amikor aztán Ítéletet hoztak és évi április hó 22-én, csütörtökön: 15§ néhány hadseregszállitót és éleimiszerhamisitót elitéltek (Mozgás.) pár ezer koronára, csupán ez csillapította kicsit azt a hangulatot, amely akkor nemcsak a fővárosban, nemcsak a vidéki keresztény tömegek között, de kint a fronton, a katonák között is meg volt. Sokszor hallottam én és azok, akik kint voltak a harctéren, szintén hallhatták a katonákat, láthatták azt az elktseredet fc düht, amelyet belőlük a visszaélések kiváltottak. Nagyon sokszor hallottunk olyan kifakadásokat, amikor azt mondották katonáink : Csak végezzünk a külső ellenséggel, mihelyt ezzel végeztünk, megyünk Budapestre és végzünk belső ellenségeinkkel, a zsidósággal. T. Nemzetgyűlés ! Ëz tény, ilyen volt a hangulat a fronton, ilyen volt a hangulat a szenvedő katonák között. A zsidóság erről kellő időben és nagyon jól informálódott. Megtette tehát az előkészületeket. Az első előkészület az volt, hogy tisztességes élelmiszer, tisztességes hadiszállítások helyett zsidó sajtót, Estet, Népszavát, Világot küldött nagy számban a frontra, hogy a katonák olvassák, szellemileg táplálkozzzanak ezekből az újságokból és figyelmüket ezáltal a zsidóság visszaélésöíről eltereljék. Budaváry László: Szóval megmételyezték a katonákat ! p Szabó József : Nem volt azonban elég ez a munka, t. Nemzetgyűlés, hanem tervszeiüen előkészítették a forradalmat, előkészítették, hogy a katonák haragja ne induljon meg a háború befejezésével a zsidóság ellen. Ezért — az ő szempontjukból nagyon ügyesen és tervszerűen — a katonák figyelmét, elkeseredését a papok, a jegyzők, a hadvezetők és mindenki ellen irányították, csak azért, hogy a katonák a zsidóságról megfeledkezzenek. (Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Hogy azután a forradalom nem ugy sikerült, mint ahogy ők tervezték, hogy a továbbiak nekik sem tetszettek egy és másban, ezt én meg tudom érteni. Meg tudom érteni, de bizonyos, hogy a forradalom megindításáért a budapesti és vidéki zsidóság felelős minden tekintetben. (Ugy van! Ugy van!) A forradalom előkészítésével a zsidók időt nyertek csupán, — mert számításaikban csalódtak — arra, hogy a katonák és a keresztény magyar nép haragját a zsidóság felől- eltávolítsák. Csupán időt nyert, mert számításaiban csalódott. A kommunizmus alatt, a forradalmak alatt tanúsított magatartása még fokozottabb elkeseredést,, még fokozottabb gyűlöletet váltott ki a keresztény tömegekből a zsidósággal szemben és hogy még sem lett pogrom, hogy itt nem volt zsidóüldözés Magyarországon, azt, t. Nemzetgyűlés, a zsidóság egyenesen a keresztény vezéreknek, a keresztény egyesületeknek, a mi pártvezetőinknek, nekünk, akik egyesületek, szervezetek, keresztény tömegek élén állunk, köszönhetik. Budaváry László : Mégis fehér terrorról beszélnek, bent is, meg a külföldön is ! Szabó József : És most, t. Nemzetgyűlés, ami-