Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

150 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. akadtak olyanok is, akik mintagazdaságot egyáltalában nem rendezhettek be, s annál kevésbé oktathatták a íöldmivelő népet tervszerű gazdálkodásra, mert legtöbbjük városi helyről került ki, olyan helyről, ahol nincs is gazdatársadalom, olyan helyről, ahol földmiveléssel egyáltalában nem foglalkoznak. Kívánatos ennélfogva, hogy főképen falun működő tanítókat küldjenek ki ezekre a mezőgazdasági tanfolyamokra és ne négyhetes kiképzésben, hanem legalább egy esztendőn át szakszerű oktatásban részesítsék őket, hogy az egész gazdasági év minden fázisában szükséges tudnivalókat megtanulhassak és igy tanáccsal szolgálhassanak azoknak, akik tanácsért hozzájuk fordulnak. Csak igy lehet valamiképen megteremtem azt, hogy minden községben egységes és modern szellemben, a modern kor követelményeinek megfelelőleg kapjon lábra ismét a gazdasági élet. A magyar tanítóságnak még egy súlycs sérelmére akarom felhivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Az a tanitó, a ki a tanítóképzőből kikerült és elment egy községbe, ha egytanerős iskolához került, haláláig tanitó maradt, előhaladásra, előlépésre egyáltalában nem volt kilátása. Többtanerős iskolánál, ha jó protektora volt, talán hozzájuthatott az igazgatói álláshoz is, de ennél feljebb már nem haladhatott. Ha végignézünk a mai tanfelügyelői státuson, azt látjuk, hogy a tanfelügyelők segédtanfelügyelők, tollnokok, majdnem 80 sőt 90%-ig jogászemberekből kerülnek ki. A tanfelügyelőségeknek súlyos hibája hogy nincs meg bennük a teljes szakszerűség, nincs meg ott az életben, az iskola padjai között szerzett tapasztolat, nem foglalkoztak tanítói munkával, tehát nem is tudhat ják,[mik a kívánalmai annak a nevelő, tanitó munkának, amelyet a tanitó végez. Ennélfogva az igazgatóságokat, a segédtanfelügyelői és tanfelügyelői állásokat, sőt a ministeriumban az egyes ügyosztályokban kreált állásokat is meg kell nyitni a tanitóság előtt. Annak az embernek, aki hosszú évtizedek munkájával megszerezte az alapot arra, hogy bejuthasson ezekbe az állásokba, meg kell adni annak lehetőségét, hogy ezt el is érhesse, mert akkor bekövetkezik az, hegy itt a szakszerűség alapján fog minden történni és nem hozzá nem értő kontárok fogják intézni a népnevelés nagyon fontos ügyét. (Ügy van/ ügy van!) Kivánják meg attól a legalább öt esztendőt külső szolgálatban töltött tanítótól, hogy tovább képezze magát. Nyissanak ezért részükre igazgatói tanfolyamokat, amelyek — minthogy egy iskolaigazgatónak rendkivül sok adminisztrációs munkával kell megbirkóznia és a tanitó ezt a tanítóképzőben el nem sajátíthatta — lehetővé tennék nekik, hogy mindezekkel a dolgokkal megismerkedhessenek és azonkívül a tanulmányaik bevégzése óta történt kulturális előhaladásban is bizonyos jártasságra tegyenek szert. Az ilyen tanítókat, akik igazgatói vizsgát tettek, illesse is meg az igazgatói cím és jelleg. Ezzel minden tanitó számára elérhetővé tesszük azt,hogy valamelyes előrehaladást tehessen. Az érdemes igazgatók közül évi április hó 22-én, csütörtökön. nevezzék ki a segédtanfelügyelőket és ezekből kerüljenek ki a tanfelügyelők, a legérdemesebb tanfelügyelőkkel pedig töltsék be a ministeriumban a népnevelési és népoktatási ügyosztályokban kreált állásokat. Igy az egész vonalon megteremthetjük a szakszerűséget és nem fog az a lehetetlen helyzet előállani, hogy a tanító olyan embereket talál a tanfelügyelőségnél és a ministeriumban, akik az ő munkájához egyáltalán nem értenek. Eddig az iskolákban többnyire száraz, holt tudományokkal töltötték meg a nebulók fejét. Sok esetben] olyan dolgok voltak leginkább a tananyag tárgyai, amelyek egyáltalában nincsenek szeres összefüggésben a mindennapi gyakorlati élettel. Az iskolák szellemét is meg kell változtatni. A tantárgyakat, tehát redukálni kell, hogy csak olyan tárgyak legyenek ott főtantárgyak, amelyekre annak a gyeimeknek az életben majd szüksége is lesz. A nem odavaló tárgyakat szorítsuk a legszűkebb keretekre. És mivel látjuk azt, hogy a mai iskolázásnak a korhatára nem egészen elegendő és az a falusi gyermek nincs abban a helyzetben, hogy a városokba menjen tanulmányait folytatni, sürgősen szükség van arra, hogy az eddigi négy-, illetve hat osztályú elemi népiskolákat nyolc osztályúvá fejlesszék. (Helyeslés.) Igy azután a községekben, a legkisebb faluban is meg van adva minden tanulni vágyó fiatalembernek, gyermeknek az a lehetőség, hogy tanulmányait otthon, saját szülei házánál tartózkodva elvégezhesse. Ezek számára azutá n nyitva legyen az élet különböző útja is. Igy ezek fölé szervezzék a gazdasági főiskolákat, ezek fölé szervezzék a kereskedelmi iskolákat ezek ölé szervezzék majd a gimnáziumokat. ** ;-*] És itt akarom belekapcsolni a tanítóságnak azt a régi óhajtását is, hogy ne legyen a tanítóképzés olyan, mint eddig volt, hogy négy középiskola után ment az a fiatalember a tanítóképzőbe, hanem az általános tudnivalók és ismeretek megszerzése céljából végezze el a nyolcosztályu középiskolát, a gimnáziumot, tehát csak gimnáziumi, vagy általában középiskolai érettségivel mehessen a tanítóképzőbe. (Helyeslés a baloldalon.) Igy elérjük azt, hogy az a tanitóság ott a tanítóképzőben már csak szaktárgyakkal lesz kénytelen foglalkozni, ugy mint az a pap a szemináriumban, a hol főkép csak olyan dolgokkal foglalkozik, a melyek az ő szakmájába vágnak. Ezt kell lehetővé tennünk és akkor senki sem mondhatja majd azt sem, hogy a tanitóság nem elég iskolázott, tehát nem érdemli meg a jobb anyagi elbánást. Az iskolák szelleme legyen ezentúl kimondottan és kizárólag keresztény és nemzeti szellem. (Helyeslés a baloldalon.) Minden tévtant onnan ki kell üldözni ; s ha valamelyik tanítóról megtudják azt, hogy ő nem keresztény és nem nemzeti szellemben végzi az ő fontos nevelői munkáját, az ilyen tanítót, mint a legnagyobb bűnösét a társadalomnak, aki gyermeki lelkeket fertőz meg és rongál, ki kell seprüzni az iskola szent falai közül. Sovén nemzeti érzésre kell nevelni növendé-