Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. keinket és tiszta, becsületes keresztény szellemben kell a nevelésnek történnie. Ennél a pontnál úgyszólván előtérbe tolul a numerus clausus kérdése is. E tekintetben eredményes lépések eddig még nem történtek. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy itt a zsidóság kérdését tréfákkal és viccekkel elintézni nem lehet. Nekünk komoly, tervszerű munkára van szükségünk. A törvényhozásnak legyen gondj a arra, hogy üdvös és igazságos törvényeket hozzon, amelyekkel végre a zsidókérdést is meg lehet oldani, de nem üldözés, nem pogrom alakjában, minthogy nem bánthatjuk embertársainkat azért, mert ők talán más felekezeten vannak, vagy más fajuak. A nemzet és a kereszténység érdekében azonban jogunk van oly törvényeket hozni, amelyek minden melléktekintet nélkül elsősorban a magyarságot védelmezik és elsősorban a kereszténységet teszik ennek a régi, ősi Magyarországnak egyedüli urává. A magyar iskola legyen jövőben a nemzeti eszménynek mentővára. Innen induljon ki az a szellem, amelynek át kell hatnia a jövő kort ; innen indulj on ki az a szellem, amelynek értelmében minden becsületes magyar embernek munkálkodnia kell a jövőben. Az iskola legyen az, ami állandó összeköttetést tart fenn a magyar polgárokkal, nemcsak addig, amig mint gyermekek oda járnak az iskolába, hanem az a tanitó később is mindig támogatója, segítőtársa legyen a tanácsra, felvilágosításra szoruló polgároknak. Hiszen a falvakban eddig is a tanitó volt minden ; sokhelyütt orvos, sokhelyütt mérnök, és most a háború alatt láttuk, hogy mindenre lehet azt a szegény, kizsákmányolt páriát alkalmazni. Arekvirálásoknál a tanitót küldték ki az összeírásra s itt sokszor a tanitó abba a helyzetbe jutott, hogy magáraharagitotta az egész községet. A tanítóval gyüjttettek gyógynövényeket, a tanítóval Írattak össze mindent, ő végezte a népszámlálást ; de hogy valaki ezért neki megfizetett volna, erről egyáltalában szó sem lehetett. Pl. a rekvírálások alkalmával 4—6 K napidíjjal küldték ki a tanítót, aki sokszor 30—40 kilométert is gyalogolt naponként ezért a 4—6 koronáért. A tanitó ne végezzen más feladatot, csak azt a nagy tanítói és nevelői munkát, amelytől az egész magyar haza és magyar nemzet olyan nagyon sokat vár. Minden egyéb ilyen mellékfoglalkozást pedig, ha már ilyet zuditanak a tanitó nyakába, tisztességesen és becsületesen fizessenek meg. Nagyon sok panasz van a tanitókra, hogy a kommunizmusban nagyon exponálták magukat. Ezt a tanítóság jó nagy százalékáról el is lehet mondani. Sajnos, fájdalmas dolog, de ugy van, hogy a tanítóságnak egy bizonyos része megtántorodott és különösen óriási, szembeszökő százalékban mutatkozik ez a fővárosi tanszemélyzetnél. (Ugy van ! ügy van ! jobbfelöl.) A fővárosi tanítóknak igen-igen nagy része vidéki körutakra ment, ahol ezt a mételyt, ezt a rettenetes zsidómaszlagot hintették el mindenfelé s nemzetietlen, kereszténytelen irányzatot hirdet: vi április hó 22-én, csütörtökön. 151 tek. A tanítóság fájdalommal látja, hogy az ő régi, tisztes nevét ezek a magukról megfeledkezettek, ezek a nem tanítók, ezek a cseppet sem tanítók, hanem ezek a protekciós konjunktúra-alakok igy beszennyezték, igy befeketítették. Ezeket épen maga a tanitótársadalom közösíti ki magából. (Helyeslés.) A magyar tanítóság ennek a kérésének adott kifejezést : vegye tudomásul a Nemzetgyűlés és ezen keresztül az egész ország, hogy a magyar tanítóság nem tűri meg többé soraiban azokat, akik bármily csekély mértékben vétettek a keresztény és a nemzeti eszme ellen. (Általános helyeslés.) A Nemzetgyűlésnek és a kormánynak arra irányuló munkája, hogy ezt a salakot kiseprőzze a nemzeti közélet tereiről, a tanítóságnak osztatlan örömével fog találkozni és a tanítóság lesz elsősorban az, amely a kormányt és a Nemzetgyűlést ebben a nemzetmentő, ebben a nagy tisztító munkájában a legerőteljesebben támogatni fogja. ^ • Az ellenséges megszállással kapcsolatban százakra, sőt ezrekre rúg azoknak a tanítóknak száma, akik szűkebb hazájukat kénytelenek voltak otthagyni, mert a hűségesküt nem akarták az idegen impériumra letenni. A menekült tanítóknak helyzete valósággal szánalmas. Beosztották őket helyettesítésekre, — már azt, aki hozzájuthatott ilyenekhez — ideiglenes beosztást kapnak, de itt valóságos éhbéreken kínlódnak, mert minden javukat, minden értéküket kénytelenek voltak otthagyni. Ezeknek a helyzetén segítenünk kell. A múltkor egyik interpellációmban röviden kitértem arra és most ismét felhívom rá a Nemzetgyűlés figyelmét, hogy olyan iskolákban, ahol a törvényszabta 40-es gyermeklétszámon felül vannak a növendékek, mert ma is vannak — napról-napra kapjuk a jelentéseket —• olyan iskolák, amelyekben a 200-at is megközelíti egy-egy tanterem növendékeinek száma, osszák be a menekült tanítókat, sőt kergessék el az internacionális gondolkozású, nemzetközi maszlagtól elkábított tanítókat és az ilyenek helyét töltsék be a keresztény nemzeti érzelmű magyar menekült tanítókkal. (Helyeslés.) A főváros iskoláit feltétlenül államositani kell. (Helyeslés.) A főváros iskoláit nem szabad többé azoknak kezén hagyni, akik eddig is a sógoraikat, unokaöccseiket és egyéb protekciós alakokat helyeztek ott el ; akiknek a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ők népneveléssel, tanítással foglalkozzanak. Bár nagyon sok tiszteletreméltó kivétel van közöttük is, általában el lehet mondani, hogy a fővárosi tanitószemélyzetnek 60—90%-a nem szolgált rá a nemzeti bizalomra és az ilyeneknek helyét igenis fel kell cserélni olyan tanítókkal, akik megérdemlik, hogy a magyar nemzet felkarolja őket. Az iskolák államositásával önként előáll az a helyzet, hogy az állam törvényadta jogánál fogva a neki meg nem felelő tanítókat innen a fővárosból széjjelszórja a vidékre is, hadd lássa meg az a fővárosban nevelkedett zsidó tanitócska, milyen a
