Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-32

évi április Jw 22-én, csütörtökön. 48 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. három esztendő, amig a végén még sem kapja meg, ami jogosan megilleti. (Zaj.) Thomas Ferenc : Joga van természetbeni járandóságot követeim ! Vass József : Sok baj van. de nem kell túlozni. (Ugy van !) Budaváry László : Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés minden tagja mélységesen át tudja érteni ezeket a bajokat, amelyeket nem azért tárunk fel, hogy rettenetes színben tüntessük fel a- helyzetet, hanem azért, hogy azok is, akik nem foglalkoztak eddig ezekkel a kérdésekkel, — sa magyar tanítóság kérdésével a múltban senki sem fogllkozott, (Zaj és ellenmondások.) vagy csak nagyon keveset foglalkoztak vele, — hogy ezek is megértsék, hogy ha jövendőnket akarjuk kiépíteni, akkor figyelmünket feltétlenül ki kell terjeszteni erre a kérdésre is. Szeretném látni, hogy ha a tanítók 40.000 főből álló hatalmas tábora küldöttségeket fog küldeni ide a Nemzetgyűléshez, vájjon a Nemzetgyűlés meg fogja-e érteni őket olyan szellemben, amelynek most tanúságát adta. (Mozgás.) Nagyon áldatlan állapot az, hogy a magyar tanítóság teljesen széjjel van forgácsolva. Egységes szellem nem uralkodhatik soraikban, mert nagyon sokféle tanító van. Vannak állami tanítók, hitfelekezeti tanítók minden felekezetből, községi tanítók, magániskolái tanítók, társulati tanítók, magántanítók, uradalmi tanítók, szóval mindenféle rétegeződés által szét vannak forgácsolva. Anyagi helyzetük azonban mindenütt megegyezik, legfeljebb annyi a különbség, hogy egyiké még rosszabb, mint a másiké, Épen ezért valami módot kell találni, hogy ezt a hatalmas tanitótábort egységesítsük. Szőnyegen fekszik most kérdés, hogy az összes iskolákat államosicani kell. Én ezelőtt híve voltam annak, hogy az iskolák államosittassanak, de a legújabb időkben szerzett tanulságok alapján azt mondom, hogy az iskolákat ne államosítsuk. Usetty Ferenc : Csak a fővárosi iskolákat ! Budaváry László : Mert nem vagyunk teljesen biztosak afelől, hogy milyen irányzatok kerülnek felszínre az ország vezetésében. Nem volna tehát kívánatos, hogy az összes tanítóságot a kormány a törvény erejénél fogva teljesen maga alá rendelje, mert mint a kommunizmus alatt is láttuk, a tanítóságot arra kényszeritették, hogy e téveszméket hirdesse és a kommunizmus szolgálatába álljon. Vass József: A fővárosi tanítók közül nagyon sokan bedőltek. Budaváry László : Ezért azt gondolnám, hogy az iskolák jellegét hagyjuk meg és csak olyan helyeken államosítsuk az iskolákat, ahol eddigi iskolafentartó nem képes megfelelni a modern kor követelményeinek. Eddig mindenkinek, minden erkölcsi testületnek, sőt magánosoknak is joguk volt iskolát állítani, de ezek a legtöbb esetben államsegélyt vettek igénybe. Ez nagyon helyes, de ha figyelembe vesszük azt, hogy pl. a községek többnyire csak évi 100 koronával járultak a tanítók fizetéséhez, a többit pedig az állam adta, kérdem, miért ne volna lehetséges, hogy ezeket a száz koronákat is az állam vegye a nyakába. A tanítók maguk tehát államiak legyenek, az államtól kapják fizetésüket és az iskolafentartók által fentartott iskolákba mehessenek tanítani. Ha t. i. valamely iskolában állásüresedés van, akkor az illető hit- vagy politikai község forduljon a vallás- és közoktatásügyi ministerhez és ott határozza meg, hogy milyen tanítót kíván oda. Katholikusok kívánhatnak katholikust, protestánsok protestánst. Cs. Kovács István : De akkor megint csak a kormány kezében lesznek a tanítók ! Budaváry László : Ami a kántortanitói állásokat illeti, a legtöbb községben a kántorok egyúttal tanítók is és viszont. A tanítók fizetése azonban egységes, a kántorságct nem végző tanítók fizetésével. (Ellenmondások jobbfelől.) Én azt gondolom, hogy azt, aki több munkát végez, nagyobb díj ázás illeti meg. (Felkiáltások jobbfelől : Kap is !) Az a tanító tehát, ha kántori teendőket is végez, rendes tanítói fizetésén kivül részesüljön külön díjazásban is. (Felkiáltások jobbfelől : Meg is kapja ! A díjlevelek ezt mutatják !) Ismerem a népoktatási törvényeket, idézhetném is. A díjlevélben meg van állapit/a, hogy a tanítónak ennyi és ennyi a járandósága ; ott nincsen különválasztva a tanítói fizetés a kántori fizetéstől. Fizetését egy összegben kapja azért a munkáért, amelyet a községben végez. A tani tói állásokhoz tehát ne legyen feltétlenül odamellékelve a kántori teendők elvégzésének kötelessége, csak abban az esetben, ha a tani tó vállalja, ha pedig vállalj a, akkor a hitközség fizesse meg becsületesen a tanító végzett munkáját. (Helyeslés.) Az, 1907 : XXVI. tcikk és az 1913 : XV. tcikk 1. szakaszai kimondják azt, hogy az állami tanító állami tisztviselő és az 1907 : XXVII. tcikk 1. §-a, valamint az 1913 : XVI. tcikk 1. §-a kimondják, hogy a nem állami tanítók pedig köztisztviselők. Mégis egészen más kategóriába vannak sorozva ; más fizetési rendszerbe vannak beosztva. Még mindig nem nyitották meg számukra a tisztviselői fizetési osztályokat, hanem teljesen külön fizetési osztályokat állítottak fel részükre és így tetemes anyagi károsodás éri a tanítóságot. Ez a két törvény megvan, de végrehajtva nincs. Legyen gondja az államnak és a Nemzetgyűlésnek arra, hogy ezek a meghozott törvények végre-valahára végrehajtassanak ; a külön tanítói fizetési osztályok eltöröltessenek és a tanítóság aszerint, amint állami vagy köztisztviselő, csztassék be az ezek számára fennálló fizetési fokozatokba. Akkor nem fog előállani az, hogy a tanítók mindig teljesen szeparáltan folytatnak kenyérbarcot, hanem az az egészségesebb állapot fog bekövetkezni, hogy amint a tisztviselők fizetését rendezik, egyúttal rendezik a tanítóság fizetését is, amit joggal és méltán megérdemel. Tankovics János : Ki kell venni a nyomorból a tanítóságot ! Budaváry László : Ezzel szorosan összefügg a tanítói nyugdíj kérdése is. Ez a legnagyobb igazságtalanság és méltánytalanság, amely a tanítóságot egyáltalán érheti. A tanítói nyugdíj kérdését