Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
'À Nemzetgyűlés 31. ülése 1920 rendészetnek sem volna abszolúte semmi köze se a dologhoz. A vörös uralom alatt próbáltak valami rendészetet behozni és ez részben sikerült is. .A hidakon felállított vörös őrök legalább következetesen levették a kapaszkodókat. Ma már ez sincs meg, pedig rendes rendőrlegénységünk és karhatalmi alakulataink vannak s igy sokkal könnyebben meg lehetne ezt tenni. Már az esztétikai érzés is kívánja, hogy e tekintetben történjék valami, hogy a fővárosnak legalább a külső képe árulja el azt, hogy itt már a konszolidációnak, a rendnek az utján haladunk. De ez a rendetlenség egyes kocsikon nap-nap után olyan párbeszédeket, olyan jeleneteket provokál, amelyek nem nagyon szép világításba helyezik a vidékiek és a külföldiek előtt a főváros műveltségét és a főváros nevelését. (Közbeszólások : Teljesen igaza van ! Ugy van !) A harmadik, a szociális része ennek a kérdésnek pedig az, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a vállalat körülbelül 14.000 embert foglalkoztat, körülbelül 8—10.000 fővárosi családnak az exisztenciája függ ettől a vállalattól. Azóta, hogy a Károlyi-forradalom után kommunizáiták ezt a vállalatot, valami ötször rendezték a fizetést és a státust. Mindig különböző alapokon, de a főalap rendszerint az volt és az is maradt, hogy akiknek a személye a legkedvesebb volt a mindenkori vezetőség előtt, azoknak a fizetését is szívesen rendezték lehetőleg a legjobban. Azonban az ityen rendezések miatt mindig maradt az elégületleneknek egy nagy csoportja, és a másik rész is, amelyik bele is lett volna nyugodva ebbe a rendezésbe, folytonos aggodalomban van, mert nem tudja, mit hoz a holnap, nem tudja, holnap nem lesz-e rendszerváltozás, amikor az ő exisztenciájuk esetleg bizonytalanná válhatik. I)e fokozott mértékben áll ez a vasút nyugdíjasaira. Tudniillik a régi vállalatok nem fordítottak gondot a nyugdíjalapok kiképzésére, hanem csak az üzemi bevételekből fedezték ezeket a kiadásokat mint üzemi kiadásokat. És igy ezek a nyugdíjasok ma is ugyanannyi nyugdíjat kapnak, mint 2, 3, 4 év előtt, azokkal nem törődik senki, azoknak a sorsát nem intézi senki. (Ugy van!) Természetes, hogy ez a nyugdijasok körében óriási elégületlenséget kelt. És azokban is, akik nyugdíjazás előtt állanak, mindig megvan a bizonytalanságnak az érzete, mert nem tudják, hogy ki lesz az, aki az ő sorsukról gondoskodni, fog. Én, igen tisztelt Nemzetgyűlés, ezeket a hibákat nem a vezetőségnek rovom fel. Ezeknek a hibáknak az oka abban van, hogy ennek a vasúti vállalatnak a jogi helyzete még ma is teljesen tisztázatlan, rendezetlen, annak a vasúti vállalatnak ma nincsen gazdája. A története a dolognak az, hogy a Károlyi-forradalom alatt NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTE r : '. évi április hó 21-én, szerdán. 137 egy pár kalandor az összes közúti vállalatokat elkommunizálta, ezeket a vállalatokat egyesitették és igy keletkezett a Budapesti Egyesitett Yárosi Yasut. Mostan természetesen a fővárosnak akarták kezelésbe átadni, de az nem fogadta el és igy megmaradt az állam nyakán. Az állam kezeli ugyan ezen vasutat, de csak mint szükséges rosszat, mint terhet, amelytől előbb-utóbb szabadulni óhajtana és ez az oka azután azoknak a bajoknak, amelyeket az előbb bátor voltam vázolni. Én arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy amennyiben lehet, sürgősen szíveskedjék segíteni ezen az állapoton és ezért vagyok bátor hozzá a következő interpellációt intézni: (Halljuk!) »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a budapesti közúti közlekedést ma lebonyolító u. n. »Budapesti Egyesitett Városi Vasutak« tulajdonjogi helyzete tisztázatlan? 2. Hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy ez a kérdés sürgősen tisztáztassék ?« (Helyeslés.) A belügyminister úrhoz pedig van szerencsém a következő interpellációt terjeszteni: »1. Van-e tudomása a ministerelnök urnák, mint belügyministernek arról a rendetlenségről, amely ma a fővárosi közúti közlekedési eszközökön mutatkozik? 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur mint belügyminister olyan rendőri intézkedéseket elrendelni és életbeléptetni, amelyek ezt a rendetlenséget megszüntetik és alkalmasak arra, hogy a folyton szaporodó balesetek számát csökkentsék?« (Helyeslés.) Elnök: Az első interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák, a második interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Emich Gusztáv kereskedelemügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! A Virter László nemzetgyűlési képviselő ur részéről hozzám intézett interpellációra a következőket vagyok bátor előadni. Az interpelláció indokolásában felhozott közelebbi körülmények, amelyeket panaszoknak is jelezhetek, úgyszintén azok a javaslatok, amelyeket általánosságban volt szives itt mint megszívlelésre méltókat a Nemzetgyűlés szine előtt figyelmembe ajánlani, mindenesetre olyanok, amelyek kötelességemmé teszik, hogy az egyesitett villamos vasutak kormánybiztosa által ezek már is vizsgálat tárgyává tétessenek, és hogy mindaz, ami a jogviszonyok rendezetlensége dacára az állami kezelés mellett megtehető, megtörténjék. A direkt kérdésre vonatkozóan konstatálnom kell, hogy azok a jogviszonyok, melyek a Károlyi-kormány alatt foganatosíttattak s amelyek az egyesítés neve alatt szerepeltek a köztudatban, olyan bonyolult jogi állapotot és jogrendszert teremtettek, hogy ennek a gorr. 18
