Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
138 A Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi április hó 21~én } szerdán. cliusi csomónak kidolgozása mindenesetre igen nagy és nehéz feladat, amely komplikálódik azáltal is, hogy az állami üzemvitel, amely a jogrend helyreállítása óta folyamatban van, igen jelentékeny, milliókra rugó deficiteket eredményezett. Ezek a létező jelentékeny deficitek, melyek állami előlegekként szerepelnek, a jogviszonyok rendezését mindenesetre igen megnehezítik, de a kereskedelemügyi ministerium azon van, hogy e jogviszonyok rendezése a lehető legrövidebb időn belül ugy a vállalatok teljesítőképessége, mint az alkalmazotti viszonyoknak megfelelő rendezhetése érdekében dűlőre vitessék. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Virter László: Köszönettel tudomásul veszem a kereskedelemügyi minister ur válaszát. Elnök : Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a választ, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Szabó Sándor jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Olyan visszásságra akarok egész röviden rámutatni, melynek igen nagy szociális jelntősége van. Mindenki tudja, hogy Budapest legszegényebb eleme, az alsó tisztviselői kar s a munkások ezrei, hogy a nagy lakásdrágaság elől meneküljenek, kimentek Budapest környékére lakni már a háború előtt, hogy ezzel elkerüljék a piac drágaságát, az élelmiszer- és a lakásdrágaságot. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Budapest környékén százával vannak munkástelepek, ahol ezek a tisztviselők és munkások elhelyezkedtek s ahol 1914-ig, a háború előtt szépen megvoltak. Villamossal hat-tiz krajcárért kimehettek 20—25 kilométer távolságra is a fővárosból. A háború azonban ezen a téren teljesen felfordította a helyzetet és ma azt mondhatnám, hogy azok, akik a város környékére mentek, abból a célból, hogy olcsón megélhessenek, drágábban élnek, mint bent a fővárosban. (Ugy van! a baloldalon.) Az élelmiszer sokkal drágább, mint Budapesten, a villamosbérlet ára pedig annyira emelkedett, hogy épen az az elem, amely rá volt szorulva arra, hogy Budapest környékén lakjon, érái leginkább a drágaságnak és a villamos bérletjegyek árának emelkedését. A helyzet teljesen megváltozott és hétszáz-nyolcszáz koronás fizetésű emberek, akik a háború előtt és a háború alatt is alig tudták családjukat eltartani a fizetésükből, kénytelenek horribilis árakat fizetni. Vannak tisztviselők, akik alig keresik meg azt, amire a családjuknak szüksége van és saját maguk és gyermekeik villamosbérleteire havonként 200—250 koronát fizetnek. A bérletjegyek árát Budapest környékére egy hónappal ezelőtt felemelték 30—40 koronáról 120—150 koronára. Méltóztassék elgondolni, hogy egy hivatalnok vagy munkás, aki 700—800—1200 koronát keres, — amilyen ezrével és százezrével van, — kénytelen a havi fizetéséből 150 koronát adni villamosbérletre. Tudnék a t. Nemzetgyűlésnek elmondani néhány konkrét esetet, amelyek igen szomorú világot vetnek az ilyen nyomorgó hivatalnokcsalád belső életére. Egy példára hivatkozom. Egy táblabiró levele van előttem, akinek összes havi jövedelme 1250 korona. Van neki három gyermeke ; mind a három iskolába jár Budapesten. A felemelt bérletjegyért fizet maga után havonkint 120 koronát minden gyermeke után 30 koronát Fizetésének tehát majdnem negyedrészét villamosbérletre költi. Ha élelmiszert akar vásárolni, kénytelen bejönni a fővárosba. Tessék elgondolni, az ilyen napi 2—3 koronás díjtételek milyen horribilis összeget tesznek ki egy szegény tisztviselő háztartásában. De ne vegyük a közalkalmazottaknak ezt a felső rétegét, hanem vegyünk egy olyan hét- vagy nyolcszáz koronás egyszerű kishivatalnokot, aki három-, vagy négy-, vagy nyolcgyermekes családapa és aki villamosbérletekre kiadja havonként fizetésének egy negyedrészét. A húsról le lehet mondani, de a hivatalba el kell menni mindennap, azt a bérletet meg kell vennie, mert különben kidobják a hivatalból. Ez minden élelmiszernél előbbre való. Kénytelen tehát havonként 150—200 koronát fizetni jegyért. Ezen a bajon nekünk feltétlenül és sürgősen segítenünk kell. A keresztény kurzus nemcsak keresztény kurzus, hanem egyúttal a kisemberek kurzusa is. Ha mi folyton azt hirdetjük a Nemzetgyűlésen, hogy a kisemberek érdekét képviseljük, akkor lehetetlen, hogy a Nemzetgyűlés tudta nélkül, a Nemzetgyűlésen kívül ilyen tarifaemelések történjenek, amelyek teljesen ellentétben vannak a mi szellemünkkel, felfogásunkkal és céljainkkal. Ezeknek a bajoknak az elhárítása céljából méltóztassék megengedni, hogy rövid interpellációt intézzek a kereskedelemügyi minister úrhoz és kérjem őt, hogy ezen a bajon sürgősen segítsen, mert lehetetlen eltűrnünk, hogy ezeknek a szegény, elnyomorodott, lerongyolódott, embereknek az élete még keserűbbé váljék épen a keresztény uralom alatt. (Olvassa) : »Interpelláczió a kereskedelemügyi minister úrhoz. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a Budapest környékén lakó köz- és magánalkalmazottak fizetésüknek több mint egynegyed részét kénytelenek villamosés vasúti bérletekre kiadni, hogy munkahelyükre eljuthassanak? Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a nagy drágaság letöréséig és a fizetések általános emelkedéséig a környékbeli falvakban és telepeken lakó köz- és magánalkalmazottak vasúti és villamosbérleteinek az árai május hó 1-től kezdődőleg már tetemesen szállíttassanak le ? «
