Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

läO 'A Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. evi április hó 21-én

} szerdán. dor Pál képviselőtársamat nem akarom ezzel bántani, csak annyit emlitek meg, hogyha az ő kerületét esetleg lerekvirálják, határozottan tudom, nagyon sok nullás liszt és sok minden csemege kerül ott elő, ami az éhező munkásgyomrokat megtöltheti. (Felkiáltások ; Igaz ! Ugy van !) Az igen tisztelt közélelmezésügyi minister urnák tehát mindent el kell követnie, hogy az éhező munkások és a dolgozó tisztviselők kenyérhez jussanak. (Helyeslés.) A közélelmezésügyi minister TU is bizonyára méltóztatott olvasni, hogy Budapesten vannak helyek, ahol egyes egyének 1700 koronát tudnak kifizetni egy vacsoráért. Azokon a helyeken lehet az igen tisztelt közélelmezésügyi minister urnák intézkedni, ahol ezeket az 1700 koronás vacsorákat lehet enni, biztosan hathét fogásos vacsorákat . . . Szabóky Jenő: Csak zsidóknak! Oláh Dániel : Nagyon kérem tehát a közélelmezésügyi minister urat, hogy amig ezek a káoszok, ezek a rettenetes nehéz idők vannak, szüntesse meg ezeken a helyeken ezeket a sokféle ételeket Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Ez valószínűleg meglesz ! (Helyeslés.) Oláh Dániel : Nagyon örülök, ha a közélelmezésügyi minister ur ezt megteszi, mert határozottan tudom, hogy aki 1700 koronáért evett egy ebédet, bizonyosan nem fog elpusztulni egy kétfogásos ebéd elfogyasztása után sem. ( Ugy van !) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Igazad van ! Oláh Dániel : Arról is meg vagyok győződve, hogy azok a készletek, amelyek igy felszabadulnak, a husdrágaságon határozottan enyhíteni fognak, mert hiszen ezeken a helyeken semmi sem drága. (Egy hang a középen : Ott eszik meg a húst !), ott minden árat megfizetnek a húsért. Arra hivom fel tehát a közélelmezésügyi minister ur figyelmét, .... Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Már foglalkoztam vele ! (Élénk helyeslés.) Oláh Dániel : . . . hogy legyen szives ezt minél előbb végrehajtani, hogy ezen a réven a dolgozó munkások közé minél több élelmet tudjunk juttatni. (Helyeslés.) A másik tekintet, amelyre felhivom az igen tisztelt kormány figyelmét, a munkabérek megállapítása. A munkabérek országos rendezését rendelje el a kormány vagy az igen tisztelt Nemzetgyűlés. (Helyeslés.) Ezen a téren a mélyen tisztelt Nemzetgyűlésnek szintén rendet kell teremtenie. Nem értem ez alatt azt, amit a kommunisták csináltak, mert az nem volt rend, az felborított mindent. Azonban lehetetlenség, hogy amig a kisiparos megfizetheti az ő segédjét, ugyanakkor a nagyiparosok nem akarják megfizetni a munkást. Elképzelhetetlennek tartom, hogy abban a bizonyos államvasutak gépgyárában, ahonnan a mozdonyaink kijönnek, a legelőkelőbb munkás 6 korona 40 fillért keressen egy órában. Méltóztassék ezt összehasonlítani a mai valutával, amikor neki 140 koronáért kell egy kiló zsirt venni, azonkívül már hosszú időn át,— és erre megint a közélelmezésügyi minister ur figyelmét vagyok| bátor felhívni, — nem jutottak hozzá a fél fejadagukhoz sem. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Hol? Oláh Dániel : Az államvasutak gépgyárában. Most várják már sziyszakadva. Tehát kérem, hogy lehetőleg erre is méltóztassék gondolni.^ (Helyeslés.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : A féladag ki van utaíva pontosan ! A vasutban lehet a hiba ! Oláh Dániel : Ha nem ért még oda, arról a közélelmezésügyi minister ur nem tehet. Ha tehát ezt a 6 K 40 fillért, vagy amit a gyáriparosok most kikalkulálnak, összehasonlítjuk a valuta értékével, akkor mondhatjuk, hogy most igazán valóra vált azoknak a nemzetboldogitó zsidógyerekeknek a jóslása, akik a magyar munkásságot mindig azzal ijesztették, hogy majd garasos napszám lesz. A mai 6 koronákból — a legmagasabb munkabérből — kitűnik, hogy a munkásoknak nem garasos, hanem csak filléres napszámuk van s ezért éheznek. Kérem tehát a t. kormányt, hasson oda, hogy azokon a helyeken, ahol a munkás termel és a munkaadó a gazdának a valuta értékében adja el a gépet és a termelt anyagot, a munkást is a valuta értékében fizessék. Itt van pl. egy beszédes adat. 1912-ben egy nyolcas lokomobil belekerült 7200 K-ba. Az 1920. évben, ezelőtt két hónappal,.— mikor ezt az adatot kaptam — ennek a gépnek az ára 117.600 K volt. Ha pedig a gépgyári munkások kereset viszonyait vizsgálom és az árakat átszámítom, azt látom, hogy 1912-ben a munkás egy koronát keresett egy óra alatt, ma pedig, 1920-ban,. 6 K-t keres.; tehát ugyanakkor, amikor a termeivényeket 16-szoros áron adják el, a munkásnak még mindig csak hatszoros munkabért adnak. Ezek azok az anomáliák, amelyek a munkásságot a legvégsőkig elkér eritik és ha senki sem törődik velük, ha — ugy mint a múltban — most sem i törődik velük a Nemzetgyűlés, akkor megint azt fogjuk elérni, hogy újból a vörösember karjaiba rohannak. Kívülről eléggé fenyeget ez a veszély ; alig várják már azok a kiűzött agitátorok, hogy még egyszer visszajöhessenek ide. Arra kérem tehát a Nemzetgyűlés minden egyes tagját és az igent, kormányt, hogy ezt soha meg ne engedjék, hanem lehetőleg adjuk meg a megélhetési eszközöket a munkásságnak. Határozottan merem állítani, hogy a munkásságnak az a bizonyos 80%-a, melyet én ismerek, nemcsak az állami üzemekben, hanem privátüzemekben is, a hazához ragaszkodik és ha azt látj a, hogy az ő megélhetése itt biztosítva van, akkor sohasem lesz arra kapható, amire a múltban. Kerekes Mihály: Ezt még anélkül is meg kell csinálni \