Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

À Nemzetgyűlés SI. ülése 1920. évi április hó 21-én, szerdául 129 nyugtatni a munkásságot, hogy lehetőleg minél jobban redukálják az órabért. Ez csak az elkeseredés felé vezet, mert én megértem a tisztviselők nyomorát, nagyon jól tudom, hogy az államháztartásra óriási kiadást ró, ha a tisztviselő fizetését emelik, de semmiesetre sem tudom megérteni azt, hogy annak a munkásnak, aki gazdájának termel és keres, a gazda miért nem akar fizetni. Én húsz év alatt mindig azt tapasztaltam, hogy a múlt kormányok sohasem akarták megérteni a munkásság jogos követeléseit, azokba beavatkozni nem akartak, sőt ellenkezőleg, lehetőleg a munkaadónak adtak igazat. En a jelenlegi keresztény kormánytól és keresztény irányzattól egészen mást várok. Azt várom, amit előttem szóló Grieger t. képviselőtársam is hangoztatott, hogy a magyar munkásságot bosszú belyett szeretettel ölelje keblére. (Helyeslés jobbfélől.) És én azt hiszem, ismerem annyira a magyar munkásságot, hogy ha ebből a rettenetes nyomorból csak egy kissé kifelé fog menni, sohasem fogja többé meghallgatni a vörös agitátorokat. Kerekes Mihály: Kern a szurony hatalmával kell téríteni őket. Oláh Dániel : Én elvárom az igen tisztelt munkaügyi minister úrtól is ... Szabó József : Olyan nincs is ! Oláh Dániel : Tudomásom szerint van munkaügyi és népjóléti minister. Szabó József: Az csak egészségüggyel foglalkozik ! Oláh Dániel : Foglalkozzék munkaüggyel is ! (Helyeslés. Derültség.) Én elvárom -tőle, hogy a legközelebbi időben be fogja terjeszteni a munkások szervezkedési szabadságáról szóló törvényjavaslatot. (Helyeslés jóbhfelől.) Benárd Ágost népjóléti minister : Nem tartozik hatáskörömbe! A kereskedelemügyi ministert kell megkérdezni ! Oláh Dániel : Akkor lesz szives a minister ur vagy a Kereskedelemügyi Ministeriumba vagy bárhova áttenni, de ezt határozottan meg kell csinálni, mert lehetetlennek tartom azt, hogy még most is legyenek műhelyek, amelyekre nézve tulaj donképen csak azért, mert az egyik munkás keresztényszocialistának, a másik színleg még vörösnek vallja magát a munkásszervezetnek ebben a fiókparlamentjében, amely igaz hogy kissé alszik, de várja a felébredést, utasításokat adjanak, hogy ezt és ezt a munkást nem szabad azért itthagyni dolgozni, mert keresztényszocialista. (Egy hang balfelől : Sok esetben M is dobálják/) Ezt tulaj donképen törvényben kell szabályozni és el kell tiltani ugy az irodákban mint a műhelyekben a politizálást. (Helyeslés.) Mindkét helyen a munkára kell fordítani az időt, hogy aztán munka végeztével ki mit csínéi, ahhoz semmi köze a munkaadónak. De viszont megkövetelheti a munkaadó is — persze abban az esetben, ha becsületesen fizet,— hogy az a munkás jól, becsülettel végezze el a dolgát. (Igaz ! Ugy van !) A szociális intézkedéNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. RÖTE sek sorozatában, szerintem, az volna az első feladat, hogy a mi keresztény kormányunk megoldja ezt a kérdést. Kerekes Mihály : De minél hamarabb ! Oláh Dániel : Természetesen minél hamarabb és ezt az intézkedést még a szociális törvényjavaslatok egész sorozatának kell követnie. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés 1 Itt van az ideje, hogy a munkáskérdést egyszer valahára a rendes mederbe tereljük. Ne nu szabad ez előtt a kormánynak többé szemet hunynia ugy, ahogy ez eddig történt, mert félek és erős az aggodalmam, hogyha a kormányok újból csak a régi nemtörődömséget mutatják, ismét feléled a Conti-utcai szovjet és megint nagy legények lesznek a zsidó gyerekek. (Zaj.) Ezt pedig nem szabad engedni és én bizom is a kormányférfiakban és ebben a keresztény parlamentben, hogy nem fogja engedni idefajulni a dolgot. Szentül meg vagyok győződve, hogy ezen a téren valamennyien egyetértünk. ( Ugy van 1) Most még a közélelmezésügyi minister úrhoz lenne pár szavam. (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon kérem a minister urat, kövessen el minden lehetőt a munkásság fejadagjának biztosítására. A mostani rettenetesen nehéz időkben belátom és méltányolom a minister ur súlyos helyzetét. Tudom, magam meggyőződtem róla, hogy ő nehéz szerepét lehetőleg ugy akarja betölteni, hogy mindenkinek igazat tegyen. De nagyon kérem, hogy az éhező munkásságra és kiváltképen a dolgozó munkásokra a legnagyobb gondja legyen. (Általános helyeslés.) Mert amikor tíz SÍ munkás, akitől munkát várunk, az ő fél fejadagjának még csak egy részét sem kapja meg, nem tud dolgozni s amint nem fog az éhes gyomrú ember tolla, vagy könnyen olyan dolgot ir, ami káros az országra, ugy az éhes munkás kezéből is kiesik a kalapács. (Ugy van!) Túloldali képviselőtársaim, akik nagyobbrészt munkásembereket — bár ipari munkásokat kevésbbé — képviselnek (Felkiáltások jobbfélől : És maguk is munkások !) azt hiszem, méltányolják ezt. Tudjuk nagyon jól, hogy a földmunka is nehéz és a földmivelőknél is az a fődolog, hogy ehessek és jóllakhassék az a munkás. (Felkiáltások jobbfélől : De az nem nyolc órát dolgozik, hanem tizenhatot is !) Most tehát, amikor feltétlenül meg kell hogy induljon ebben az országban az ipari termelés, különös gondot kell fordítani erre a kérdésre, mert hogy a gazdáknak ma olyan rettenetes árakat kell fizetniök szerszámokért és minden egyéb gazdasági cikkért, annak legfőbb oka az, hogy ma egyáltalában nincs termelés ebben az országban és ahol még lehetne termelni, ott sem folyik termelő munka, mert a munkásság éhezik és nem tud dolgozni. (Felkiáltások jobbfélől : És anyag sincs !) Ezért hívtam fel a közélelmezésügyi minister ur figyelmét a dolgozó munkások tömegére, hogy itt kövessen el mindent és ha szükséges, — hiszen már a vidéket lerekvirálták — ajánlom a közélelmezésügyi minister urnák, hogy rekviráltassa le Budapestet. (Helyeslés jobbfélől.) Igen tisztelt Sán17