Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

126 'A Nemzetgyűlés 31. ülése 192 ben törvény megalkotása nélkül is rendeletekkel intézkedhessek. így történt ez, ugyebár, a bank­jegy-lebélyegzésnél is. Számtalan olyan falu és város van, ebben az országban, amelynek szegény lakói alig várják, hogy házhelyhez jussanak, (ügy van ! Ugy van f a jobboldalon.) Nagy számban van­nak olyanok, akik egy-egy kis kertet óhajtanának megszerezni. Az ilyen jogos kívánságokat hono­rálnunk kell és nem kell várni aira, mig erre vonat­kozólag törvény készül. Kendeleti utón történhet­nék pl. intézkedés arra nézve, hogy azoknak, akik­nek nincs házhelyük, de van a közelben erre meg­felelő terület, adassék ugy kert- mint házhely. Legyen nyugodt a tisztelt kormány, hogy ha ezt rendeleti utón életbe lépteti, az a rendelet itt egy­hangúlag utólagos jóváhagyást nyerni. (He­lyeslés.) Még némely pénzügyi intézkedésekről akarok szólni. Szó volt itt arról, hogy a kisüstökön való főzés engedélyeztessék továbbra is és szó voie arról, hogy a pénzügyminister ur a kisüstöket job­ban meg akarja adóztatni az eddiginél. En ezt nem tartom helyesnek, megmondom nyíltan az állás­pontomat. Bővebben nem akarok kitérni Schandl Károly tisztelt képviselőtársam szakszerű előadása után erre a kérdésre, de minél többen ellenezzük, talán annál nagyobb nyomatéka lesz ennek a do­lognak. Kijelentem, hogy nemcsak a kisüstön való korlátlan kifőzést kell megengedni, mert ez minden pártnak egységes kívánsága, hanem emellett gyű­löletes adóemelést sem szabad végrehajtani. Már pedig, ha a kisüstöt jobban megterheljük adóval, ez gyűlöletes adó lesz. E helyett inkább mást ajánlok a pénzügyminister urnák. (Egy hang jobbfelől : Az államnak szüksége van ujabb jöve­delmekre l) Tudom, hogy az államnak ujabb adókra, ujabb bevételekre van szüksége és nagyon szeret­ném, ha a pénzügyminister ur itt lenne, mert ak­kor rögtön felvenné a ceruzáját, mivel uj adóbe­vételi forrást akarok felemlíteni és feljegyezné a következőket : Az állatforgalom óriási az ország­ban. A milliomos kereskedők falkaszámra vásárol­ják össze a vágómarhákat. Bemennek a jegyzői irodába vagy a hatósági irodába a vásár alkalmá­val, átíratják a járlati levelet, a passzust és ezért leszurkolnak 10 ezres vagy 15 ezres vagy 30 ezres marhánál egyaránt 20 fillért a levélért. Emelje fel ezt a pénzügyminister ur ! Legyen nagyobb a marha után a járlatievél átiratási díja, legyen 10 korona, 20 korona vagy akár 50 korona és ebből az államnak olyan bő bevétele lesz majd, hogy nem teszi szükségessé sem a kisüstök további meg­adóztatását, sem a boritaladó felemelését, (fel­kiáltások baljelöl : Fel lehet azt emeltetni akár száz koronáig ! Ez is csak a kisgazdát sújtja ! Ellen­mondások. Zaj.) . A pénzügyminister ur előterjesztésében nem látok egy olyan dolgot, amelyet pedig várva vá­rok. Ez a várvavárt dolog arról szólt volna, hogy a háború alatt szerzett hadiszállításokból eredő illegális jövedelmek minő elbírálás alá fognak K r éi)i április hó 21-én, szerdád. esni ? A bakancsszállitóknak, a posztószállitók­nak és egyéb csalóknak a vagyonával mi történik ? Pedig erre a vagyonra szükség van, a szibériai hadifoglyok hazaszállításéra óriási összeg kell és nagyon, de nagyon j ó volna ettől az államháztar­tást mentesíteni ezekkel a bevételekkel és haza­szállittatni velük a hadifoglyokat. Továbbá benne van egy olyan dolog, amit pedig nem szeretek, hogy benne van. Azt mondja az előterjesztés egy helyen, hogy 1700 millió fizetendő ki a hátralékos hadiszállításokért. Kérdem, hogy ezek a hadi­szállítások csak Magyarországot terhelik ? Hiszen a hadiszállítások a hadsereg j avara az egész mo­narchia területén történtek. Ebből az 1700 millió­ból mind az egész 1700 millió Magyarországot ter­heli ? És miért sietünk ennek az 1700 milliónak kifizetésével már most, ebben a nyomorúságos gazdasági esztendőben, akkor, amikor a munkás­kezek szinte ott fagynak meg Szibériában ? Ennél sürgősebb a hadifoglyok hazaszállítása. Az az 1700 millió is fordittassék inkább erre és majd rá­érünk mi megtanácskozni, ha Isten éltet bennün­ket, hogy ez az 1700 millió milyen arányban terhel bennünket és jogos követelés-e az tőlünk a hadi­szállítók részéről, (Egy hang jobbról : Adni kell szegényeknek I) Patacsy Dénes : Papír bakancs-talpon szerzett milliók ! Csukás Endre : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Huber képviselőtársam egy szép tengeri képpel fejezte be igazán nivós beszédét. Es amikor ezt a tengeri képet előhozta, a szemem előtt megelevenedett egy gyermekkori füstös kopott kép, amelyet a falon láttam. Egy életerős férfi a tenger hullámai közé zuhant ; a parton lévő családja, apraja-nagyja, odasietett a tengerpartra és kétségbeesve nézte a családfő vergődését. Es akkor hirtelen egy eszme fogamzott meg az agyukban : apró-nagy megfogta egymás kezét, szoros láncot formáltak és bele­ereszkedtek a tengerbe. Egyik fogta a másik kezét, s aki legszélről állt, odanyújtotta a kezét a tenger­ben fuldoklónak. Ez a kép megelevenedett az én szemem előtt újból és azt mondom önöknek, hogy amidőn ott hánykódik a vészes szirtek között Hungária, akkor egymás kezét fogjuk meg erősen, ne nézzük azt, hogy a jobb kéz ragadja-e meg a balt, vagy melyik, hanem álljunk össze és mentsük meg Hungáriát ! (Hosszantartó éljenzés és taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom, A közélelmezésügyi minister ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk I) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi mi­nister: T. Nemzetgyűlés (Halljuk! Halljuk/) Tegnapelőtt Fangler képviselőtársam, ma pedig Csukás képviselőtársam ugy állított be a közélel­mezési ministeriumot, mintha az kizárólag csak zsidókat alkalmazna a gabonaösszegyüjtésnél. ».,

Next

/
Oldalképek
Tartalom