Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
122 r  Nemzetgyűlés 31. 'ülése 1920 feleslege van, a másik oldalon pedig a falu vigye be a városba mindazt, amitől az a város boldogabb lesz. (Helyeslés.) De ha ez a forgalom fennakad, ba a város nem adja meg a falunak a kultúrát, nem adja meg mindazt, amire a falunak szüksége van, viszont a falu nem adja meg a városnak táplálására és megélhetésére szükséges dolgokat, akkor mindegyik fél elsorvad, elhal és teljesen életképtelenné válik a nemzet. (Ugy van!) Amidőn az indemnitási vita során egyes dolgokról még szólni kivánok, az az eszme vezérel engemet, hogy a város és a falu között a teljes összhang álljon helyre, a város és a falu segitsék ki egymást minden tekintetben. (Helyeslés. Egy hang jobbfelöl: Mindenkiben megvan ez, ezt akar juh!) Engedjék meg, hogy a közellátás kérdésével foglalkozzam. Ez az a téma, amely körül manapság minden beszéd fordul. A Közélelmezésügyi Ministeriumot én feltétlenül szükséges szervnek tartom, szeretném, ha minden központnak a csirája is kipusztulna és szeretném, hogy minden, de minden közélelmezési és közellátási kérdés az állam szigorú ellenőrzése alá egy kézbe kerüljön a Közélelmezési Ministeriumban, amelyet tulajdonképen ki kellene bőviteni közellátási ministeriummá, hogy ily képen a falu érdekét is képviselje. Mert mi eddig csak élelmet adtunk ; adtuk a városnak mindazt, ami a gyomornak kellett, de magunk a közellátás terén nem kaptunk semmit, pedig el kell látnunk a falut mindazzal, amire égetően szüksége van. Amidőn vége volt a vörös uralomnak és a keresztény kurzus kezdődött, nagy megkönnyebbülés vett erőt a falun, amely elsősorban annak örült, hogy az ördög elvitte a Haditerményt, hogy ezentúl zsarnoki módon ne sanyargasson bennünket és nem leszünk ennek az undok társaságnak rabszolgái. Igen, a közingerültség nyomása alatt eltörölték a Haditerményt, de csak színleg, mert adtak neki egy másik címet, lett belőle G-abonagyüjtés Országos Kormánybiztossága, amely felvette a Haditermény embereit. Tehát csak a cím változott meg, a lényeg megmaradt. (Igaz ! Ugy van !) Ez tovább igy nem mehet, mert a falu már nem akar engedelmeskedni ennek a bandának és nem akarja beszolgáltatni a gabonát, ami a legtöbb helyen már ma megtörtént. Ha tehát netalán erre a szervre még mindig szükség volna, amiben kételkedem, fel kell azt váltani arravaló elemekkel, menekült jegyzőkkel, szolgabirókkal, falusi tanitókkal, vagy olyan tisztviselőkkel, akiket a kormány kénytelen volna elbocsátani. Nem lehet engedni, hogy a Haditermény kreatúrái métermázsánként 7—10 koronát, egy nap tehát 1000-től 3000 koronáig terjedő napidíjat kapjanak. Hány tisztviselő fizetése telnék ki ebből! (Ugy van! Ugy van!) E kérdést tehát az emiitett értelemben kell megoldani, annál is inkább, mert az emiitett i. r évt április Jid 21 Jen, szerdán, kategóriák értenek annyit a gabonához és annak összegyűjtéséhez, mint a Haditermóny bandája. (Ugy van! Ugy van! Taps.) Pár nap múlva befejeződnek a rekvirálások, Nézetem szerint ezekre többé szükség nem lesz, sőt azoknak végrehajtása majdnem lehetetlen lesz. Mégis, ha valamely más formában gabonát kell majd az ősszel összegyűjteni, arra nézve a következő módot ajánlom. Minden községben választani kell kisgazdából kettőt, nagyobb gazdából kettőt, ellátatlanokból kettőt és ez a bizottság állapítsa meg, hogy az a község mennyi terhet bir elviselni és mennyit adhat a köznek. De odaküldeni nem tudom miféle hivatalnokokat, akik annak a vidéknek termelési viszonyait nem ismerik, akik előveszik a Statisztikai Hivatal adatait, amelyek itt Pesten készültek, amely Statisztikai Hivatal nem támaszkodik gazdasági tudósitói karra, hanem itt kidolgozza a régi számok alapján azt, hogy egy községből mennyi gabona szolgáltatandó be : ennél igazságtalanabb rendszert el nem tudok képzelni, mert a Statisztikai Hivatal megállapíthatja azt, hogy a háború előtt milyen volt egyes vidékek termése, de azt nem állapithatja ám meg, hogy azóta nélkülözte a föld a műtrágyát, azt nem állapithatja meg, hogy azóta asszonyok, gyerekek munkálták a földet, azt nem állapithatja meg, hogy abból a földből a termelőerő lassan-lassan kiveszett. Budapestről származó statisztikai adatok alapján papiroson kiróni a községre a beszolgáltatandó gabonakontingenst, teljesen igazságtalan. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Tehát, ha szükség lesz még gabonagyüjtósre, ajánlom azt a módot és azt a szervet, amelyet az előbb indítványoztam. Nagyon üdvösnek találnám azt, hogy amidőn a rekvirálás pár hét alatt már úgy is befejeződik teljesen, a rekvirálás befejezése után azonnal tegyék szabaddá minden meglévő gabonakészlet forgalmát és az ellenőrzés csak arra terjedjen ki, hogy a szabad gabonaforgalom uzsorások kezébe ne a adja gabonát, akik visszaélnek azután a szegény nép helyzetével. Higyjék meg nekem, ha szabad forgalom tárgya lesz a gabona, akkor még előjön néhány ezer mázsácska. Itt a közellátás kérdésénél kénytelen vagyok még egy elhibázott rendeletre felhívni a figyelmet. (Halljuk! Halljuk!) A kukorica is zár alá van véve. A kukorica zár alá vételét én mindig nagyon, de nagyon egészségtelen dolognak tartottam. Mert mi történik? Nagyon sok vidéken nem terem meg a kukorica, pl. Nyugatmagyarországnak jó részében, úgy, hogy a lakosság állatait nem tudja semmikép sem ellátni. Amikor a kukoricaforgalom megszűnt ós az a vidék nem szerezhetett kukoricát, akkor bizony megetette a búzát, a rozsot, mert hiszen különben éhen döglöttek volna állatai. Tavasszal pedig azután a kukoricát őrlették a városi lakosság számára. Nem jobb lett
