Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

"A Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. volna a kukorica forgalmát szabaddá tenni? Hiszen akkor elláthatta volna magát a nagy vidék kukoricával és érte szivesen odaadta volna búzáját és rozsát, amely tulajdonképen az emberi táplálkozásra alkalmas. Egy alkalommal olyan szerencsés voltam, hogy Vas vármegye felküldött ide a Közélelmezésügyi Ministeriumba, hogy tárgyaljunk Térffy ministeri tanácsos úrral. Térffy ministeri tanácsos urnák — még akkor az volt, most már államtitkár — előterjesztettem azt a tervemet, hogy állítsanak fel az ország ama vidékein, ahol kukorica nem terem, kukorica- és árparaktárakat. Mi kukoricáért és árpáért be,adjuk a mi búzánkat és rozsunkat cserébe. És mi történt? Örömmel üdvözölte a ministeri tanácsos ur az eszmét, de a Haditermény ellenállásán meghiúsult ez az üdvös és egészséges dolog és kárörömmel olvastam az elkövetkezendő tavaszon, hogy Budapesten megint mennyi kukoricalisztet őrletnek a lakosság számára. A közellátás kérdésénél felhozom még azt, hogy nagyon, de nagyon sok olyan cikk van, amelyre a falunak szüksége volna és amelyet jelenleg is be lehetne szerezni. Nagyon ajánlom azt, hogy a közélelmezésügyi ministerium már most előre csináljon kötéseket ezekre a cikkekre, hogy az ősszel minden rekvirálás nélkül, csere utján a szükséges gabonát beszerezhesse a községektől. Ilyen cikk pl. a bőr, ilyen a karbid, ilyen a zsineg, ilyen a drót, ilyen a vas, aminek megszerzésére számtalan alkalom nyílik. Ez lehetséges is, mert higyjék el nekem, mihelyt csere utján megindul ez a dolog, rögtön kihúzzuk a kérdés méregfogát és a faluban nem lesz többé olyan ellenszenv a városi érdekek iránt, mint amilyen eddig volt Fel kell itt hoznom még egy dolgot, amely igazságérzetemet mélyen bántja. Tegnap sürgős interpelláció tárgyává tették itt azt, hogy nagy készleteket fedeztek fel a közraktárakban és egy gyárnak udvarán, a föld alatt. Kérdezem : igazságos eljárás az, hogy mig ilyen készletek itt, a fővárosban elrejtve maradhatnak, addig a földmivesnek padlását, pincéjét, kamráját egy esztendőben ötször-hatszor is végigjárják, a tisztviselők spájzába, szekrényébe belenéznek, hogy nem találnak-e ott valami lisztfelesleget. (Ellentmondások.) A közraktárakat, a pesti üzleteket pedig nem bolygatják. Hát nem lehet a közraktárakat, m üzleteket és boltokat rendszeresen, minden héten szintén átkutatni ? (Igaz ! "ügy van! Helyeslés.) Miért hagyják ki épen ezeket az ellenőrzés alól ? Ha a raktárhelyiségeket és üzleteket hetenkint egyszer rendszeresen végigkutatnák, nem állhatna elő az a helyzet, hogy egy fél évig rejtőzzenek a közraktárakban milliárdos értékek. (Igaz! "ügy van! Felkiáltások jobbfelöl: Különösen a szállító cégek raktárait kell átvizsgálni!) Ha a szegény ember háza leég, azt újból évi áprüis hó 21-én, szerdán. 123 felépíteni nem igen tudja, mert, még ha a falak megmaradtak is, nincsen faanyag. Ha e miatt panasszal fordulunk bármiféle hatósághoz, akkor felelet, hogy tessék az Országos Faértékesitő Hivatalhoz, Budapestre fordulni. Tehát az a szegény leégett ember utazzék fel először Budapestre, azután ácsorogjon és tolongjon az Országos Faértékesitő Hivatal előszobájában egy hétig és akkor végre megmondják neki, hogy majd ha sorra kerül, felebarátom, akkor majd kap fát. Üdvös állapot ez? Hiszen ezeket a szükséges építéseket így erővel, azt lehet mondani, kitalált eszközökkel akadályozzák. Ezért én azt mondom: meg kell szüntetni az ilyen központokat, amelyek csak az egészséges forgalom akadályozói, fel kell oszlatni őket és a közigazgatási hatóságokhoz, a kerületi és járási erdőhivatalokhoz kell az ilyen kérdések elintézését áttenni, amelyekhez nem szükséges napi járó földeken vasúton utazni s amelyek eligazítják a kérdést egy-kettőre, gyorsan és minden költség nélkül, (ügy van.) A vizmizériákról is meg kell emlékeznem, amelyek nemcsak az Alföldön vannak meg, hanem az ország számos más vidékén is. Ennek az az oka, hogy a vizárkok megteltek, a hidak elromlottak és bizony a nyáron nagyon fenyeget bennünket az a veszedelem, hogy a víz megállván a földeken, a termés jórésze sok vidéken kárba fog veszni. A vizárkok helyreállítása törvényhatósági feladat ugyan, mégis bátorkodom felhívni a belügyminister ur figyelmét, utasítsa a vármegyéket arra, hogy az elromlott közutakat, a betemetett vizárkokat, a megrongált hidakat sürgősen állíttassák helyre mindenütt. Minden vármegye központján van törvényszéki fogház, a fogházakban sok olyan rab, aki a négy fal között senyved. Ezeket kell kirendelni a közutakra, hogy ott felügyelet és kellő vigyázat mellett produktiv munkát végezzenek a köz számára. Bizonyára szivesen dolgoznának. T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy pár szóval kitérjek nemzeti hadseregünk kérdésére is. Én feltétlenül osztom az igen tisztelt honvédelmi minister urnák azt a nézetét, hogy a rátermettség és a nemzeti érzés az a fődolog, amely kvalifikál valakit arra, hogy a magyar nemzeti hadseregben tiszti állást viselhessen. Evvel a kijelentésével én teljesen meg vagyok elégedve, azonban ezen kijelentés mellé én kérem azt felvenni, hogy a rátermettség mellett legyenek lehetőleg tekintettel a magyar honosságra is. (ügy van !) Honvéd és közös között ne tegyünk különbséget, de tegyünk a között különbséget, hogy ki a magyar honos és ki a nem magyar honos. (Élénk helyeslés.) Én a,.l hiszem, hogy a mi tisztikarunkat igenis kiegészíthetjük teljesen magyar honosságú, magyar érzésű tisztekkel, (ügy van!) Én azt óhajtom, hogy legyen minél erősebb hadseregünk. De ez az erős hadsereg ne legyen parádéhadsereg, hanem produk16-*