Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

Ä Nemzetgyűlés 31. ülése 1920, nak munkájával arra rászolgál és ki legyen zárva az emberi társadalmat megillető javak élvezetéből az, aki a munka kötelessége alól magát kivonja. A magántulajdon használatában is az őskereszténység felfogásához kell visszatérnünk. A magántulajdon abszolutizmusát, amely a tulajdonosnak korlátlan jogot biztosit, akár javára válik a köznek, akár nem, véget kell vetni. Rá kell szoritanunk a tulajdonost arra, hogy tulajdonát a közjó érdekében használja. Azt hiszem, nem kell hangoztatnom, hogy távol áll tőlem a szociáldemokratáknak a tulajdonjogra vonatkozó felfog asa, az, amely már a szociáldemokrácia bölcsőjénél megnyilatkozott, hogy: la propriété c'est le vol, a tulajdon rablás, de azért egészen őszintén megvallom azt is, hogy a tulajdon szentségét sem szeretem emlegetni. In abstracto elismerem a tulajdon szentségét, in concreto azonban nem szeretem emlegetni, annál kevésbé, minél többször hangoztatják a tulajdon szentségét azok, akiknek egyébként semmi sem szent, sem az Úristen, sem az oltár, sem a lélek, csak a "Wertheim-szekrény. Ezt az ő különleges szentségüket az oltári szentséggel egy piedesztálra szeretnék helyezni és a vallás erejével is körülsáncolni. Világos, hogy ezzel a telhetetlen egoizmussal le kell számolnunk és vele szemben a józan, szociális felfogást kell győzelemre segitenünk. Mert hogy egyebet ne emlitsek, tűrhetnők-e azt, hogy egyes óriás birtokoknak nagy része műveletlenül maradjon, hogy gaz nőjjön ott, ahol búzának kellene teremni, hogy egyes nagybirtokosok tiz- és tízezer holdakat vadászterületté és parkká változtassanak át csak azért, mert ők annak a birtoknak a tulajdonosai? (ügy van!) Mi is a magántulajdon alapján állunk, de a magántulajdonnal való visszaélésnek végét akarjuk vetni. (Helyeslés.) A vagyonmegoszlásnak is az őskereszténység eszméjéhez kell simulnia. Az a társadalom boldog, amelyben kevés a milliomos, de melyben a milliók tisztességesen megélnek, (ügy van !) Az az állam erős, amelyben a politikai egyenlőséggel lehetőleg a szociális egyenlőség is párosul. Az a nemzet halhatatlan, amely a szociális igazságosságból meriti életét. Az az okos politika, amely megakadályozza óriási vagyonoknak néhány kézben való felhalmozódását és a társadalomnak két ellenséges osztályra, néhány milliomosra és millió nincstelenre való tagozódását. Az a nemzeti és az a szociális politika, amely a nemzeti jólétet nem a nemzeti vagyonnak puszta tömegében, hanem megoszlásának módjában és mérvében keresi (Ügy van! ügy van!) és az a keresztény politika, amely/ a kisemberek érdekeit karolja fel. Jól mondotta Tolsztoj, hogy az emberi társadalomnak az épülete piramishoz hasonlit, amely szilárdságát és megingathatatlanságát 'évi április hó 21-én, szerdán. Hl nem a vékony csúcsnak, hanem az erős középés a széles alapépítménynek, nem a felső tízezreknek, hanem a középosztálynak és az alsóbb néprétegeknek köszönheti, (ügy van! ügy van!) Azért tétovázást nem ismerő elszántsággal és következetes kíméletlenséggel kell megváltoztatnunk a gazdasági erőviszonyoknak azt a rendszerét, amely a liberalizmus jegyében fejlődött ki és amely a tömegeket kiszolgáltatta az önző kisebbségnek. jSTe bársonykózzel simogassuk a Mammon-szobrot, hanem romboljuk le és törjük le a plutokráciáhak a hatalmát. (Helyeslés a baloldalon.) Az eszközök ismeretesek : vagyonmaximálás, kisajátítás, magas vagyonadó, jövedelmi, örökösödési, luxusadó kivetése ; sőt a vagyondézsma is jogosult és annál jogosultabb, minél kirívóbb a nagy vagyon, minél tisztátalanabb annak forrása és minél pöffeszkedőbb az a fényűzés, amelyet a dúsgazdagok, a szegények vérén meggazdagodott dúsgazdagok kifejtenek. Ha egyes bankkrőzusok el is veszítenék vagyonuknak 50%-át, még mindig elég maradna nekik ahhoz, hogy emberhez méltó kulturéletet éljenek. Tehát törvény, mielőbb törvény a nagy vagyondézsmáról és főleg a háborús nyereségek nagy százalékának lefoglalása! (ügy van! Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Politikánk nem lehet más, mint a kisemberek politikája, (ügy van !) Egész figyelmünket a kisemberekre kell irányitanunk. Nem nehéz rájukakadni; ők képezik a nagy tömeget. E nagy tömegből elsőknek a tisztviselők, a közalkalmazottak tűnnek szemünkbe, akik társadalmilag ugyan a polgári osztályhoz tartoznak, de gazdasági szempontból a proletariátushoz. Türelmük a sok szenvedéstől megroppant, éhesek és rongyosak. Erdekükben már sok meleghangú felszólalás hangzott el, ígéreteket is kaptak, de ezekből nem laknak jól és nem is ruházkodnak fel. Ha csak szemernyi emberszeretet és szociális érzék van bennünk, legalább az egyszerű megélhetést feltétlenül bizsositanunk kell számukra. Nemcsak a humánus és szociális szempont kell hogy bennünket erre késztessen, hanem mint Kovács István igen t. képviselőtársam helyesen megjegyezte, fontos államérdek is, mert koplaló embert könnyű levenni a lábáról. Pauperitas maxima meretrix : a szegénység a legnagyobb kerítő, és jaj az államnak, jaj a nemzetnek, amelynek tisztviselői kara hűség dolgában nem szeplőtlen, (ügy van!) Aztán itt van a földmivelőnép, agrárállamnak, minő a mienk, természetes gerince. Ami ennek a népnek érdekében történik, az az ország egészének javát szolgálja, (ügy van!) Mégis elhanyagolták a letűnt kormányok. Mellőzték a földmivesosztály védelmét és vele együtt a mezőgazdasági kultúrának fejlesztését is. Rosszul tették. Mert ha van társadalmi osztály, amely minden megbecsülésre méltó, ugy az