Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
A Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi április hó 21-én szerdán, Rakovszky István és Bottlik József elnöklete alatt. Tárgyai : Az államháztartásnak 1920. évi február—április hónapjaiban való viteléről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. — A Mentelmi Bizottság jelentése b. Szterényi József mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában. — Elnöki előterjesztések. —• A legközelebbi ülés idejének és napirendjenek megállapítása. — Virter László interpellációja a fővárosi közúti közlekedés tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. — Frühwirth Mátyás interpellációja a köz- ós magánalkalmazottak villamos és vasúti bérletjegyei tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. — Perlaki György interpellációja a mezőgazdasági cselédek családjainak kilakolása tárgyában. — Jaros Antal interpellációja a vadászati bérletek tárgyában. — Budaváry László interpellációja a fővárosi alkalmazottak által a gáz- ós villanyfogyasztás terén élvezett árkedvezéseknek a fővárosi alkalmazottakra való kiterjesztése tárgyában. — A belügyminister válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : SimonyiSemadam Sándor, Soós Károly, Dömötör Mihály, b. Korányi Frigyes, Emich Gusztáv, H aller István, Benárd Ágost, Szabó István (nagyatádi), Szabó István (sókorópátkai). (AZ ülés kezdődik d. e. 10 ora 25 perckor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Frühwirth Mátyás jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Kontra Aladár jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Szabó Sándor jegyző ur. Szólásra soron van? Frühwirth Mátyás jegyző: Grieger Miklós! Grieger Miklós: T. Nemzetgyűlés! A magyar nemzet, a nyomorgó társadalom tőlünk nagyszabású, a felebaráti szeretetet, az emberiség testvériségének elvét megvalósító, szociális politikát kivan, olyan intézkedéseket, melyek a nemzeti javakat nem néhány plutokratának, hanem a nemzet nagy egyetemének biztosítják; olyan gazdasági helyzetnek a megteremtését, amelyben minden dolgozó ember munkája fejében tisztességes megélhetést talál. Es joggal! Am amidőn elismerem, hogy a nemzetnek és társadalomnak jogában áll a kormányt és a Nemzetgyűlést a keresztény elvek és erkölcsök alapján álló szociális reformokra serkenteni, ama meggyőződésemnek is adok kifejezést, hogy a társadalmi és gazdasági reformoknak az emberek megújhodásával kell kezdődniök, mert ahol nincsenek férfiak, akik megborzadnak felebarátaik ínségétől, akiknek fáj embertársuk nyomora, akik az egyes embert nem elszigeteltségében, hanem a nagy szociális testhez való hozzátartozóságában veszik, ott szociális megújhodásról szó sem lehet és csődöt mond a legalaposabban kigondolt és megtervezett szociálpolitika is. (Ugy van!) Maholnap 2000 esztendeje annak, hogy Krisztus, akinek nevét e teremben tisztelettel kimondom, recepttel szolgált a modern világ betegségének gyógyítására és azt mondotta : Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ha ezt a receptet követjük, ha a gyakorlati kereszténység és szociális igazságosság élő valóság lesz, akkor ismét béke és megnyugvás vonul a felzaklatott és kétségbeesett szivekre. A nemzetnek és a társadalomnak ezzel is tisztában kell lennie. Nekünk, a kormánynak és a Nemzetgyűlésnek az a kötelességünk, hogy keresztényszociális politikát folytassunk, azaz odahassunk, hogy a politikai, gazdasági életünket irányító törvényekben és intézményekben a keresztény elvek és erkölcsök alkalmaztassanak és a keresztény erkölcs-bölcseleti felfogás érvényesüljön. Törvényhozói működésünkben első kötelességünk, hogy a munka jogára és kötelességére vonatkozó őskeresztény felfogást megujitsuk, azt, amely ellensége a korhadt járadék-rendszernek 3 amely megköveteli, hogy az emberiség anyagi boldogulásához és anyagi kultúrájához szükséges munkában mindenki tehetségéhez és erejéhez képest résztvegyen s amely komolyan veszi az írás igéjét. Aki nem dolgozik, ne is egyék. Arra kell törekednünk, hogy csak annak legyen jussa a mindennapi kenyérhez, aki kezének vagy agya-
