Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-30
r  Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. 'évi április hó '20-án, Uédàen. 99 azt, — és ha korábban megcsináltuk volna, akkor jobban is sikerült volna a megoldás — bogy át kell térni a tisztviselők illetményeinél a fixfizetés mellett a természetbeni járandóság rendszerére. Ezt azonban nem tökéletlen beszerzési csoportokkal kell keresztülvinni, hanem ugy, hogy az a tisztviselő épugy megkapja a maga konvencióját az államtól, ahogyan megkapja a gazdasági alkalmazott a maga gabona-, lábbeli-, szalonna- ós egyéb konvencióját a gazdától. A tisztviselői kérdésnél is vannak azonban olyan régi bűnök, melyekért sem a mai kormányt, sem a mai Nemzetgyűlést felelősségre vonni nem lehet. Franciaország után ugy szólván mi volunk a sorban azok, ahol a legtöbb állami alkalmazott volt. A liberális politika iparkodott az államtól függő helyzetben levőknek számát szaporítani, hogy minél több szavazója legyen, de azzal már nem igen törődött, hogy azokat el is birja látni. Ezért azonban iegkevésbbé sem lehet szemrehányást tenni a tisztviselői osztálynak és amennyire elhibázott lenne elzárkózni a tisztviselői osztály jogos követelései elől, ép annyira perhorreszkálom azt, hogy ez a kérdés politikai eszköznek használtassák ki, mert a tisztviselői osztály ügye nem egyes hisztérikus fenyegetődzők dolga, hanem mindnyájunk szent ügye. Elismerem, hogy az állam pénzügyi helyzete rendkívül sötét és talán több jó termés kell hozzá, hogy a horizont tisztuljon. A szegény állam azonban kénytelen hozzányúlni a tehetősebb, a kevésbé szegény polgárok zsebéhez. Nem volt még pénzügyminister Európában, akit biztatni kellett volna az adóbevételek behajtására és nem akarom a mi pénzügy ministerünket sem biztatni erre, . . . Somogyi István: Pedig biztatni kell Schandl Károly : . . . azonban, mindenesetre az a látszat, hogy a pénzügyminister ur a bársonyszékbe is elhozta azt a jó szivét, amely őt a szövetkezeti eszme szolgálatában jellemezte, amikor a szövetkezeti kisemberek ügyeit intézte. Az állami bevételek terén ugyanis aránytalanul is nagy a visszaesés, amit az adóilletékés egyéb reformokkal kell pótolni, Azt hiszem, hogy a vagyondézsma elől nehezen fogunk kitérhetni. Ezzel egyidejűleg a progresszivitás elvét is keresztül kell vinni az adózás minden terén, mert hiszen ez járuléka a keresztény politikának. Szükség van uj adókra és pedig luxus adókra, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) hogy a forradalmi és háborús nagytőke, amely ma meglehetősen frivolan csúfolja szembe a keresztény irányzatot, szintén vállaljon részt az állam terheiből. Itt van pl. abörzeés az értékpapirforgalmi adó. Szinte milliárdnyi bevétel kinálkozik abból, ha a börzei nyereséget és az értékforgalmat is épugy megadóztatjuk, mint pl. a földbirtok vagy más i ngatlanok jövedelmét. (Élénk helyeslés.) A régi rezsim égbekiáltó bűne volt az, hogy mig a földet és a házat megterhelte, addig azt a könnyen élő bankárt, a ki sokkal könnyebb munkával, talán munka nélkül, tízszer és százszor annyit szerzett tőkéjével, mint a gazda, meglehetősen mentesítette az adó alól. (Felkiáltások : Semmit sem fizetett!) A régi liberális kormányok a gazdák sürgetésére annak idején behozták a börzeadót, ez azonban olyan nevetségesen csekély kulcscsal volt kapcsolatos, hogy adónak egyáltalán nem is lehet tekinteni. A földmives politikának régi követelése a börzeadő és ezt most is követeljük, azzal a kijelentéssel, a mit innen, azt hiszem, már többen megtettek, hogy a földmives- és gazdatársadalom nem bújik ki az állami teherviselés alól, szívesen vállalja a terheket, de azok legyenek arányosak ég mindenki egyformán viselje azokat. (Ugy van ! Ugy van! jobb felől.) En igazságot szeretnék a bankokráciával szemben is. Ez a bankokrácia, a melyet mindennek lehet mondani, csak magyar érzésűnek, kereszténynek nem, annak idején a hadikölesönöket vállalta, de a hadikölcsönok terhei alól meglehetősen szabadult, hiszen azokat legnagyobb részben áthárította. Azonban nem birt szabadulni a hadikölcsönok terhei alól az a keresztény kisember, az a földmives, iparos^ tiszt* viselő, akinek ma is odahaza vannak fiókjában a kamatozatlan kötvények. A pénz felülbélyegzésénél körülbelül ha* sonló volt az eset. Nem akarom ezt a kormány szemére hányni, mert hiszen ő sem tehet róla, de tény az, hogy a vidéki pénzintézetek is alig 10—15.000 koronát bélyegeztettek felül, mig ismerek tisztviselőket és rokkant földmivescsaládokat, akik majdnem egész vagyonukat felülbélyegeztették. Somogyi István: Azoknak vissza kell adni! Schandl Károly: Én, aki a felülbélyegzés idején sem riadtam vissza attól, hogy lemenjek a kerületembe és akkor számoljak be több községben törvényhozói munkásságunkról, azon célzattal is, hogy felvilágosítsam választóimat a felülbélyegzés célzatáról, szükségességéről. Talán bizonyos jogcímet tarthatok arra, hogy teljes tisztelettel kérjem a pénzügyminister urat, hogy már csak a közmegnyugvás érdekében is mentesítse utólag a legkisebb tőkéket, — nem jelölöm meg a határt, azt teljesen rá bizom — a szegény emberek legapróbb tőkéit és egyúttal az altruista célzatú kisebb tőkéket is mentesítse a felülbélyegzés alól. (Helyeslés.) Mielőtt a pénzügyi reformok teréről távoznék, méltóztassék megengedni, hogy csak nagyon röviden kitérjek a kisgazdaközönség régi követelésére, t. i. a kisüstök rendszerének visszaállítására (Halljuk ! Halljuk !) és pedig ennek történelmi előzményeire is. Mikor a háború folyamán a rézrekvirálás megkezdődött és a kisüstöt mint rézanyagot kezdték rekvirálni, mi a Gazdaszövetségből kértük 13*
