Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

100 A Nemzetgyűlés 30. illése 19k a közös hadiigyministert is arra, hogy a kisüstöket hagyják meg a gazdáknál, hiszen más rézanyag is van az országban. Akkor megnyugtattak bennünket, hogy a kisüstöket vissza fogják adni. Rá egy félévre következett Teleszky János pénzügyminister szeszadójavaslata, amely az egész kisüst-rendszert megszüntette és a központi főzdék rendszerét hozta be. (Egy hang a jobboldalon: Nem voltaic be!) Akkor annak ellenére, hogy a szövetkezi és gazdaköri sajtóban több hétre kiterjedő kampányt rendeztünk ez ellen a javaslat ellen, az egész régi parlamentben csak 5—6 képviselő akadt, aki a kisüstök eltörlése ellen felszólalt. Elismerem, nemcsak a mi pártunk köréből akadtak, mint pl. nagyatádi Szabó István, hanem más pártok részéről is, igy Huszár Károly, Eakovszky István és többen felszólaltak ez irányban. De jellemző a múlt parlamentre, hogy mindössze 5—6 képviselő akadt csak, aki a kisgazdák ősi joga érdekében félszólalt. Akkor a gazdák a veszett fejsze nyelét akarták megmenteni ós a központi főzdék engedélyének megszerzése érdekében szövetkezetekben akartak tömörülni. És mi történt ? A pénzügyminister, Teleszky János, mindössze néhány hetet engedett arra, hogy az egész országban ezt a szövetkezeti mozgalmat megszervezhessék. Nagyon természetes, hogy ilyen körülmények között a központi szeszfőzde-engedélyek legnagyobb része akkor, az első intrádára magánvállalkozók kezeibe került. Nagy János (tamási) : Zsidó kézbe ! Schandl Károly : Ezek azután meglehetősen meg is tollasodtak ebből. Ï. Nemzetgyűlés! Nagyon helyes dolog, hogy a trafik- és az italmérési jogosítványokat revideáljuk, azonban a sokkal zsirosabb falatok itt vannak, mert a központi főzdék révén jutottak meglehetős számban galíciaiak is olyan jogosítványhoz, illetve bérlethez, amelynek révén megmilliomosodtak. Nem azt mondom, hogy galíciaiak kezébe került a jogosítvány, de a legtöbb helyütt, egyes helyeken még a szövetkezeti szeszfőzdéknél is, ők kerültek oda a jogosítvány élvezőinek és mások csak strohmannok voltak. A kisüstök visszaállítása bent van a Kisgazda- és Földmivespárt programmjában, ezt tehát a mi pártunknak becsületbeli kötelessége keresztülvinni. (Helyeslés jobb felöl.) Ezzel szemben két ellenvetést hoznak fel. Az egyik az, hogy a kisüstön való főzés megkönnyíti az adóeltitkolást. Ezzel szemben csak arra hivatkozom, hogy tessék megpróbálni valakinek egy évadon keresztül fináncnak lennie, akkor meg fogja látni, hogy a központi főzdék sem estek a fejük lágyára. A másik kifog as az, hogy mi lesz akkor a központi főzdékkel, ha a kisüstöket visszakapják a gazdák ? (Egy hang jobbfelöl : Megkeresték már a befektetésüket!) Erre pedig az a válaszom, hogy hiszen a központi szeszfőzdeszövetkezetek nem csupán szeszfőző szövetkezetek, hanem gyümölcsértékesitő szövetkezetek is '. évi április, hó 20-an, kedden. ós elsősorban azok. Senkinek eszébe sem jut közülünk^ hogy talán parlagon hagyjuk heverni a központi főzdék épületeit és berendezéseit. Mi lehetővé akarjuk tenni azoknak is, hogy feldolgozzák a cefrét, barackot, szilvát, csak versenyezzenek a kisüstökkel és meg fogjuk látni, hogy igaz-e a magyar kisgazda felfogása, hogy a kisüstön főzött pálinkának nincsen párja. (Ugy van! jobbfelöl.) Hivatkozom Drucker Jenőnek, a Fruktus kitűnő vezérigazgatójának most megjelent brosürájára, amelyben annyi hivatást sorol fel mint a központi szeszfőzdék feladatait, hogy egyáltalában ne legyünk kétségben aziránt, hogy a központi szeszfőzdék azért meg fogják találni gazdasági hivatásukat. Nem kell tehát félteni a központi szeszfőzdéket, hanem igenis félteni lehet azt a nemzeti vagyont, amely a cefrében, a szilvában, a barackban kárbavész azáltal, hogy ezeket a terményeket kiöntik az árokba, miután a központi főzdébe nem szállítják be, mivel az messze van

; vagy más okból nem birják oda beszállítani. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az állam pénzügyi érdeke is azt kivánja

3 hogy ezen a rendszeren változtassunk és engedjünk a kisgazdák sürgető kívánságának. Itt a pénzügyminister ur iránt elismeréssel kell adóznom, mert ő, amennyiben magától megtehette, egy rendeletet bocsátott ki és a kisüstök rendszerét legalább részben visszaállította, t. i. azokban a községekben, ahol nincs központi főzde; ott a községek megkapják a kisüstön való főzés jogosítványát. Természetes azonban, hogy a községekhez is hozzáférkőznek mások és igy a pénzügyminister hibáján kivül megint csak az Ausländerek jutnak hozzá a kisüstön való főzéshez, a kisgazdák pedig kimaradnak belőle. Magyarországnak a jövőben méginkább, mint a háború előtt, agrár-államnak kell lennie, mert a pusztító forradalmak után — úgyszólván — jelentékenyebb érték nem maradt meg ebben az országban, mint a föld és a földmivelő nép ősereje. Örömmel látjuk, hogy a kormánynak sikerült az ipari termelést valamennyire lendületbe hoznia, azonban kétségtelen igazság marad, hogy a kátyúból mégis csak a magyar mezőgazdaság rántja ki a közgazdasági élet megrekedt szekerét. Ebből a szempontból örülnie kellene minden jó hazafinak, hogy a magyar földmives nép oly óriási érdeklődést tanusit az ország jövője iránt, hogy egy hatalmas pártot, egy többségi pártot küldött ide a Nemzetgyűlésbe. A régi liberális aera évtizedek óta folytatott túlzó merkantilista politikájának természetes és szükségszerű következménye az, hogy a keresztény kisgazda- és földmivespárt a parlamentben megjelent és többségre jutott. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mezőgazdaságunkat produktívvá tenni és a földmivelő nép részére visszaszerezni a gazdái-