Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

e4 A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920, évi február hó 26-án, csütörtökön. helye az ütközések miliőjében. (Igaz! Ugy van/) Lehetnek kényszerhelyzetek, lehetnek nagy szükségességek, lehetnek úttalan utak, amelyekbe épen a jog kerget minket bele a summum jus summa injuria alapján. (Igazi Ugy. van!) Nekünk következőleg tiszteletben tartva a jogot, sőt a lexnek hivei lévén, épen a lex fölött álló célok kultusából kell követelnünk azt, hogy írott jog nélkül igényeinknek, a nemzetijeiét igényeinek érvényt szerezzünk. (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Mikor olyan aggályosan legális embert látok, eszembe jut Jónás próféta, aki a nagy Ninive városát, annak fuldoklását, nyomorát látván, nem törődött vele, hanem a tökindák árnyékában vonult meg. De azt mondja a biblia, hogy az Úristen férget küldött, amely megfúrta az indát és a tök-inda, a levele, a lombja elhervadt. Azok a túlzó legalisták olyan Jónás próféták, (Derültség. Félkiáltások jobb felöl : Bárczy !) akik a betűk lombja alá meghúzzák magukat, ez jólesik nekik és nem törődnek azzal, hogy a nagy város, a nagy civitas — nem a civitas Ninive, hanem a civitas Hungari ae — tönkremegy. (Igaz ! Ugy van !) Nem féltem a magyar népet (Halljuk ! Halljuk !), hogy ezáltal nem tudom, miféle helytelen irányokra teçélődik. Én azt olvastam, hogy Pitt, a jeles angol, és társa, Bums, megtanították az angol népet egy fontes disztinkcióra, a forradalom és a szabadság közti disztinkcióra. Meg vagyok győződve, hogy a magyar nép józansága, a magyar nép tisztessége megtalálja a disztinkciót a kényszerhelyzet és az önkény közt. (Helyeslés jóbbfélől.) Más az önkény és más a kényszerhelyzet. (Igaz ! Ugy van!) Az önkény szabadságot ront, a kényszerhelyzet pedig szabadságot teremt, és pedig a népnek ereje, vágya, energiája, mondhatjuk jogi energiája által. Mi tehát nem akarunk itt valami kivételes helyzetet, senki eszeágában sincs ez ; nem akarunk valami forradalmi állapotot, nem érezzük magunkat forradalmároknak, ellenkezőleg, alkotnianyozóknak érezzük magunkat. (Igaz! Ugy van !) És ha még egy példát szabad felhoznom, ugy vagyunk ezzel a Magyarországgal, mint egy fuldoklóval. Minden ember saját mozgásának alanya és meghatározója. Őtőle függ, hogy hova menjen, de ha valaki a fuldoklót megragadja és odaviszi, ahova —- mondjuk — nem akarna, az nem önkény, hanem jótétemény. Mi is megragadjuk ezt a fulladozó magyar népet, rftm azért, hogy a jogát letörjük, hanem azért, hogy megmentsük s ezáltal szabadságát biztosítsuk. (Éljenzés és taps.) Hasonló pszichológiai konsziderá ciók vezetnek engem az államfő hatalmának, jogkörének meghatározásáról szóló törvénnyel kapcsolatban is. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy a nemzet hatalom, hogy a nemzeti szuverenitás képes magából kifejleszteni, — ha szabad azt mondani — kigyöngyözni mindazokat a szerveket, mindazokat az eszközöket, amelyek létének biztosítására szükségesek. A nemzet elküldött ide minket, hogy Nemzetgyűlésbe üljünk, de, ugyebár, a Nemzetgyűlés maga néha valamiféle zsákutcába kerülhet, valamiféle elkényszeredett helyzetbe. Következőleg ebben a Nemzetgyűlésben magában van meg a hatalom, mert megvan a szükséglet, hogy magából teremtsen egy közeget, amely hiányosságát, esetleges gyarlóságát néhanapján kiigazítsa és ez a szerv az államfő. Nekem egy olyan államfő kell, amely nem lárva, nem álarc, olyan államfő kell, amely hatalom és erő. (Ugy van !) És azért azokkal az előbbi törvényjavaslatokkal, amelyekben az államfőnek még a Ház feloszlatására való hatalma sem volt, egyáltalában nem rokonszenveztem. Nekünk nem báb kell, nekünk nem cím kell, nekünk orgánum kell, erős kar kell. Mondj uk csak ki, ne félj ünk tőle, kar kell, hatalom kell, amely a szabadságot szolgálja. (Éljenzés.) Egy jól beállított tekintélytől, egy jól megszervezett hatalomtól sohase féltsük a szabadságot. (Felkiáltások : Vilmos császár !) Az abszolút hatalom ép ugy teheti tönkre a szabadságot, mint a hatalom hiánya. Ha nincs hatalom, ha nincs tekintély, olyan tekintély, amely az egységet megteremtse és megóvja, akkor épen olyan rosszul állunk, mint akármiféle abszolutisztikus kormány alatt. (Ugy van!) Tönkre mennénk. Tehát nekünk az egységet még ebben a Nemzetgyűlésben is valamiképen biztosító orgánumra van szükségünk és ez a biztosító orgánum, ez a tekintély, ez a hatalom az államfőben. Ahogy nem elég a hordóhoz a donga, hanem kell hozzá még abroncs, ahogy a kévéhez nem elég a kalász, hanem kell hozzá szalmakötél, a hogy a társadalomhoz nem elég a tömeg, hanem kell bele valami szellemi egység, ezt a szellemi egységet az auktoritás, és pedig az a csengő, hatalmas, tennitudó auktoritás teremti .meg. (Ugy van! Ugy VOM! Taps.) Ezt pedig nem vehetjük mi indi vi dualisztikus önkényünkbe")], nem értem ám magunkat, hanem egyáltalában a tekintély iránti tiszteletlenséget, amely a mai kornak betegsége ; nem vehetjük ezt a tekintélyt máshonnan, tehát vennünk kell önmagunkból és fel kell azt ajánlanunk annak az államfőnek, fel kell ajánlanunk a kardot, a jogart, mint ahogy a koronázáskor a prímás átadja a kardot a királynak azzal a szóval : Hatalom, de hatalom, amely a gyöngét segítse, amely az árvát védje, amely a védtelent biztosítja, amely az egész számára a biztos boldogulás útjait kiküzdje, kivívja. (Elénk helyeslés és taps.) Nem félünk az erős kéztől. Nekünk erős kéz kell, de nem ököl, amely lecsap, hanem erős kéz, amely a gyeplőt tartsa. (Ugy van ! Ugy van !) és a haladásnak biztos irányát biztosítsa. Nekünk ilyen erős kéz kell. Nagyon jól emlékszem, mikor azon a. novemberi..napon, azon a csatakos vasárnapon bevonult a nemzeti hadsereg és a közönség látta azokat a plakátokat, látta azt a kormánykereket, amelyet két erős kar tart, mintha akkor az élet uj vigasztalásai szállták volna meg a lelkeket ! (Ugy van ! Ugy van !) Megérezte, hogy most vége van annak