Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

r À Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. 65 a rabszolgaságnak, amelyet a népszabadság ne­vében, a proletárdiktatúra nevében diktáltak reá, (Felkiáltások balfelől : Zsidó népbiztosok f) megérezte, hogy most szabadul fel a tekintélyte­lenségnek, a kormánytalamságnak, az anarchiá­nak rettenetes nyűge alól. (TJgy van ! TJgy van !•). Igen, nem kivánhatunk mi jobbat Magyar­országnak, mint egy erős kormányzót, olyan Hu­nyadi János-féle kormányzót. (Általános élénk éljenzés és taps.) Az ilyen kormányzónak adjuk a hatalmat bizalommal és ahogy a t. képviselőtár­sam mondta : legyen benne elsősorban is erkölcsi hatalom, (TJgy van! TJgy van!) természetes do­log, mert a fizikai hatalom az erkölcsi hatalomnak garanciája nélkül nem biztosit ja az embereket és a nemzetet, hogy szabadságát megőrzi a hatalom­mal szemben. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Azt is kifejezésre kell hoz­nom, hogy mikor mi a Nemzetgyűlésnek és a nép szuverenitásának szempontjából tekintjük mind­azt, amit itt alkottunk, amit dekratálunk, akkor minket egy más gondolat is he vit. Mindezekkel az alkotásokkal, amelyek az alkotmányosság helyre­állítására, az államfői hatalomnak meghatározá­sára vonatkoznak, mi az alkotmányban és mind­ezekben az intézményekben nemcsak a formát, hanem a tartalmat nézzük, nemcsak ezt a szervet, hanem a bele való lelket is rögzitjük és azt mond­juk : adjatok nekünk minél előbb, sürgősen ma­gyar alkotmányosságot, állítsátok azt helyre ! Tudjátok miért ? Azért, mert ezt a magyar alkot­mányosságot minél előbb telíteni kell azzal a régi magyar keresztény nemzeti tartalommal, azzal a keresztény nemzeti lélekkel. Mert valamint azok, akik ezt a lelket kilopták a magyar népből, vagy legalább a magyar vezetőkörökből, dön­tötték meg az alkotmányt, épugy, akik az alkot­mányt szeretik, azoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az a tartalom, az a lélek legyen meg benne (Elénk helyeslés.) s ez a lélek, tudjuk mindnyájan, a keresztény nemzeti szellem, ez a magyar alkot­mánynak a lelke. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Biztos, hogy 1867 óta az önfeledésnek kor­szaka borult ránk, főleg az utolsó 30 esztendőben, az önfeledés korszaka, amely kilopni engedte a •magyar szivekből, a magyar lelkekből a magyar keresztény eszményeket, (Taps.) valamiképen a blazirtságnak a korszaka, amely nem vette észre, hogy hol vannak az igazi tartalmak s szégyenkezni. kezdett, mert be volt oltva folyton csak a frázisok, a jelszavak bámulatától és elfelejtetté saját nem­zeti keresztény nagy értékeit. (TJgy van! TJgy van !) • Nekünk tehát alkotmány kell, amelyet telje­sen ezzel a keresztény nemzeti szellemmel telit­sünk. Nekünk nem kell annak a nagy nyugatnak a bámulata, nem kell a bámulata annak a fenséges nagy demokráciának, amely arrafelé van, ahol a nap nem kél, hanem leáldozik, leáldozik igazán a szabadságnak napja is sokféle tekintetben. Ne­künk nem kellenek azok a frázisok antimilitariz­NEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KOTE musról, pacifizmusról, melyek főleg frázisok, mert hiszen ami ebben igaz eszményi tartalom van, azt az emberiség egész fejlődése hozza magává], de ezt a mérget, amellyel bennünket folyton beolta­nak, ezt nem tűrjük tovább magunkban. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Gunda Jenő : Zsidó sajtó ! Prohászka Ottokár: Nekünk nem kellenek olyan antimilitaristák, akik a háború idejében Druckebergerek voltak, (Taps.) akik mindig a front mögött szolgálnak és csak arravalók, hogy a frontot megbontsák. (Taps.) Nekünk nem kelle­nek pacifisták, akik a nemzeti erőt, a nemzeti erő érzését valamikép lefokozzák és azután Európa könyörületére appellálnak. (Taps.) Nem kellenek olyan cingár lelkek, akik a derék szövetségest — csak Mackensenre gondolok (Éljenzés.) — meg­rugdalják (Taps.) s ugyanakkor a mi ellenségeink kezéről testvéreink, fiaink vérét lecsókolják. Ne­künk az ilyenek nem kellenek. Meskó Zoltán : Láttuk Pesten, mikor a ro­mánok itt voltak ! Prohászka Ottokár : Nekünk ezzel szemben egy konstruktiv irányzat, erősen magyar keresz­tény érzés kell, (Taps.) és kívánom, adja Isten, hogy ebben a Nemzetgyűlésben a géniusz loci — minden helynek van valami genius locij a — a ke­resztény magyar nemzeti érzés, nemzeti büszke­ség, erő és öntudat legyen. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Végül nekünk ez az alkotmány megint csak hid, amint azt mások is emiitették, a szakadék felett, az anarchiának szakadéka felett, amely­nek szélén még folyton imbolygunk, hid ez a szo­ciális alkotások mezejére. (Helyeslés és taps.) Mert ezt a magyar nemzetet nem szabad többé meg­csalni. (Taps.) Ez a magyar nép akkor reménye­vesztett lesz, ha folyton csalódik. Csalódott Káro­lyiban, csalódott a szocialistákban, akik rához­ták a proletárdiktatúrát és eddig még nem látott eredményt ettől a keresztény nemzeti reneszánsz­tól sem. Kivánom, hogy ebben ne csalódjék, kívá­nom, hogy ne csalódjék bennünk, ebben a Nem­zetgyűlésben. (Taps.) Mert jelszavakkal .éhség és nyomor ellen küzdeni nem lehet, sem vörös, sem fehér j elszavakkal, hanem csak kenyeretadó, mun­kát biztosító nemzetmentő tényekkel. (Helyeslés és taps.) Mi tehát ezt a törvényjavaslatot, mint alap­vetést megszavazzuk. Ezen az alapvetésen gyor­san, okosan, állambölcsességgel, honszeretettel, továbbépíteni akarunk, bogy a Nemzetgyűlést összehívó,, vérző, éhező magyar nemzetet kielégít­sük, hogy méltán mondhassa : titeket küldtelek, bennetek biztam, titeket nem hívlak vissza, ha­nem teremtsetek, alkossatok, segítsetek ! (Hosz­szantartó élénk éljenzés és taps minden oldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az idő előrehaladván, tárgyalásain­kat félbeszakítjuk. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom