Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. év szerveinek személyi részében változások következtek be, érinthetetlen maradhatott és maradt. (ügy van! jobb felől.) De én még attól sem félnék, ha ezt a lépésünket, ha egyáltalán az egész Nemzetgyűlésnek létét forradalminak jelentenénk is ki. Forradalom és forradalom között sok a különbség és sokszor, amikor az események bátorságot vesznek maguknak maguk szerint alakulni és eltérni kissé a Corpus Juris pergamentlapjaitól, eltérni a tudósok elméleteitől : ezt is forradalomnak szokták nevezni ; pedig lehet, hogy épen egy egészséges fejlődést jelentenek, lehet, hogy a természetes fejlődés talajából kinőtt erőknek a jelentkezései csupán. így van, t. Nemzetgyűlés, ezúttal is. A viszonyok megváltoztak. Épen az előadó ur mutatja ki, hogy annyira megváltoztak, hogy lehetetlenség ezekkel a viszonyokkal szembehelyezkednünk. Ezek a viszonyok félretették a mi alkotmányunknak egy részéi}, lehetetlenné tették azt, hogy egyes törvényeink és e törvények alapján az államnak egyes szervei továbbra is működjenek. Már most ha ez a lehetetlenség megvan, ha a nemzet a maga életösztönénél fogva — mert hiszen az élet folytonossága meg nem szakítható egy pillanatra sem — tovább akar élni és megtalálta a maga számára a modus vi vendit, akkor, — mert ez az egész nemzet összakaratának megfelel — ha ezt forradalomnak neveznék, ha ezt uj jogalkotásnak neveznek is, akkor sem találnék én ebben semmi kivetni valót. De mégis az kedvesebb nekem, hogy mi a mi ezeréves alkotmányunkhoz ma is ragaszkodunk és amikor ezt a javaslatot s a nemzetnek ezt a Magna Chartáját tárgyaljuk, — mert erről van szó, amikor az uj keresztény Magyarországnak alapjait kezdjük most lerakni, — azt szeretném, -azt tartanám kedvesebbnek, hogy mi ezzel igenis a mi régi alkotmányunkhoz ragaszkodunk. Régi alkotmányunkban azonban nemcsak a nemzetnek és polgárainak szabadsága van dekretálva. Ennek az alkotmánynak egy jó része a nemzetnek, az állam polgárainak rabszolgaságát is konstituálta, jelentette. Hogy mégis érvényben maradhatott szinte máig, ezt csak annak a fegyveres hatalomnak köszönhette, amely a nemzet ellen a hatalom érdekeinek megvédésére mindig készen állott. A nemzet századok óta hibáztatja alkotmányának egy jó részét, azokat a részeit, — épen a törvényhozás formaságaira is vonatkozik ez — amelyek ennek a nemzetnek lélekzését, szabad érvényesülését korlátozták mindenkor. (Igaz! ugy van ! jobbfelől.) Ma tehát, amikor megszűnt az a fegyveres hatalom, amely a valódi nemzeti akaratot, hogy változtasson ezeken a törvényeken, változtasson az alkotmánynak ezeken a rendelkezésein, nem engedte érvényesülni, ma, amikor megszűnt ez a fegyveres hatalom s a nemzet akarata előtörhet, hiba lenne, ha mi a Corpus Jurisunkból nem törölnők ki a szabadságunk korlátozásait és szolgaságunk intézményeit is. (Elénk helyeslés jobbfelől.) De ki sem kell töröl4 február hó 26-án, csütörtökön. 59 nünk, kitörölte azokat az idő, kitörölték a befejezett tények erejét jelentő események. Nekünk ezeket egyszerűen csak tudomásul kell vennünk s tudomásul is vesszük. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) De, mondom, én most attól az egytől eltekintve, hogy alkotmányunkból épen a viszonyok segítségével, az események erejével kihagyottnak akarom tekinteni mindazt, ami ezt a nemzetet szolgaságra kárhoztatta, mégis ragaszkodom a régi alkotmányhoz. Mert mikor ez a javaslat azt mondja, hogy a Nemzetgyűlést, a nemzetet szuverenitás illeti meg, akkor tulajdonképen nem azt mondja, hogy népszuverenitás alapján jöttünk mi ide össze, hanem azt mondja igenis, hogy történelmi képződmény vagyunk. Népnek azokat az atom-milliókat szoktuk nevezni, akik egy pillanatban épen az állam területén együttlaknak. Nemzetnek, államnak nevezzük azokat is, akik a nemzetnek temetőiben . porladnak, akiknek a lelke reánk az ő institúcióikban maradt, s akiknek a lelke bennünk is bennünk van, mert hiszen a mi magyar lelkünk is egy évezredes fejlődésnek végső eredménye. Mi ezzel a lélekkel vagyunk itt jelen ; ezt a lelket, az ily értelemben vett nemzetnek a lelkét tettük meg szuverénné és azzal, hogy magát a nemzetet és nem az épen most élő népmilliók összességét deklaráltuk szuverénnek, már ezzel a mi történelmünkhöz való ragaszkodásunkat kimutattuk. . Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azokhoz, amiket az előadó ur itt elmondott a javaslat részleteiről, nekünk nagyon sok hozzászólni val ónk nincs. Azokat magam is s azt hiszem, pártom is ,mindenben aláirjuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mégis méltóztassanak megengedni, hogy egy-két részletkérdésre is kitérjek. (Halljuk ! Halljuk !) Szabad polgárosult alkotmányos jogállam akarunk lenni, nemzeti jogállam és azért vigyáznunk kell, hogy semmi olyat alkotmányunkba be ne iktassunk, ami ezt a nemzetet megint megfosztaná majd ettől a minőségétől. Nézetem szerint ez ellen semmi sem történik a tárgyalt törvényjavaslatban, mert ha még ma nem is épiti ki az egész államszerkezetet minden utolsó részletéig, legfeljebb csak azt a hibát követi el, hogy a döntést halasztja el ; ha pedig a döntés elhalasztódik az állami élet egyes kérdéseiben, majd lesz módunk azokban még dönteni ; amiben pedig döntött, abban, azt hiszem, hogy szerencsésen döntött. Itt van az államfői hatalom gyakorlásának kérdése. Ennek a jogkörnek megírásában érvényesül a javaslatban az alkotmányos államokra érvényes az az elv, hogy az államfőnek inkább erkölcsi nagyságnak kell lennie, mintsem rettegett hatalomnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ez a javaslat ezt az elvet viszi keresztül, mert hiszen a nemzetnek, a Nemzetgyűlésnek és a Nemzetgyűlés felelős kormányának az állami életben megadja azt a domináló, fontos szerepet, amellyel szemben a kormányzó autokratává, abszolút úrrá sohasem 8*