Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

A Nwmzetgyülés 6. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. 53 tényezők és közjogi szervek nem működnek. Vagyis ez a helyzet — és ezen nem változtat azután azoknak a tényeknek, amiket elősoroltunk, semmiféle ilyen vagy amolyan j ogi megítélése — hogy az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között egyszerűen lehetetlenné vált, tehát az alkotmánynak helyreállítása a törvényhozásnak rendes utján is lehetetlen. Itt áll be a szükségessége annak, hogy az alkotmány helyreállitásáról és épen az állami főhatalom gyakorlásáról igenis rendelkezni kell, ezt a megszakadást meg kell szüntetni és valamiképen meg kell kezdeni az alkotmányos életet. A kérdés az, hogy ez kinek a joga ? Azt hiszem kérdés tárgya sem lehet, hogy ez a nemzetnek a joga (Ugy van!) és pedig nemcsak — hogy ugy mondjam — a nemzeti élet azon legfőbb törvénye jogán, hogy végre is minden nemzet a történelem folyamán jogosult a saját sorsa felett dönteni, de alkotmányválságunknak, amelyben vagyunk, vagy mondjuk inkább az alkotmányos folyamat megszakadásának természete is olyan, hogy a nemzetnek a j oga itt közbelépni. Mert, ugy-e bár azt mondjuk, hogy megszűntek működni az állami főhatalom gyakorlásának szervei, tehát ezeknek a szerveknek működéséről, a főhatalomnak gyakorlásáról intézkedni^ egyedül a nemzet jogosult. (Ugy van! Ugy van!) Ez felel meg ősi alkotmányunk szellemének, amely szerint minden hatalom a nemzettől ered, (Ugy van !) amiként a királyi hatalom is átruházott hatalom és pedig nemcsak a szabad királyválasztás korában, de akkor is, amikor már az örökösödési törvény folytán örökösödési a királyság. Alkotmányunknak ez a szelleme, a nemzetnek ez a joga érvényesül a királyság keletkezésekor is. Werbőczy a Hármaskönyv első részében az I. cim 6. §-ában ezt az ismeretes megállapítást viszi be (olvassa) : »Miután pedig a magyarok a Szentlélek kegyelmének ihletéből szent királyunk közremunkálása által az igazságnak felismeréséhez és a katholikus hit vallásához jutottak, s őt önként királyukká választották és meg is koronázták, a nemesítésnek, következéskép a nemességet érdeklő . . . stb. jogokat fejedelmükre és királyukra ruházták.« |De voltaképen a nemzetnek ez a joga érvényesül minden koronázáskor, és a nemzetnek ezt a jogát, vagyis azt, hogy minden hatalomnak forrása, soha nem is vonták kétségbe, vagy mondom, inkább igy : ez a j og mindig meg lett állapítva, akkor is, amikor alkotmányos életünk alatt alkotmányjogi viták keletkeztek az u. n. felségjogok körül. Ennek a Háznak több határozatát citálhatnám abból az időből, amely megállapítja, hogy minden j og voltaképen a nemzettől ered. (Igaz ! Ügy van!) Ha tehát a mi alkotmányunkban a legfőbb hatalmi j ogok ily átruházott j ogok ; ha azok nem gyakoroltatnak ; ha azok szerveinek működése megszűnik ; egészen világos, hogy rászállott a nemzetre az intézkedés joga. (Élénk tetszés és taps.) A történet folyamán is azt látjuk — ez épen analógia a mi esetünkre —, hogy valahányszor a királyi hatalom gyakorlásában állt be valamilyen szünet, akár széküresedéssel, akár pedig más akadály folytán, mindig a nemzet gondoskodott a királyi főhatalom ellátásáról. (Igaz ! Ugy van !) Sőt a pragmatica sanctio után—azért helyezek mindig erre a történeti korszakra külön súlyt., mert megvan, ugyebár, ennek a maga alkotmányjogi értelme — a pragmatica sanctio után az 1860. és 1861-iki felirati vitáknál pl. felmerült az u. n. gyámkormányzóság kérdése, s kétségtelen volt a képviselőháznak álláspontj a, hogy a gyámkormányzóság esetében annak ellenére, hogy örökösödési királyság van, nem a királyi család intézkednék, hanem a kormányzóról a nemzet gondoskodnék. (Igaz ! Ugy van !) ösi alkotmányunknak ez a szelleme j egecesedik ki a szent korona jogelméletében is. A szent korona tana szerint a szent koronában, amely forrása és átszármaztató] a minden hatalomnak, ebben a szent koronában a nemzet él. (Igaz ! Ugy van !) A korona a nemzetnek elven megtestesítőj e, (Igaz ! Ugy van !) A szent koronának u. n. közjogi elmélete voltaképen már annak a nemzetállamhatalmi jognak az elmélete, amelyet a nyugati államokban is — még ide lehetne..'sorozni Angliát is — hiába kerestünk. Á szent korona annak a közhatalomnak a kifejezője, amely a nemzetben birja a gyökerét és a királyra, a királyi hatalomra is csak a korona utján, a koronázás által a nemzettől ruháztatik át. (Igaz ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Az, hogy a szent '"korona a közhatalomnak az átruházója és minden közhatalom birtokosa, az onnan van, mert a koronához tartozik az államnak egész területe ; az onnan van, mert a szent koronához tartozik az államnak egész népe, mint szoktuk mondani, a szent korona minden tagja. '"(Igaz! Ugy van!) És ha a szent korona jogelmélete szerint is a szent korona magában egyesíti az államhatalom összes alkatelemeit, akkor csak világos, hogy ha ezeknek az alkatelemeknek, tényezőknek, közjogi szerveknek működése megszűnik, akkor a nemzet joga az, hogy ennek pótlásáról gondoskodjék. (Igaz ! Ugy van !) A kérdés tehát nem is az, hogy kié a jog, hanem az, hogy milyen formában gyakorolja a nemzet ezt a jogát; hogy mily módot kell és akart használni, hog}r a nemzeti akarat tényleg kifejezésre jusson, és pedig ugy jusson kifejezésbe, hogy egyrészt megfeleljen az alkotmányosság szellemének, másrészt hogy a nemzeti akarat megnyilvánulása minden kétséget kizáró legyen, mert végre is minden alkotmányban a formák felett is ez a lényeg. (Igaz ! Ugy van !) Ha már most ez a kérdés, akkor azt mondom, hogy a móduszra, az eljárásra nézve a formai jogfolytonosság útja egyáltalán nem volt járható ; nem volt járható az előbb már emiitett körülménynél fogva, hogy ott, ahol a királyi hatalom gyakorlása megszűnt, ott a főhatalom többi tényezői az alkotmány formái közt tovább ugy sem tudnak