Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

51 A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. működni. A királyi hatalom gyakorlásának megszűnése mellett minden kísérletezés a Főrendiház*-, nak, vagy a régi Országgyűlésnek összehívásával épugy hiányt hagyott volna maga után a foimai jogfolytonosság szempontjából, (Igaz! Ugy van!) mert törvényalkotás, sőt a nemzetre való appellálás sem történhetik királyi -aktus nélkül a formai alkotmány szerint. (Igaz ! ügy van !) Azt hiszem tehát, hogy azt sem meri senki sem állitani, hogy az a régi szűk választójogon létrejött Képviselőház és a részben, ugy-e bár, rendi alapokon nyugvó Főrendiház, ha az lett volna belső és külső körülményeink közt a megnyugtató mód, hogy az fejezte volna ki a nemzet akaratát ugy, hogy ahhoz semmi kétség nem fért volna. Sőt még az uralkodó is voltaképen, amikor a királyi hatalom gyakorlása megszűnt, a nemzetre appellált. Hogy a régi összetételű Országgyűlés nem fejezhette volna ki a nemzet akaratát, erre nézve, tudjuk, a győztes hatalmak kifejezetten is nyilatkoztak, (Mozgás.) és a győztes, diktáló hatalmak kijelentették, hogy nem ismernék el a nemzeti akarat ily megnyilvánulását és azt akarják, hogy a nemzet akarata a legszélesebb alapokon megnyilvánuljon. De eltekintve ettől a körülménytől, ettől a külpolitikai októl, azt mondom, az egész nemzetnek ez volt a felfogása, ("ügy van!) az egész nemzetnek ez volt az alkotmányos közérzülete, (ügy van!) Nem akarok most régi politikai dolgokat felbolygatni, de mégis utalnom kell arra, hogy a régi képviselőház 1910-ben hivatott össze, összejött a szűk választói jog alapján, tehát már ezért i, is igazán elszakadt a nemzetnek egyetemétől ; de tovább megyek. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Abban az időben már hozott az a régi országgyűlés egy uj választójogi törvényt, az 1918. évi XVII. tc.-et. Márpedig minden alkotmányos gondolkodás és parlamenti jog szerint az a képviselőház, amely uj választójogot teremt, önmagáról állította ki az erkölcsi jogosulatlanság bizonyítványát, (Általános élénk helyeslés és taps.) önmaga vonta kétségbe azt a jogát, hogy a nemzetnek vitális és különösen alkotmányjogi kérdéseiben döntsön. (Ugy van! Ugy van!) Azért az 1918. .évi XVII. te. alapján összejövő országgyűlés sem segített volna és a formai jogfolytonosságot sem állította volna helyre, mert ehhez is királyi összehívás, tehát már királyi aktus kellett volna. Azonkívül még ez is olyan szűk volt és nem volt olyan általános, hogy azt lehetett volna mondani, hogy megtaláltuk ezen az alapon a nemzeti akaratnak megnyugtató és minden kétséget kizáró megnyilatkozását. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Egészen világos tehát, hogy a törvényhozás rendes módján az alkotmányos élet helyreállítása nem volt lehetséges. Nekünk pedig — és én azt mondom hála Istennek — írott alkotmányunk nincs, amely provideálna a rendkívüli alkotmányválságok esetére ; vagy ha lett volna is, a mi esetünk annyira példátlan, hogy erre nem is provides Ihat ott volna. Marad tehát voltaképen az, hogy a nemzetnek joga meghatározni, hogy milyen formában akarja megnyilatkoztatni a maga akaratát. Es ebben a jogában visszatért ősi alkotmányunk szelleméhez, visszatért az egész alkotmánynak alapelvéhez, amely szerint minden hatalom, minden jog a nemzettől ered. (Ugy van! Ugy van!) Ezért, azt hiszem, a kormányok, amelyek az országot kormányozták, tényleg a leghelyesebb utat választották, amikor az általános, titkos, egyenlő, kötelező és a nőkre is kiterjedő választójog alapján osztatlan egységes nemzetgyűlést hívtak össze (Élénk helyeslés és taps baljelöl és középen.) Ebben az egységes osztatlan nemzetgyűlésben látom én legpregnánsabban kifejeződni a nemzetnek azt a jogát, amelyről szóltunk. Ez a mód a legmegnyugtatóbban, a kétséget legjobban kizáróan fejezi ki,hogy ezekben a történelmi időkben mi a nemzetnek akarata. (Ugy van ! Ugy van !) Sőt, hogy mennyire ősi alkotmányunk szelleméhez igazodtunk, erre nézve per analogiam utalok az első századok országgyűléseire, amikor a nemzetnek csak politikailag kiváltságolt rendéi jöttek össze, de azon a gyűlésen a közszabadok és a nemesek egyaránt megjelenhettek, ugy hogy a mi régi országgyűléseink voltaképen nemesi Nemzetgyűlések voltak. (Elénk helyeslés.) Mikor a népnek, a nemzetnek fogalma alkotnianyilag most mást jelent és kitágult, mikor a nemzetnek minden tagja tagja a szent koronának, aki a közhatalomban akár közvetve, akár közvetlenül valamiképen részt vesz, akkor világos, hogy ősi alkotmányunk szelle. mében jártunk el amikor a nemzet egyeteméhez fordultunk. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A modern alkotmányosságnak egész szelleme, azt merem mondani, hogy az alkotmányos életnek természete ma magával hozza azt, hogy valahányszor a nemzet életében nagy kérdések és alkotmányváltozások felett kell dönteni, akkor minden modern alkotmány gondoskodik arról, hogy a nemzeti akarat a rendestől eltéről eg, különös módon fejeződjék ki. Ez történik többféle formában. Történik ugy is, hogy csak külön a meglevő, de igen általános választói jogon nyugvó Képviselőházat újra össze kell hivni a kérdés eldöntésére. Történik Nemzetgyűlés keretében, vagy plebiscitum alakjában. A forma itt nem fontos. En azt kérdezem, hogy ha a modern alkotmányosságnak ez a szelleme ott, ahol arra intézmények vannak, ahol arra irott alkotmány van : csak ott nem volna ez az alkotmányosságnak a szelleme, ahol az alkotmány élő valóság, ahol az alkotmány voltaképen a nemzetnek organikus élete? Az alkotmány élő organizmus, amely, mint minden organizmus, a maga belső törvényei alapján meg tudja teremteni magának azokat a szerveket, amelyekre életében szüksége van. (Taps.) Mindebből, amit a nemzetnek jogáról és arról a formáról, amelyen a nemzet akarata megnyilvánul, mondottam, következik, hogy a