Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-6
52 A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. é felel meg, ezt az álláspontot foglalja el, annak többféle oka van. Utalok először is a külpolitikai szempontra. Külpolitikai helyzetünk ugyanis olyan, hogy minden lépésnél tartózkodásra kötelez. (Ugy van! Ugy van!) Békedelegátusaink most vannak a győztes hatalmak előtt, amelyek a békének feltételeit diktálják.. Minden lépésünk és elhatározásunk, amelynek bármilyen külpolitikai vonatkozása van, komplikálhatja, ronthatja helyzetünket, sőt az országnak egyenesen kárára lehet. (Ugy van !) De én azt mondom, hogy magának a j avaslatnak célja is sürgeti ezt az állásfoglalást. A javaslat célja az alkotmányosság helyreállítása. Hogy e téren az első lépést mielőbb megtehessük és az alkotmányosság helyreállításáról s az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről gondoskodhassunk, ez a cél maga követeli azt, hogy most mellőzzünk minden alkotmányjogi vitát és következtetést. (Ugy van!) De a politikai indok is sürgeti ezt, mert nem csinálok belőle titkot és én is megállapítom, hogy a tények megítélésében s a belőlük esetleg vonható következtetésben többféle és egymással ellentétben álló nézet van a Nemzetgyűlés tagjai között. Márpedig az első lépésnél, amikor az^alkotmányt helyre akarjuk állítani, nagyon kívánatos, hogy a politikai harmónia semmiképen ne zavartassék meg ; (Helyeslés.) hogy meg ne gyöngüljön, vagy meg ne bénuljon a Nemzetgyűlés''egységes akarata, hogy a forradalmi változások és forrongások után végre szilárd pontra álljon, ahol azután alkotmánya a lábát megvetheti. (Helyeslés.) Ezenkívül az a politikai, vagy mondhatnám nemzeti reneszánsz is, amelyet a nemzet annyira vár ettől a Nemzetgyűléstől, indokolja azt, hogy mielőbb lépjünk az alkotmányosság terére, mert ennek az ezeréves nemzetnek erőforrása, legnagyobb ereje mindig az alkotmányosság volt. (ügy van! Ugy van!) A magyar nemzetnek politikai bölcsesége, államszervező ereje mindig, a legnehezebb viszonyok között is meg tudta talákii a módját, hogy miképen merítsen újra erőt ősi alkotmányának talajából, és hinni szeretném, hogy ebben a politikai megállapodásban, amelyre utaltam, ismét ennek a nemzetnek politikai bölcsesége nyilvánul meg, hogy ez ugyanannak a politikai belátásnak a jele, hogy mintegy a nemzet életösztöne, a nemzet géniusza sugallta, hogy ezúttal alkotmányjogilag érvényesítsük azt a nem nagyon magasztos, de sokszor szükséges elvet, hogy prius vivere, deinde philosophare, vagyis, hogy előbb teremtsük meg az alkotmányos élet lehetőségét, kezdjük meg ezt az életet és csak azután vitatkozzunk. (Helyeslés.) Ezek a szempontok, melyekre utaltam, elsősorban engem köteleznek arra, hogy ne vessek a törvényjavaslat ajánlásakor a tárgyalásba semmi olyan anyagot, mely vitára adhatna alkalmat. Ezért ebben a helyzetben voltaképen a legjobban szeretném a törvényjavaslatot részleteiben ismertetni és a javaslatot egyszerűen elfogadásra ajánlani. Mégis ugy érzem, hogy egy szempontból meg i február hó 26-án, csütörtökön. kell vizsgálni lépésünket. Történelmi mesgyét lépünk át. A történelmi felelősség szempontjából meg kell tehát vizsgálnunk, hogy ez a lépés, melyet a Nemzetgyűlés összehívása és maj dani határozatai által teszünk, nem valami alkotmányjogi salto mortale-e ; meg kell vizsgálnunk, hogy ez a lépés az alkotmányosság szellemébe, az alkotmányosság mesgyéjén halad-e, hogy tudjuk-e viselni érte a történelmi felelősséget. Mert én nem tartom azt, hogy a cél szentesíti az eszközöket, tehát tisztán az alkotmány helyreállításának célja sem szentesíthet még minden eszközt. Ismétlem, a kérdés az, hogy amikor alkotmányunknak romjai között állunk, amikor helyre akarjuk azt állítani s amikor a Nemzetgyűlésre törvények hozatala végett összeültünk, vájjon olyan talapzatra álltunk-e, amelyre joggal állhatunk s amelyen joggal megállhatunk, mert különben alkotmányjogilag valamiképen a levegőben fogunk lógni. A történelem előtt hogy banális hasonlattal éljek, alkotmányjogi Mohamed koporsója leszünk. A kérdés az, nem verünk-e éket ősi alkotmányunkba, amikor a benne támadt szakadékot akarjuk voltaképen betömni és áthidalni? A kérdés az, nem fog-e minket elmarasztalhatni az utókor? És itt nemcsak a jogtudományra, vagy azalkotmány tudományra gondolok, hanem egy ezeréves alkotmányos nemzet életében súlyt helyezek a nemzet közérzésére és közmeggyőződésére is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért azt mondom, igenis, meg kell vizsgálnunk, hogy az alkotmányban beállott szakadéknak ez az áthidalása olyan-e, mely megbírja egyrészt a történelmi felelősség súlyát, másrészt — és ez is nagyon fontos — azon nagy értékeknek a terhét,- melyeket ezen a hídon a forradalmi partról a túlsó partra, az alkotmányosság partjára akarunk átvinni. (Élénk helyeslés és taps a haloldalon.) Legelőször csináljuk meg az alkotmányjogi diagnózist és állapítsuk meg az alkotmányj ogi helyzetet, amely előállt azon tények következtében, amelyeket a j avaslat felsorol és amelyekre utaltam, t. i. : a királyi hatalom gyakorlásának megszűnése és az Országgyűlés mindkét háza ülésezésének megszűnése. T. Nemzetgyűlés, mit jelent alkotmányjogilag ez a három tény ? Azt jelenti, hogy voltaképen alkotmányunk legfőbb tényezőinek, közjogi szerveinek a működése szűnt meg, vagyis megszakadt 'és megakadt az egész alkotmányos élet folyamata. Különösen egy monarchikus államban és monarchikus alkotmány mellett a királyi hatalomnak nem gyakorlása és szünetelése maga után vonja azt, hogy az alkotmány többi faktorai sem működhetnek az alkotmány formai keretei között. (Ugy van!) Különösen áll ez a magyar monarchiában, ahol a királyi hatalom is voltaképen csak csúcsa az alkotmánynak, ahol a királyi jogkör csak kisugárzása az alkotmányos jognak. (Ugy van!) A legfőbb elve egész alkotmányunknak és alkotmányrendszerünknek a főhatalomnak a megosztottsága, ez válik lehetetlenné, mihelyest ezek a legfőbb
