Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. 51 Hegyeshalmy Lajos : A házszabályok 215. §-a a) pontja alapján kérek szót. Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Hegyeshalmy Lajos: T. Ház \ Amidőn a teg­napi ülés folyamán a pénzügyminister úrhoz in­tézett interpellációm során másodszor vettem igénybe a t. Ház szives türelmét, a túloldalról ká­rom olyan közbeszólás hangzott el, amelyeket reputációm érdekében szó nélkül nem hagyhatok. Az egyik közbeszóló ur azt mondotta, hogy én akkor, amikor vasutigazgató voltam, a vasuta­sokat nem fogadtam. A második közbeszóló ur art állitotta, hogy minister koromban sem fogadtam a vasutasokat. Ezeket az állításokat, mint minden alap nélküli inszinuációkat, kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés a baloldalon.) Az én ajtóm, akár vasutigazgató koromban, akár minis­ter koromban, mindenki előtt nyitva volt, tehát a vas at ások előtt is. Legfeljebb olyanokat nem fo­gadtam, akiknek a törekvései nem voltak a fegye­lemmel, a nemzet érdekével összeegyeztethetők. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik közbeszóló azt állitotta, hogy állásfoglalásom felhívás* az engedetlenségre és azt mondotta, hogy felelősséggel tartozunk . . . Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : Elé­gedetlenségre. Nagy különbség! (ügy van! a jobboldalon.) Hegyeshalmy Lajos: Igen, ez nagy különb­ség, ez kétségtelen, azonban azt hallom, — a napló ugyan erről nem tesz tanúságot — hogy még erős ebb kifejezéseket is használtak ez alka­lommal ellenem. Aki engem ismer, az tudja, hogy én nemcsak önmagamat fegyelmeztem mindig, de közszolgálati pályámon mindig a fegyelem mellett állottam, (Helyeslés balfelől.) mert tudtam azt, hogy csak a fegyelmezettséggel lehet boldo­gulni. Nem tételezhető tehát fel rólam az, hogy én most a fegyelmezetlenség mellett foglaltam volna állást, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ezt akartam tisztelettel megjegyezni. Elnök : Következik a napirend szerint az alkotmányosság helyreállításáról állami fő­hatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről s^óló törvényjavaslat (írom. 2, 4) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Turi Béla előadó : T. Nemzetgyűlés ! Azt hi­szem, hogy mikor a Nemzetgyűlés érdemleges munkáját megkezdi, valamennyien átérezzük, hogy nemcsak a ránk szakadt nemzeti szerencsétlen­ség nagysága példátlan, hanem ezeréves törté­nelmünkben példa nélkül áll alkotmányjogi helyzet is, amelyben vagyunk. Maga az, hogy az első törvényjavaslatot az alkotmányosság helyreállí­tásáról és a főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről kell benyújtanunk, bizonyítja, hogy nemcsak területi integritásunk, nemzeti létünk, de voltaképen alkotmányunk romjai között járunk. (Igaz ! ügy van !) És amint a földrengés utáni köz­vetlen időkben szinte azt sem tudjuk megállapi­pitani, hogy valóban mi lett rommá, vagy mi maradt épen a romok között és mi az, ami nem pusztult el. Azt látjuk, hogy alkotmányunk két fő­pillére, mint a temetőnek megtört oszlopai mered­nek reánk. Azt tudjuk, hogy az 1918 október 31-ike utáni forradalmi jelenségek és események alkotmá­nyunknak egész épületét és szerkezetét rázkódtat­ták meg és hogy az azt követő nemzetietlen gyász­korszak, amely a nemzet egyéniségét akarta elpusz­títani, a magyar nemzet egyéniségének és szellemé­nek legsajátosabb alkotását, az ezeréves alkot­mányt akarta tönkretenni. Azután jöttek európai események, katasztrófák, majd pedig a győző ha­talmak könyörtelen akarata és ezek nagy változá­sokat idéztek elő. Régi közjogi helyzetek borultak fel, régi államkeretek tolódtak el, évezredes intéz­mények dőltek össze és nagy közjogi elvek váltak tarthatatlanokká vagy nem érvényesíthetőkké. Ezen európai forradalmi jelenségek és válto­zások közé ékelődnek be azok a tények, ame­lyekre a törvényjavaslat mindjárt az elején rá­mutat; amikor megállapít ja, hogy a királyi hata­lom gyakorlása 1918 november hó 3-ik napján megszűnt, továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt Osztrák birodalmi tanács­ban képviselt királyságokkal és országokkal fenn­állott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együtt ­birtoklása a bekövetkezett események folytán megszűnt, végül, hogy az 1910. évi június hó 21-ikén törvényszerűen összehívott országgyűlés Képviselőháza az 1918. évi november 16-ik nap­ján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon na­pon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, — hozzáte­szem, azzal az alkotmányjogilag teljesen helyes indokolással, hogy »törvényeink szerint a Kép­viselőház feloszlatása után a két házból álló or­szággyűlésnek másika sem folytathat alkotmá­nyos működést«. (Helyeslés.) Mindezek a tények, amelyek, mondom, ezen európai események közé ékelődnek és amelyekre a javaslat rámutat, olyanok, amelyek voltaképen nagy, mélyreható alkotmányjogi megvitatást kö­vetelnek, sőt, azt merem mondani, ezen tények­nek jogi és történelmi megítélése nélkül szinte el sem kezdhetjük uj történelmünket. Ez a törvényjavaslat mégis azt az álláspontot foglalja el, hogy most kerüítessék mindeme tények­nek alkotmányjogi megvitatása és a Nemzetgyű­lés e javaslat keretében ne vonjon le e tényekből következtetéseket, (ügy van! Helyeslés.) A javas­lat ezeket a?, alkotmányjogi megvitatásokat és az emiitett tényekből való következtetéseket egye­nesen fentartja magának, tehát nemcsak nyitva hagyja e kérdéseket a megítélés tekintetében, de egyenesen fentartja azt ítélkezést a Nemzetgyűlés­nek, midőn az első 'bekezdésben azt mondja (ol­vassa) : »A nemzetgyűlés mindezekből a tények­ből folyó következmények megállapítását a béke­kötés utáni időre tartja fenn magának.« (Helyes­lés.) Hogy a törvényjavaslat, amely — meg kell állapitanom — a pártok politikai megegyezésének 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom