Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-6
A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. 51 Hegyeshalmy Lajos : A házszabályok 215. §-a a) pontja alapján kérek szót. Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Hegyeshalmy Lajos: T. Ház \ Amidőn a tegnapi ülés folyamán a pénzügyminister úrhoz intézett interpellációm során másodszor vettem igénybe a t. Ház szives türelmét, a túloldalról károm olyan közbeszólás hangzott el, amelyeket reputációm érdekében szó nélkül nem hagyhatok. Az egyik közbeszóló ur azt mondotta, hogy én akkor, amikor vasutigazgató voltam, a vasutasokat nem fogadtam. A második közbeszóló ur art állitotta, hogy minister koromban sem fogadtam a vasutasokat. Ezeket az állításokat, mint minden alap nélküli inszinuációkat, kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés a baloldalon.) Az én ajtóm, akár vasutigazgató koromban, akár minister koromban, mindenki előtt nyitva volt, tehát a vas at ások előtt is. Legfeljebb olyanokat nem fogadtam, akiknek a törekvései nem voltak a fegyelemmel, a nemzet érdekével összeegyeztethetők. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik közbeszóló azt állitotta, hogy állásfoglalásom felhívás* az engedetlenségre és azt mondotta, hogy felelősséggel tartozunk . . . Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : Elégedetlenségre. Nagy különbség! (ügy van! a jobboldalon.) Hegyeshalmy Lajos: Igen, ez nagy különbség, ez kétségtelen, azonban azt hallom, — a napló ugyan erről nem tesz tanúságot — hogy még erős ebb kifejezéseket is használtak ez alkalommal ellenem. Aki engem ismer, az tudja, hogy én nemcsak önmagamat fegyelmeztem mindig, de közszolgálati pályámon mindig a fegyelem mellett állottam, (Helyeslés balfelől.) mert tudtam azt, hogy csak a fegyelmezettséggel lehet boldogulni. Nem tételezhető tehát fel rólam az, hogy én most a fegyelmezetlenség mellett foglaltam volna állást, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ezt akartam tisztelettel megjegyezni. Elnök : Következik a napirend szerint az alkotmányosság helyreállításáról állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről s^óló törvényjavaslat (írom. 2, 4) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Turi Béla előadó : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy mikor a Nemzetgyűlés érdemleges munkáját megkezdi, valamennyien átérezzük, hogy nemcsak a ránk szakadt nemzeti szerencsétlenség nagysága példátlan, hanem ezeréves történelmünkben példa nélkül áll alkotmányjogi helyzet is, amelyben vagyunk. Maga az, hogy az első törvényjavaslatot az alkotmányosság helyreállításáról és a főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről kell benyújtanunk, bizonyítja, hogy nemcsak területi integritásunk, nemzeti létünk, de voltaképen alkotmányunk romjai között járunk. (Igaz ! ügy van !) És amint a földrengés utáni közvetlen időkben szinte azt sem tudjuk megállapipitani, hogy valóban mi lett rommá, vagy mi maradt épen a romok között és mi az, ami nem pusztult el. Azt látjuk, hogy alkotmányunk két főpillére, mint a temetőnek megtört oszlopai merednek reánk. Azt tudjuk, hogy az 1918 október 31-ike utáni forradalmi jelenségek és események alkotmányunknak egész épületét és szerkezetét rázkódtatták meg és hogy az azt követő nemzetietlen gyászkorszak, amely a nemzet egyéniségét akarta elpusztítani, a magyar nemzet egyéniségének és szellemének legsajátosabb alkotását, az ezeréves alkotmányt akarta tönkretenni. Azután jöttek európai események, katasztrófák, majd pedig a győző hatalmak könyörtelen akarata és ezek nagy változásokat idéztek elő. Régi közjogi helyzetek borultak fel, régi államkeretek tolódtak el, évezredes intézmények dőltek össze és nagy közjogi elvek váltak tarthatatlanokká vagy nem érvényesíthetőkké. Ezen európai forradalmi jelenségek és változások közé ékelődnek be azok a tények, amelyekre a törvényjavaslat mindjárt az elején rámutat; amikor megállapít ja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918 november hó 3-ik napján megszűnt, továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt Osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együtt birtoklása a bekövetkezett események folytán megszűnt, végül, hogy az 1910. évi június hó 21-ikén törvényszerűen összehívott országgyűlés Képviselőháza az 1918. évi november 16-ik napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon napon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, — hozzáteszem, azzal az alkotmányjogilag teljesen helyes indokolással, hogy »törvényeink szerint a Képviselőház feloszlatása után a két házból álló országgyűlésnek másika sem folytathat alkotmányos működést«. (Helyeslés.) Mindezek a tények, amelyek, mondom, ezen európai események közé ékelődnek és amelyekre a javaslat rámutat, olyanok, amelyek voltaképen nagy, mélyreható alkotmányjogi megvitatást követelnek, sőt, azt merem mondani, ezen tényeknek jogi és történelmi megítélése nélkül szinte el sem kezdhetjük uj történelmünket. Ez a törvényjavaslat mégis azt az álláspontot foglalja el, hogy most kerüítessék mindeme tényeknek alkotmányjogi megvitatása és a Nemzetgyűlés e javaslat keretében ne vonjon le e tényekből következtetéseket, (ügy van! Helyeslés.) A javaslat ezeket a?, alkotmányjogi megvitatásokat és az emiitett tényekből való következtetéseket egyenesen fentartja magának, tehát nemcsak nyitva hagyja e kérdéseket a megítélés tekintetében, de egyenesen fentartja azt ítélkezést a Nemzetgyűlésnek, midőn az első 'bekezdésben azt mondja (olvassa) : »A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának.« (Helyeslés.) Hogy a törvényjavaslat, amely — meg kell állapitanom — a pártok politikai megegyezésének 7*