Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-5
A Nemzetgyűlés 5. ülése 1920, lyezve a külföld részéről egy nagyobb^adomány a szanatórium céljaira, valószínűleg ingyen helyeket is nagyobb mennyiségben tudunk a tisztviselők rendelkezésére bccsátani. (Tetszés.) Gondoskodni akarunk azonban a belgyógyászati és sebészeti kezelésnél is a tisztviselőkről. Erre vonatkozólag is vannak folyamatban tárgyalások, amelyek a legközelebbi időben befejeződnek. Arról is gondoskodni fog a kormány, hogy a tisztviselők egji része, amely ma már igazán nem tud másképen exisztálni, mint hogy ingóságait adja el, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) ne legyen kénytelen ingóságait elkótyavetyélni. Ennek meggátlására is tervezünk egy intézményt, amely a kereskedelmi ministedum égisze alatt, talán a zálogházakkal kapcsolatosan, megakadályozza ezt. (Felkiáltások : Már késő !) Arról pedig, hogy az aranyat és ezüstöt ne kótyavetyéljék el, már gondoskodtam, amennyiben utasítottam a fémjelzőhivatalt, hogy az arany- és ezüst ingóságokat megfelelő nagy áron váltsák be. Ezt is a tisztviselőkre való tekintettel rendeltük el. Természetesen a tisztviselőkön való segítés problémáját még tovább is lehetne fejleszteni és itt főleg a gyermeknevelés megkönnyítésére gondolunk. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ma azonban, sajnos, olyan kefétek köpött kell mozognunk, amely keretek közölt úgyszólván alig képes a kormány valamit megindítani. E pillanatban meg kell elégednünk'azokkal az intézkedésekkel, amelyeket bá torkodtam vá •aolni. T. Nemzetgyűlés ! Ez az áldozat, amelyet az állam most hoz, ónási nagy áldozat, mert hiszen emiitettem, hogy a meg nem szállott teriileteken lévő tisztviselők összes illetményei 1700 milliót tesznek ki. Ezek a kedvezmények pénzértékben, ha nem is érik el egészen, de félős, hogy nagyon közel fognak járni ehhez az összeghez. A mai helyzetben ez a legmesszebbmenő áldozat, amelyet az államkincstár momentán még talán el tud viselni anélkül, hogy teljesen összeroskadjon. Hogy meddig tudja az állam ezt az áldozatot is meghozni, azt előre megmondani nem lehet, mert ma jóformán napról-napra élünk. Hiszen ma még jóformán az állami élet keretei sem alakultak ki. Erre a négy hónapra az állam kilátásba helyezte a tisztviselőknek ezeket a kedvezményeket, sőt eziránt Ígéretet is tett. Természetesen ezt az Ígéretet be kell váltanunk ha csak olyan vis major nem következik be, hogy az Ígéret teljesítése lehetetlenné válik. Ebből az alkalomból azonban fordulnom kell a Kisgazdapárthoz is. Igyekezzenek ők is a vidéki, a falusi népet meggyőzni arról, hogy jóllehet a falusi nép is küzd az exisztencia nehézségeivel, de nem olyan mértékben, mint az állami tisztviselők és alkalmazottak akik a nemzeti eszmét akkor is keblükben hordták, amikor az veszélyeztetve volt, akik lehetővé tették az alkotniányos élet folytatását, és lehetővé teszik azt ma is, ezek a tisztviselők és alkalmazottak ma egyenesen a nyomorral küzévi február hó 25-én, szerdán, 43 denek. Az, hogy külföldről hozzunk számukra élelmiszert, oly horribilis kiadásokkal járna, amelyeket bizony el nem viselhetnénk. En kérem a gazdaközönséget, hogy már erre való tekintettel is kövessen el jószántából mindent a tisztviselők érdekében : adjon terményeiből amennyit csak lehet a tisztviselők részére a kormánynak, mert enélkül nem tudjuk majd Ígéreteinket beváltani. (Helyeslés és taps.) Az ország minden eréből vérzik, ereje fogy és, sajnos, momentán nincs itt az az idő, hogy ennek az erőfogyatkozásnak radikális intézkedésekkel elejét vegyük. Mégis kell hogy utolsó csepp vérünket fordítsuk aira, hog}' a tisztviselőket segítsük. Azt hiszem, ez kötelessége az országnak és a; éri voltam bátor proponálni ezeket a kedvezményeket. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a kormány mindent megtesz, amit csak lehet és hogy a legnagyobb figyelemmel kiséri a tisztviselők érdekeit. (Élénk helyeslés és taps.) Kérem, méltóztassék az interpellációra adott válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urnák jogában áll nyilatkozni a minister ur válaszára, Hegyeshalmy Lajos : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Interpellációm megindokolásánál megemlítettem azt, hogy eg\ik oka annak, hogy a tisztviselők helyzete soha kellőképen szaiicilható nem volt, az volt, hogy az illető kormányok sohasem adták meg azt, amit a tisztviselőknek ígértek és amivel az ő helyzetüket javítani lehetett volna. Látjuk, hogy a mai kormányban is megvan a jóindulat, hogy tisztviselőinken segítsen, de tartok tőle, hogy most is ugy járunk, mint a múltban jártunk. íiogy az, amit a kormány ad, nem elegendő arra, sőt későn is jön, hogy a tisztviselők helyzete csak tűrhetővé is váljék. (Ugy van! Ugy van!) Meskó Zoltán : Az áru-uzsorát kell letörni ! Hegyeshalmy Lajos: Mindamellett mint. az első lépést arra, hogy a tisztviselők és közalkalmazottak helyzete javittassék, a pénzügyminist er ur válaszát tudomásul veszem abban a reményben, hogy amennyiben rövid idő múlva kitűnnék, hogy ezzel, amit a kormány adni kivan, a közalkalmazottak helyzetén segíteni nem lehet, a közalkalmazottak érdekképviseletével érintkezésbe lépve, igyekezni fog továbbmenő kedvezményekben részesíteni a közszolgálati alkalmazottakat. (Helyeslés balfélől. Mozgás és ellenmondások a középen.) Rubinek Gyula földmiveiésügyi minister : Ez felhívás elégedetlenségre ! Bizonyos felelősséggel is tartozunk az országnak ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! A kormánynak első kötelessége, hogy teljesen őszinte legyen az országgal szemben és hogy mindig a nyers igazságot mondja meg még akkor is, hogyha az népszerűtlen. A magam részéről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezeket a kedvezményeket, amelyekkel a közalkalmazottak igé6*
